prókai annamária (1963-2000) - Színház.net

R I P O R TAz operett nem igazán egyetlen műfaj, hanem voltaképpen több műfaj paródiája, illetveszintézise. Hogy mikor melyik, az általában a zeneszerző zsenijén múlik. Fércműveknél -mert azért ilyen is van - csak gyenge paródia; a jobb daraboknál szintézis; remekműnélszintézis és paródia egyszerre.A fentieknek nem mond ellent, hogy ugyanakkor úgy gondolom, hogy egyetlenoperett színre állításánál sem lehet figyelmen kívül hagyni a zenés színházban végbementváltozásokat. Gershwin, Cole Porter, Bernstein, Kander-Ebb vagy Gene Kelly, Bob Fosse,Jerome Robbins, pláne Lloyd Webber, Sondheim és Schönberg, Mackintosh után - hogy amusic videoklipekről már ne is beszéljek - nem lehet ugyanúgy operettet játszani, ahogynegyven-ötven évvel ezelőtt!...a Budapesti Operettszínháznak az első számú kötelessége és feladata, hogy a legszakszerűbbenállítsa színre ezeket a műveket. Bár ezt a fogalmat nemigen szokás erre aműfajra ráhúzni, mégis az operett a magyar „gesamtkunstwerk". A zene, a szöveg, ahangzás, a színészet, a tánc, a látvány mind-mind oly fontos összetevője a műfajnak,hogy egyre sem szabad legyinteni...A művészeti tanács - a tizenkét dühös ember - a következő művészekből állna: BenedekMiklós színész-rendező, Bezerédi Zoltán színész-rendező, Fábri Péter dalszövegíró-dramaturg,Kállai István dramaturg, Kováts Tibor koreográfus, Makláry László karmester,Méhes László színész-rendező, Németh Sándor színész, Szolnoki Tibor színész-producer,Valló Péter rendező, Verebes István színész-rendező, Wolf Péter zenei konzultáns.Nem venném át a színház jelenlegi repertoárjának nagy részét, mert leendő alkotótársaimmalközösen úgy gondoljuk, hogy - a Cirkuszhercegnő, A Muzsika hangja és aValahol Európában kivételével - ezek a produkciók nem ütik meg azt a szakmai ésközönségelvárási mércét, amelyért érdemes lenne időt, energiát és pénzt vesztegetni afelújító próbákra....szeretném bevezetni, hogy német nyelven mutassuk be és játsszuk azokat a klasszikusoperetteket, amelyeket külföldi megrendelő kíván bemutatni az Operettszínház társulatával.Ezek a művek - amellett, hogy a bemutatásukra így is, úgy is sor kerülne, hiszen akülföldi turnékra általában magyar operett az igény - a fővárosban színesíthetik az idegenforgalmikínálatot, ha eredeti nyelven játsszuk őket.Végül, de nem utolsósorban olyan stúdium-előadások felkarolását tervezem a nagyszínpadon,amelyek - á la „Ruszt-féle beavató színház" - zenés sorozatokban vonultatnák felazoknak a szerzőknek a műveit, amelyeknek bemutatására már sem pénz, sem energia,sem idő nem lenne, viszont, véleményem szerint, érdemes megismertetni őket a fiatalokkal....csak azokkal a művészekkel szerződne a színház (akár közalkalmazottként, akár évesszerződésre, illetve darabszerződésre), akik az adott évadban biztosan színpadra lépnek.Megbízatásom esetén tehát szándékom egy olyan húsz-harminc fős társulatot összegyúrni- részben a meglévő ének- és tánckarból, részben az Operettszínház stúdiósaiból,részben pedig új emberekkel -, akik, műfajra való tekintet nélkül, az alaptársulatátképezhetik a színház produkcióinak. Ezekkel az emberekkel tehát egy „Broadway " -típusú ének-tánckar-magot szeretnék létrehozni, akik ellátják a pár mondatos szerepeket is- megadva nekik a lehetőséget a sztárokat helyettesítő „cover" szerepekre is.A Budapesti Operettszínházba meggyőződésem szerint a magyar színházi élet legjelentősebb,legnépszerűbb - énekelni és táncolni tudó! - művészeit kell megnyerni ahhoz,hogy az előadások minősége, ezáltal a látogatottság, illetve a jegybevétel elérje azt aszintet, hogy ezeket a művészeket meg is lehessen fizetni!fogják írni -, és a MIÉP hozzáfogott, hogykipróbálja: lehet-e operettszínházi igazgatótfaragni Koltay Gáborból, akinek pályázatáta szakmai zsűri nem javasolta megtárgyalásraa kulturális bizottságnak. Afféle„próbaper" volt