letölthető pdf - Bakonyi Természettudományi Múzeum

itkán előforduló ősmaradványok csökevényes jellege arra utal, hogy az Aszófői Dolomithiperszalin, időnként beszáradó lagúnában rakódott le.A zánkai Kis-hegyek és a Csorszai-patak között fordul elő keskeny sávban - a formációfelső határán - az a mészkő- vagy dolomitbreccsa, amelyet BÖCKH (1872, p. 38) „rauhwacke"néven különített el az alsó-triász „tarkahomokkő-képlet"-en belül. Ezt a likacsosüreges,fehér vagy limonittól okkersárgára színezett, porlott, meszes kötőanyagú breccsátkésőbb id. LÓCZY (1913, pp. 66-67) pliocén vagy pleisztocén korú forrásmészkőnek minősítetteés a nagyvázsonyi édesvízi mészkővel párhuzamosította, mivel a triász rétegsorbanréteg szerinti településben sehol sem találta. Ezzel szemben LACZKÓ (1911, p. 52) és SZABÓ(1972, p. 38) véleménye szerint a rauhwacke az alsó-triász rétegsor része. Ezt erősíti megközvetve az a körülmény is, hogy a zánkai gyermekváros víztornya és a Csorszai-patakközött található szarmata kavics anyagában a lemezes mészkő és a sejtes dolomit mellett afenti rauhwacke is előfordul, ami ellentmond a kőzet pliocén-pleisztocén korának ésvalószínűsíti a triász alaphegységhez való tartozását. A recens és fosszilis üledékképződésikörnyezetek utóbbi időben végzett összehasonlító elemzése szerint, ez a jellegzetes breccsaaz árapálysíkságnak a belső self medence felőli lejtőjén rakódhatott le (BUDAI et al. 1993),de az árapályövi csatornák kollapsz-breccsájaként is értelmezhető.A formáció vastagsága 200 m körüli lehet, bár a Bu.l. fúrás ennél jóval nagyobb vastagságbanharántolta. A rendelkezésre álló vázlatos dokumentáció azonban nem tartalmazdőlésadatokat, így az abban közölt 400 m körüli érték csak fúrt vastagságként értelmezhető.Iszkahegyi Mészkő FormációAz Aszófői Dolomit fedőjében az a sötétszürke, bitumenes, jól rétegzett, alsó szakaszánvékonyréteges-lemezes, feljebb inkább pados, bioturbált (hieroglifás) mészkő települ, amelyeta korábbi irodalomban lemezes mészkő néven különítettek el. A mészkő folyamatosátmenetet mutat mind a feküjében (Aszófői F), mind a fedőjében települő dolomit felé(Megyehegyi F.). Utóbbi jól tanulmányozható például a Sági-erdő É-D-i nyiladékában, agyermekvárostól észak felé vezető út talpán, ahol a mészkő a fedő felé egyre dolomitosabbáválik. A rátelepülő bitumenes, Iszkahegyi Mészkőre emlékeztető dolomit feltehetőenutólag (késő diagenetikusan) dolomitosodott a fedő felől (vö. BUDAI 1991). Ugyanezt azátmenetet sikerült megfigyelni a balatonakaii Elő-hegyen, ahol az Iszkahegyi Mészkőkeskeny sávban bukkan elő a Megyehegyi Dolomit alól (ezt a tektonikus blokkot a korábbitérképek nem ábrázolják).A formáció ősmaradványokban általában nem bővelkedik, rossz megtartású kagylók éscsigák leginkább a márgás fáciesében gyűjthetők, pl. a Középső-Kis-hegyen. A tektonikushatásokra gyűrődéssel reagáló képződmény valódi vastagsága szinte mindenhol csak becsülhető,kb. 250-300 m.Megyehegyi Dolomit FormációAz Iszkahegyi Mészkő fedőjét a terület legelterjedtebb triász képződménye, a MegyehegyiDolomit alkotja. Általában világosszürke, pados vagy vastagpados, dolopátit szövetű,a fekü és a fedő közelében vékonyréteges dolomikrit vagy mikropátit. Ridegsége folytán aszerkezeti mozgások övében erősen összetört, helyenként porlott.Az egész Balaton-felvidék viszonylatában tekintve, a Megyehegyi Dolomit az a legidősebbközépső-triász litofácies, amelynek laterális irányban számottevően változik a vas-