prókai annamária (1963-2000) - Színház.net

I N M E M O R I A MVisszatért persze a színházhoz, nemcsak Egerben, hanem otthon is, sa legnehezebb időkben akadémiai növendékeivel tartotta a lelket aszínházban és a színházlátogatókban. Ekkortájt egy interjúban ígyvallott: „olyan a viszonyom a közönséggel, mint egy jó szeretővel;minél többet adok neki, annál többet kapok tőle."Aztán a politika és a háború őt is Magyarországra hajtotta, snéhány évig csak a helyét kereste. Fontos szerepeket játszottVeszprémben - ahol a leghosszabb időt töltötte -, de aki ismerte vajdaságimunkásságát, tudta: alakításaiból valami hiányzik.Csak sokára kezdett magára találni. Amatőrrendező-tanfolyamokontanított, ismerős közegben, hiszen majdnem azt csinálhatta, amit aTanyaszínházban. Többször megfigyeltem: nem elsősorban a színházialkotás fortélyait oktatta, sokkal inkább emberségből adott leckét.Próbálkozott a Bakony fennsíkján is vándorszínházat létre-hozni, devagy a homokhoz szokott ember mozgott idegenül a hegyek között,vagy a levegőben volt valami, ami meggátolta, hogy kísérlete beérjen.még csak regény formában létezett, amikor Lengyel Pál rendezővelmár biztosak voltunk benne: ha a prózából végül darab lesz, MiholkátSoltisnak kell játszania. Hamvai Kornél Amerikából e-mailezte akészülő jeleneteket, hónapokon át folyt a szövegegyeztetés és ezzelpárhuzamosan a szereplőkeresés, többször változott a teljes szereposztás,beleértve Soltist is, de az ő személyéhez mindig vissza-viszszatértünk.Megszületett az előadás. Jordán Tamás fantasztikus alakítása. S afelfedezés: Soltis Lajos Miholkája. Sokan akkor ismerkedtek a színésznevével, mások örömmel nyugtázták: helyére került egy tehetségesember. A produkció második éve volt műsoron, egyre érettebbé vált,egyre több színe lett, s az alkotók azt tervezték: ha évente csaknéhányszor, de ezt az előadást nagyon sokáig akarják míg játszani.A terv teljesíthetetlen marad: Soltis Lajos három sitkei társával életétvesztette egy autóbalesetben. Vétlenek voltak. Az Isten - érthetetlenül- a vétleneket bünteti.Találkozott azonban egy ambiciózus társasággal, a Sitkei Színkör tagjaivals vezetőjükkel, Nagy Gáborral. Velük egy csapásra szót értett, saz egyik legeredményesebb, legeredetibb alternatív színházatteremtették meg. Munkáikban egészségesen ötvöződtek a falusi színjátszáshagyománytisztelete és az avantgárd színházi formák.Bekövetkezett szerep és színész nagy találkozása is: Miholka és Soltiseggyé vált a Merlin Színház előadásában. A Márton partjelző fázikMiholka egy helyen azt mondja: „Márton kartárs, hogyha meghalok,talán a lányom is hazajön Kanadából. A temetésemre hazajön. Esnagyon szép temetést akarok a kedvéért. Es én magát kérem fel, hogymondja meg neki akkor, felismeri majd a pici kezéről, ilyen pici kezevan neki... hogy... az istenfáját... hogy ismert engem, és nem voltamén rossz ember mindent összevéve. "Márton kartárssal állíthatom: Soltis Lajos nem volt rossz ember,mindent összevéveNÁNAY ISTVÁNHANK() ATTILA (1961-2000)A horgászok temették elNem volt országosan ismert művész. Színészvolt. A barátom. Még a Nemzeti Színházbanismertem meg, amikor végzős főiskoláskéntott töltötte a gyakorló éveit. Nemrégibenelőkerült egy fénykép abból az időből, amikora Nemzetiben negyvennél is több ifjú színészjött össze - hála Vámos László fiatalítóbuzgalmának. Ezen a fotón még egycérnavékony srác nevet teli szájjal; kérdeztemis később Attilától: hogyan lett a szép alakúkölyökből kövér férfi?