ez; más helyszínnel és másnevekkel - de mindenki tudta, miről vanszó. A MIÉP ezt a csatát elveszítette, kétképviselője elhagyta a termet. Szembe kellettnéznünk a valószínűséggel: a délutániigazgatói kinevezések a MIÉP pecsétjenélkül fognak megtörténni.Hanem amiről a vita kipattant, azért érRészletek Kalmár Péter pályázatábóldemes kitérőt tenni. A szakmai tanácsadótestület működése volt az az ürügy, amelybebelekapaszkodva a - délutánra jogászokkalfelvértezett-megerősített - MIÉP-frakciómegkísérelte Koltay „belobbizását " azOperett igazgatói székébe. A kísérlet részleteirőlmajd alább lesz szó, de az idekívánkozik, amit igen indulatosan RitternéVajta Mária, az MDF szorgalmas és alaposképviselője a folyosón elmondott. „Tűrhetetlenés elfogadhatatlan, hogy a szakmaitestület nem tárgyal minden egyes pályázatról.Még ha vannak köztük olyanok, ame-lyek első látásra is esélytelenek és alkalmatlanok,akkor is beszélni kell róluk, és megalapozottvéleményt szállítani a kulturálisbizottságnak. Igaz ugyan, hogy a bizottságcsak azokról a jelöltekről tárgyal, akiket aszakmai testület meghallgatni javasolt, de azösszes pályázatról ismernie kell a szakmavéleményét. Hiszen adott esetben dönthet úgyis, hogy eltér a kuratórium listájától, ésmásokat is meghallgat."Ezzel voltaképpen egyetértett Szűcs Katalinkritikus is, aki a szakmai kuratórium tagjavolt, és annak véleményét a bizottság előttismertette. „Természetesen a kuratóriumminden tagja olvasta az összes pályázatot.Igaz, akadt köztük olyan, amelynek kapcsánkonszenzus volt abban, hogy az írójaesélytelen és alkalmatlan az igazgatói posztra.Jobb lett volna, ez kétségtelen, ezt ismegfogalmazni néhány mondatban, hiszenígy formailag támadhatók lettünk. De,hangsúlyozom még egyszer, mindenkimindent elolvasott, tehát az, hogy valakinek apályázatáról nem tárgyaltunk részletesen, aztjelenti, hogy szakmailag nem tartottukérdemesnek a javaslatra. Tehát tartalmilagmégiscsak rendben volt az egész."Körmendy Ferenc azzal kezdte a színigazgatóipályázatok felvezetését, hogy beszámolta beérkezett pályázatokról.Elmondta, hogy Schäfer Andrea pályázataformai okok, Rudolf Péteré pedig akésedelmes beadás miatt érvénytelen.Elmondta azt is, hogy a szakmai kuratóriumjavaslata alapján az Operett és a Tháliaigazgatói posztjára három-három jelölt kerüla bizottság elé meghallgatásra: Halasi Imre,Kerényi Miklós Gábor és Kalmár Péter,illetve Megyeri László, Balikó Tamás ésGörgey Gábor.Ekkor tört ki az ügyrendi vita első fordulója.A MIÉP ugyanis visszatért. Főlegarról folyt a szó, hogy a szakmai tanácsadótestület vajon döntést is hoz-e azáltal, hogybizonyos embereket javasol, másokat megnem; valamint arról, hogy ilyenformán nemvindikálja-e magának - legalább részben - akulturális bizottság jogait és kötelességeit.Mivel a bizottság tagjait alighanem kivételnélkül sértené a feltételezés, hogy ismereteiknem elégségesek egy ilyen döntésmeghozatalához, és a szakmai kuratóriumsegítsége nélkül részint egy pályázatíróversenygyőztesét, részint a legerősebb lobbistátültetnék az igazgatói székbe - a vitateljes egészében elzúgott az érdemi kérdésekmellett. Mert Ritternének igaza van: aszakmai zsűrinek minden egyes pályázatotértékelnie kell; de akkor a bizottságnak elkell fogadnia, hogy a szak-mai zsűri valóbanszakmai, és holmi látszatok fenntartása éshiúsági érzékenységek okán nem kellenesaját döntéséről leválasztani a szakmai zsűrijavaslatát. Azaz saját döntése részének ésnem valamely konkurens testületnek kellenetekintenie a szak-mai zsűrit. Igaz, eztnagyrészt lehetetlenné tette már évekkelezelőtt Körmendy Ferenc egykompromisszumosnak gondolt, valójábanképtelen javaslata, amelyet még annak idejénsikerült átvernie az akkori szak-maitestületen, azóta mindenki úgy tekinti, mintkőbe vésett törvényt: a zsűri legalább kétembert javasoljon a bizottság elé, hogy annaklegyen döntési lehetősége. Azaz a