prókai annamária (1963-2000) - Színház.net

I N MEMORIAMhagyjuk magunkban a kaput, hogy újabb ésújabb dolgok eszünkbe jussanak, nem állítunktabukat, mesélünk másoknak is; a fényképetnem a fiókba, hanem a falra tesszük.Tavaly nyáron az óbudai Fő téren, HorváthVirgillel könyörögtünk Ancsikának, hogyénekelje kedvenc skálázásunkat, amit aKoldusopera szünetében hallgattunk a folyosón,és amit énektanárától, Holczer Irmától tanult.Az ablakokban mint képkeretben megjelenteka három fejek, egy értetlenkedő, egydühös és egy, aki azt mondta, hogy mi is voltunkfiatalok, és kérte Ancsikát, hogy folytassa.Ma Marosvásárhelyen zenés darabra készülvehúsz fiatal színész és főiskolás éneklireggelenként, hogy Maria Callas vagyok.Egy ember addig él, amíg tudjuk, hogy miaz, amit tőle tanultunk, illetve tanulhatunk, haeszünkbe jut. Nem ismertem Major Tamást, detanultam tőle, mert ismerem Székely Gábort;nem ismertem dédnagyanyámat, de főzöm alevest, amit ő főzött. Add tovább, szamár avégállomás!„...és Balga itt talál az ágon, / aztgondoljasom vagyok..."A som fanyar gyümölcs. Kicsit édes, aztánösszehúzza a szájpadlásunkat, könnybe lábadtőle a szemünk, megborzongunk, elnevetjükmagunkat, és újabb marékért nyúlunk. Mohón.Ancsikáról bármikor könnyedén el tudtamhinni, hogy som. Vagy hús, vagy hal, vagycsodahal, vagy medve, vagy pillangó, vagymarkotányosnő, vagy balerina, vagy MariaCallas, vagy mindez együtt. Túl az emberihiányon a hideg agyú rendező azt kérdezi, kirefogja osztani ezeket a szerepeket. Érzelmesenazt állítjuk: minden ember pótolhatatlan, világosabbpillanatainkban tudjuk, hogy mindenmegtörténik nélkülünk is. Megpróbáltam tehátszárazon - érzelemmentesen! - végiggondol-ni, kivel helyettesíthetném Ancsikát a somszerepekben:...nagyonjól eljátssza, csak nemteszi könnyedén spárgából a nyakába a lábát;...meg-nevettet, de nem tudja elénekelni;...elénekli, de azt a nehéz jelenetet nem biztos,hogy „elbírja"; ...bohócmaszkot fest, de nembohóc; ...bohóc, csak nem ríkat meg;...eljátssza, elénekli, eltáncolja, bohóc is, akkormeg hiányzik a bokorról a tüske. Ennyit apótolhatóságról. Akit megbántottam volna, aztbiztos nem ismerem.Ismerem azonban Donna Rositát, aki arrólálmodozott, hogy esküvőjén majd hosszúrózsaszín fátylat húz maga után, és aki hajnalbanegy átdolgozott vagy átmulatott éjszakaután mindannyiunkat lenyűgözve hazafelé iskisminkelte magát. Ismerem Almaviva grófnődús és gazdag nőiességét, amivel nemcsakCherubint, de a nézőtéren ülő férfiakat iselcsábította. (Vö. Simon Balázs befogadóiélményével.) A Postamesterné némaszolgálólányát, aki ijedtében faltól faligverődve a biliárdasztal alá menekült, olyanleleménnyel, hogy azt még a neves kritikus isdicsérettel említette. Persze ezt - mint annyimást - sem én találtam ki. Hanem a színész.„Hogyisne, majd Franciaországból hozatjuk agyereket, hogy úgy beszéljen zsözsözsö!"(Donna Rosita) Ismerem a hangját, de nemmindig ismerem fel, amikor hallom, hogynagyszerű színészeket nagyszerűen szinkronizál.A nevetésnél mindig lebukik, az világraszólóés eltéveszthetetlen. Ismerem Lucyt,aki hússzor is újrakezdte a nehéz Weill-operaparódiát,és halálra szekírozott, mert önmagávalvolt elégedetlen.Akaraterő, akaraterő, akaraterő. A miénkmindig kevesebbnek bizonyul az övénél. Napikét óra callanetics-torna, egymás után!, teljesátalakulás. Maga után vonzotta az ÚjSOLTIS LAJOS (1950-2000)Színház női gárdáját, de mi nem alakultunkcsak lemorzsolódtunk. Akaraterő. Bár jutnaeszünkbe akkor is, amikor csúfosannyavalygunk egy fogfájás miatt. „A próbátsikerrel csak az állja ki, aki egész életén átkészül rá." Ez a nagybátyám füzetéből van, őis kiállta. Ilma is, aki nemcsak jókedvről,egészségről, földi szerelemről és életről tudottsokat, de arról a mindent elfogadó szeretetrőlis, ami örökre összefűz, és ami miatt visszakell futni a kúthoz, hogy pogácsát dobjunkannak, akit szeretünk. Hátha éhes.