letölthető pdf - Bakonyi Természettudományi Múzeum

szulfát kiválásra, hiperszalin képződési környezetre utal. Ezt igazolta a Bat.2. és a Bht.6.fúrás (MONOSTORI 1989,1990), majd a csopaki Nosztori-völgy szelvényének részletes ostracodavizsgálata (MONOSTORI 1994). A lemezes mészkő felszíni feltárásaiban több helyenfordulnak elő iszaprogyásos és rétegterheléses szerkezetek.A bitumenes laminit legfelső szakaszán jellegzetes biogén mészkőpad települ. A KisdörgicsétőlVeszprémig számos feltárásból ismert rétegben tömegesen fordulnak elő a Cornucardiahornigii homigii példányai (XVI. tábla). A lumasella megjelenése litosztratigráfiaiértékű vezető szintnek tekinthető, a Pécselyi Tagozaton belül rétegtagként különíthető el.A tagozat vastagsága Balatonhenye és Balatoncsicsó között kb. 35 m, Mencshelytől ÉK-rekb. 70 m.A Pécselyi Tagozat kora a sporomorpha együttes és a foraminifera fauna alapján későjuli,kora-tuvali (GÓCZÁN et al. 1991, GÓCZÁN-ORAVECZNÉ SCHEFFER 1996). A két alemelethatára megbízhatóan a Barnag Bat.2. fúrásban határozható meg, 2,8 méterrel a PécselyiTagozat teteje alatt.A Pécselyi Tagozat üledékei a karni medence feltöltődésének záró szakaszában, az előrenyomulóplatformok között egyre zsugorodó, sekély medencében rakódtak le. A progradációmaximuma során zárt, anoxikus, hiperszalin lagúna jött létre, majd a vízszint következőrelatív emelkedése nyomán ismét megindult a terrigén törmelék beáramlása.Henyei Dolomit TagozatA Pécselyi és Barnagi Tagozat mészkőből és márgából felépülő összlete közé fogazódódolomittest a Balaton-felvidéken Balatonhenye és a vászolyi Felső-erdő közötti kb. 10 kmessávban ismert. Ebbe a tagozatba sorolható Veszprém környékén a LACZKÓ-féle megalodusosdolomit (1911), ami PEREGI (1979) térképén dolomit, lemezes dolomit névenszerepel.A Balatonhenye fölötti Magyal-tető DK-i lejtőjén a Pécselyi Tagozat aprókristályos,bitumenes mészkőrétegeire hirtelen váltással vastagpados, cukorszövetű, alsó szakaszán bitumenesdolomit települ. A dombtetőn efölött vékonyrétegzett, algalaminites, helyenkéntonkoidos, algás dolomit bukkan felszínre (XVII. tábla 2-4. kép). A környéken mélyültBht.6. jelű fúrás kb. 50 m vastagságban harántolta a tagozatot (20. ábra). Alsó, kb. 40 m-esszakasza pátos szövetű, breccsás, iszapmozgásos szerkezetű, több nagyméretű dolomitintraklaszttal (XX. tábla 2. kép), míg felső részén aprókristályos szövetű, legfelső 10 m-énmadárszemes szerkezetű.A Magyal-tetőtől a balatoncsicsói Csepegő-forrás völgyfőjéig törmelékben követhető atagozat. Több helyen azonban a települési helyzet biztos ismeretének hiányában nem dönthetőel a Sándorhegyi Mészkővel együtt előforduló dolomit rétegtani hovatartozása. Ilyenpéldául a vászolyi Felső-erdő erősen tektonizált területén a Barnagi Tagozat környezetébenfelszínre bukkanó dolomit, amely hasonló a Magyal-tető biogén kifejlődésű Henyei Dolomitjához,de a Fődolomittól sem különböztethető meg egyértelműen.A Henyei Dolomit vastagsága Balatonhenye környékén kb. 50 m, attól K felé kiékelődik.A Henyei Dolomit megjelenése a Sándorhegyi Formációban a medencét körülvevőplatform időszakos, második előrenyomulását jelzi a késő-juliban. A Pécselyi Tagozathiperszalin, anoxikus lagúnáinak összeszűkülése éppen a Henyei Dolomit progradációjávalmagyarázható. A két tagozat részben heteropikus egymással és juli korú, ami ellentmondGÓCZÁN-ORAVECZNÉ SCHEFFER (1996) - az Aulotortus sinuosus faj tuvali koráraalapozott - kormeghatározásának. A faj azonban már az idősebb juli rétegekben is előfordula progradációs szakaszokat bevezető üledékekben (GÓCZÁN et al. 1991, p. 252 ésXVI. tábla 1-2. kép).