letölthető pdf - Bakonyi Természettudományi Múzeum

mok és medencék jelenlegi helyzetét a mencshelyi területen alapvetően meghatározza azalpi orogén ciklus kompressziós tektonikája által előidézett térrövidülés. Ennek eredményekénta mai felszínen az egykori üledékgyűjtő egymástól eredetileg távolabb lévő területeikerültek közelebb a Litéri-vonal mentén, míg a platformok és medencék közötti átmenetiterületek tektonikailag fedett helyzetben vannak (CSILLAG 1991).A középső-anisusiban tagolttá vált üledékgyűjtő mélyülése a „Buchensteini medence"kialakulásával tovább folytatódott a Balaton-felvidéken (30. ábra IL). A különböző orográfiaihelyzetű medencerészeken eleinte egymástól némileg eltérő litológiai felépítésű ésvastagságú rétegsorok rakódtak le (BUDAI-VÖRÖS 1992a,b, 1993a,b, BUDAI-HAAS 1997,Fig. 9). A korábbi platformok kiemeltebb helyzetű területein ugyanis viszonylag kevesebbvulkánit halmozódott fel a ladin elején (29. ábra), a „vászolyi mészkő" megjelenése pedig- az anisusi platform-magokon kialakult - „Budaörsi platform" progradációjával hozhatókapcsolatba a ladin közepén (BUDAI-HAAS 1997). A „Buchensteini medence" legnagyobbkimélyülését a „hallstatti típusú" eupelágikus mészkövek és a radiolarit megjelenése jelzia ladin második felében.A pelsoi blokktektonika és az azt követő vulkanizmus a Tethys Ny-i medencéjében többhelyen regisztrálható, amelyet a kutatók jelentős része „abortált riftesedésnek" tulajdonít(BECHSTÄDT et al. 1978, DOGLIONI 1987 stb.), míg mások szubdukciós vulkáni ív kialakulásakéntértelmezik (PISA et al 1980, CASTELLARIN-ROSSI 1981, CASTELLARIN et al. 1980,1985, 1988).A ladin végén előrenyomuló platformok között egyre szűkülő medencében a karni elejénmég tovább folytatódott a medencefáciesű karbonátok (Füredi Mészkő) lerakódása (30.ábra III.). Korábbi ősföldrajzi elemzések szerint (HAAS 1988, 1994) a középhegység ÉK-irészén alakult ki az a ladin platform (Budaörsi Dolomit), amely a Balaton-felvidék medenceterületefelé progradált. A platformkarbonátok nagyjából egyidejű megjelenése a Balatonfelvidékcsapásának szinte teljes hosszában (Szentkirályszabadjától Gyulakesziig) azonbaninkább arra utal, hogy a progradáció nemcsak ÉK, hanem É felől is megindult a ladin-karnifordulóján. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az észak-bakonyi és a Balaton-felvidékikarni medencét egy többé-kevésbé egységes platform választotta el egymástól, amelynekcsak egy kis része ismert a felszínen a Dunántúli-középhegység ÉK részén.A középső-triászban kialakult intraplatform medencék feltöltődése a karni korszakratehető. A pelágikus karbonátok képződését (feltehetően a klíma humidabbá válásánakeredményeként) nagy mennyiségű terrigén törmelék beáramlása szakította meg a cordevoleivégén, ami az üledékgyűjtő viszonylag gyors feltöltődéséhez vezetett. A finom törmelékuralkodóan agyag, ritkán aleurit frakciójú sziliciklaszt, ami a Cassiani Formáció törmelékanyagáhozigen hasonló. Eredete valószínűleg a lombardiai alsó-karniból ismert ValSabbia Homokkő Formációéval azonos (CSILLAG 1991), amelyet folyóvízi, delta, parti síkságkörnyezetben lerakódott, uralkodóan vulkanikus eredetű homok alkot (GARZANTI-JADOUL 1985). A folyóvízzel behordott terrigén törmelék finomabb frakciói szállítódhattaktovább és rakódhattak le az egykori parttól távolabbi régióban (ti. a Balaton-felvidékiintraplatform medencében), ahol a vízmélység 80-120 m közötti lehetett MONOSTORI(1989) ostracoda vizsgálatai szerint.A cordevolei, korai juli progradációt követően a platformok visszahúzódtak a Balatonfelvidékterületén (BUDAI-HAAS 1997), amelyre a sekélytengeri eredetű, átülepített törmelékkimaradása utal a medencében. Ezzel korrelálható az a relatív tengerszintemelkedés,amelynek eredményeként az ún. „Cassian Dolomite 1" platformok felett aSan Cassiano Formáció medenceüledékei jelennek meg a Dolomitokban (DE ZANCHE etal. 1993).