„... Balga lelkem, egy pogácsa, / Nesze, ittvan, nézd galambom, / Ezt itt hagyomneked... "Decemberben a Bárka Színházban egypróbán marháskodtunk, és egy éjszakai repüléshangulatát próbáltuk megteremteni. Egyszercsak elment az összes fény, és ami-korhozzászokott szemem a sötétséghez,megláttam, hogy Ancsika rózsaszín masnisruhában, nevettető és meghökkentő energiávalzümmög, mint egy méhecske, és repdes, mintegy lepke, fittyet hányva arra, hogy vaksötétvan, és nem látja senki. Éppolyan tehetséggelés részletező pontossággal, mint ahogyegyszer egy nyári kertben, játék köz-benhárom mozdulattal elmutogatta Garfieldkalandjait az Alpokban.Ezek emlékek, finoman szól' a, a teljességigénye nélkül. Lényegesek vagy lényegtelenek,mindegy. Fontosak. Na. Gyűjtsük azemlékeket, adjuk tovább, ne legyünk szamarak,ne legyen végállomás, nincs kész a lel-tár,mondogassunk sok ilyen történetet, hogy soksokszín legyen a név körül: PrókaiAnnamária.NOVÁK ESZTERTöredékek egy színészemberrőlHepehupás, süppedő, fehér színpad, a nézőktől alig karnyújtásnyiraenyhén megdöntött asztal, rajta karos gyertyatartó, a pislákoló fényben,pokrócba bugyolálva mogorva szakállas férfi olvas: Andrej aHarag György rendezte Három nővérben. Natasa (Ábrahám Irén) fecseg,korholja férjét, hogy pazarolja a gyertyát, rongálja a szemét,végül a könyvet is elveszi tőle - Andrej szótlanul tűr, s egyremélyebben burkolózik takarójába. Nem sokkal később robban a lefojtottfeszültség: a Prozorov fiú ordítva, magából kifordulva a süketFerapontnak panaszolja el csalódottságát, keserűségét. Soltis Lajosszínészi lényének két szélsőséges jellemzőjét, szelídségét és vadságátnéhány perc leforgása alatt mutatta fel 1978-ban Újvidéken.Ebben a szerepében láttam őt először színpadon.1972-ben Vámos László osztályában végzett, játszott Szabadkán,Újvidéken, s amikor Harag Andrej szerepére hívta, épp az ÚjvidékiRádió együttesének tagja volt. Ha éppen nem próbált és nem játszott,böllérkedett, s egy kisvendéglőben szakácskodott. Vagy otthon, Kavillóbana családnak segített a gazdaságban.Soha nem szakadt el a földtől, a falutól, a tanyavilágtól. Beszédébenis megőrizte szűkebb környezetének hangzóit, diftongusait; szekálták isérte pesti főiskolás társai, de pályatársai is.Az otthonhoz, az övéihez való hűség indíthatta arra, hogy HernyákGyörggyel, Kovács Frigyessel, Földi Lászlóval és Csipak Andreávalközösen megalapítsa a Tanyaszínházat, amelynek másfél évtizeden átjátékosa, rendezője, vezetője, lelke, motorja, mindenese volt. Fiatalszínészekből, főiskolásokból, amatőrökből évente más-más produkcióratoborozták az alkalmi társulatot, amely csacsifogaton járta a bácskaitanyavilágot, ellátogatott a horvátországi és szlovéniaiszórványtelepülésekre, sőt Magyarországra is. Vásári komédiák váltakoztakShakespeare- és Moliére-feldolgozásokkal, és az évek soránkialakított sajátos tanyaszínházi stílusban egyaránt meg tudott szólal-nia Csapodár madárka és a Csongor és Tünde, A holdbéli csónakos ésa Falstaff.Magától értetődő, hogy a kavillói bemutatóra Soltis főzte a híresbirkapörköltet. Ezek a bemutatók s vidékjárások éve ken keresztül