letölthető pdf - Bakonyi Természettudományi Múzeum

FEJLŐDÉSTÖRTÉNETA Dunántúli-középhegység földtörténetének megismerésében a Balaton-felvidék középsőterületének kutatása elsősorban az alpi ciklus középső- és késő-triász ősföldrajzát, valaminta bakonyi szinklinális szerkezetének kialakulását illetően hozott újabb eredményeket.Alpi tafrogenezisAz alpi ciklus kezdetén eleinte szárazulati térszínen folyt az üledékképződés, amelynekeredményeként a variszkuszi orogén során felgyűrődött hegységek lepusztultak és nagyvastagságú terresztrikus üledéksor (molassz) rakódott le a perm második felében. Akőzetek vörös színe szemiarid klímára utal (Balatonfelvidéki Homokkő F.).A lapos szárazulati térszínt a triász elején érte el a transzgresszió, amelynek következtébensekélytengeri rámpa jött létre, vegyes típusú, sziliciklasztikus-karbonátos üledékképződéssel(„Werfeni Csoport"). Az alsó-triász rétegsorban megállapítható vertikális fáciesváltásokalapvetően a tengerszint eusztatikus ingadozásainak, illetve a klíma változásainaktulajdoníthatók (BROGLIO LORIGA et al. 1990, BUDAI-HAAS 1997), amelyek az egykori szélesself egész területén kimutathatók annak kiegyenlített morfológiájából adódóan.A sziliciklasztitok beáramlása a kora-triász végén szűnt meg, az üledékgyűjtő feltöltődött.A középső-triász elejére nagy kiterjedésű, árapályövi síksággal szegélyezett lagúna,a peritidális fáciesű Aszófői Dolomit képződési környezete jött létre. Az alacsony vízállásúidőszakokban a szupratidális sabkha progradált a lagúna felé, aminek következtében az ottlerakódott üledék korai dolomitosodáson ment keresztül (BUDAI et al. 1993).A vízszint relatív növekedésével félig elzárt lagúna váltotta fel az árapályövi síkság környezetéta kora anisusi során. Az Iszkahegyi Mészkő jellegzetes laminált szerkezete aziszapfaló, beásó inbentosz fauna hiányát, azaz a tengerfenék viszonylagos szellőzetlenségétjelzi. A rétegsor felső szakaszán erőteljes bioturbációra utaló üledékszerkezet jellemző,amiből az egykori lagúna oxigénellátásának későbbi javulására lehet következtetni. A vízszintrelatív csökkenésével (és feltehetően a klíma aridabbá válásával) sekélytengeri karbonátpadalakult ki ezt követően, amelyen a Megyehegyi Dolomit képződése indult meg.A Balaton-felvidék triász fejlődéstörténetének fentiekben vázolt fokozatos evolúciójáthirtelen, és erőteljesen jelentkező földtani esemény zavarta meg (BUDAI-VÖRÖS 1992a,b,1993a,b, BUDAI et al. 1993). A pelsoi szinszediment extenziós blokktektonika eredményekénta sekélytengeri karbonát-rámpa normál vetők mentén széttöredezett (29. ábra), és amegsüllyedt területeken viszonylag keskeny, félig elzárt, hemipelágikus medencék jötteklétre (Felsőörsi Mészkő).A Balaton-felvidék középső, kiemelt helyzetben maradt területén ugyanakkor továbbfolytatódott a sekélytengeri karbonátok képződése. A középső-anisusi karbonát padbólplatform alakult ki, amely szigetszerűen emelkedett a környező medenceterületek fölé (30.ábra I.). A platform sekélyebb, peremi részein Tagyoni Mészkő (illetve dolomit), míg lagúnájánakmélyebb részein Megyehegyi Dolomit képződése zajlott. A platform fejlődését eztkövetően hosszabb idejű üledékképződés nélküli időszak, illetve szárazra kerülés és karsztosodásjellemezte (BUDAI-HAAS 1997, VÖRÖS et al. in press), egészen a platformok újabbelöntését és megfulladását eredményező, következő relatív tengerszint-emelkedésig, amelynagyjából egybeesett a vulkanizmus megindulásával (késő-illyr). A középső-anisusi platfor-