Ő meg, amikor ezekre az évekre visszaemlékeztünk,azt ismételgette, hogy akkorszerette igazán a színházat, amikor ott mégcsapatszellem volt. Úgy érezte, hogy hasonlóangondolkodó, érző fiatalemberek között,velük együtt lehet színházat csinálni. Jólérezte magát köztünk, de érdekes, hogy márakkor sem akart vezető színész lenni. Tudta,hogy nem képes egyetlen dologért - még haaz a színház is - akkora áldozatot hozni, mintpéldául a kaposváriak vagy mi RuszttalKecskeméten, amikor hónapszám nem jöttünkhaza Pestre, mert a színházban éltünk.Visszantekintve azt látom, hogy Attila nemakart - s nem is lett volna képes - olyanszívósan és szisztematikusan felépített pályátbejárni, mint amilyet például az akkor szinténa Nemzetiben gyakorlatozó s kétévtized alatt a topra érkező Kováts Adél.A főiskola elvégzése után másfelé sodródott.Rövid ideig a Vígszínházhoz kötötteszerződés, és néhány évet az Arany JánosSzínházban is eltöltött. Emlékszem rá a PestiSzínház Ahogy tetszik-jében mint birkózóCharlesra, illetve az Ács János rendezte Learkirály Cornwalljára.Amikor Meczner János színháza összeomlott,szabadúszó lett. Meggyőződésem,hogy Attila akkor is váltott volna, ha az AranyJános Színház nem szűnik meg. Nem minthanem szerette volna a színpadi munkát, de aszínházat túl kötött, túl szabályozott intézménynekérezte. Kivonta magát a színházi életből,s olyan életformát keresett, amelyben alehető legkevésbé van kiszolgáltatva egymechanizmusnak, olyat, amelyben saját magatudja irányítani az időbeosztását, az életét.Kitalálta magának a szinkronszínészetet.Ha létezik olyan kategória, hogy szinkronszínész,akkor ő az volt. Jellegzetes rezes,testes hangja sokféle karakter megjelenítéséretette alkalmassá. A színes bőrű szereplőketpéldául legtöbbször ő meg Kertész Péter ésGesztesi Karcsi szólaltatta meg. Győzte aszinkronmunka iszonyatos tempóját. Gyakrankell teljes műszakot végigdolgozni, akár abányában. Annak a híresen jómagyar szinkronnak, amelynek ma már anyomait is alig látni - mert a struktúrájátszétverték, s a jó szakemberek eltűntek apályáról -, ő volt az egyik utolsó mohikánja.Egy harminctagú színházi társulatban vannyolc vezető színész, tizenkét középkategóriájú,úgynevezett karakterszínész, a többinekmeg kell köszönnie, hogy ott lehet. Attilaa szinkronszíntársulat megbízható derékhadáhoztartozott, amelynek tagjai bármikorpontosan, professzionális szinten és gyorsanmeg tudják oldani feladatukat.Amikor bekövetkezett a tragédia, az egyikkereskedelmi televízió tudósításában azszerepelt, hogy meghalt HankÓ Attila szinkronszínész.Civil barátaim furcsállták, s kérdezték,nem ciki-e a szakmában a szinkronszínészmegnevezés. Kapásból aztválaszoltam, hogy ilyen kategória nemlétezik. Pedig ő felvállalta aszinkronszínészetet, mert e munka mellettlehetősége nyílt arra, hogy visszataláljon atermészethez, a vízparthoz.Márpedig az ő gyökerei a Tisza-parthozkötődtek. Édesanyja a gyászjelentésbe aztírta, hogy Attila a Tisza szerelmese. S ez ígyis volt. Van valami fantasztikus és sorsszerűabban, hogy a baleset is Tisza-hídon történt.Reviczky Gabi a temetésre egy üveg Tiszavizethozott, amit betettünk a koporsó mellé,