SZ&P2/Társadalmi performansz
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A társadalmi <strong>performansz</strong> kulturális pragmatikája<br />
ben” is megtörténhetett, hogy a gyári körülmények kormányzati vizsgálatai erősen<br />
kritikus <strong>performansz</strong>okat projektáljanak a nyilvánosság felé. A meghallgatásokról<br />
a sajtó széles körben beszámolt (Osborne 1970:88–90), és az eredményeket befolyásos<br />
„fehér újságok” terjesztették az „osztálytársadalom széltében-hosszában”<br />
(Smelser 1959:291–92). Miután a XIX. század végi Németországban Bismarck törvényen<br />
kívül helyezte a szocialista pártot, a munkásmozgalom és a munkáspárt vezéralakjai<br />
„szónoki párbajokat” kezdeményezhettek vele, amelyeket a radikális és a<br />
konzervatív sajtó egyaránt rögzített és terjesztett (Roth 1963:119–135). Az amerikai<br />
polgárjogi mozgalom a huszadik század közepén elbukott volna, ha a déli fehér<br />
média monopolizálja az afroamerikai tüntetések bemutatását. Meghatározó szerepet<br />
játszott, hogy az északi tulajdonban levő független média riporterei a kedvező<br />
értelmezéseket is rögzíthették és terjeszthették, amelyek révén létrejöhetett a fekete<br />
mozgalommal kapcsolatos pszichológiai azonosulás és kulturális kiterjesztés<br />
(Halberstam 1999).<br />
A <strong>performansz</strong> elemeinek differenciálódása nemcsak társadalmi és kulturális,<br />
hanem politikai folyamat is. Igen fontos következményei vannak a hatalom pluralizálódását<br />
és a társadalom demokratizálását illetően. Ha a <strong>performansz</strong> elemei<br />
szétválnak és viszonylag függetlenek lesznek egymástól, azzal az autoritás új forrásai<br />
nyílnak meg. A <strong>performansz</strong> szétvált elemeinek mindegyike független kritika<br />
tárgya lehet, amelyen keresztül nemcsak az adott <strong>performansz</strong> esztétikai minősége<br />
bírálható, hanem akár működésének legitimitása is kétségbe vonható. Ezek az ítéletek<br />
a „kritikusoktól” származnak, akik lehetnek a populáris vagy magaskultúrával<br />
foglalkozó média újságírói, vagy az akadémiai szférában dolgozó értelmiségiek.<br />
Ezek a kritikai ítéletek nem csak kívülről érhetik a <strong>performansz</strong>t. A <strong>performansz</strong><br />
belülről is generálhatja őket. A <strong>performansz</strong> szétválasztott elemei körül speciális<br />
peformatív közösségek alakulnak ki, amelyek a saját kritikus, gyakran kérlelhetetlen<br />
standardjaikhoz és ítéleteikhez ragaszkodnak. Bármilyen nagy is a történelmi,<br />
földrajzi és esztétikai távolság az ókori Görögország városi Dionüszosz fesztiválján<br />
kiosztott díjak, és a posztmodern Hollywood Academy Awards-a között, társadalmi<br />
logikájuk ugyanaz maradt. A cél mindkettő esetében az, hogy a társadalmi<br />
<strong>performansz</strong>t autonóm kritériumok alapján ítéljék meg. A komplex társadalmakban<br />
a kritikai értékelést minden performatív médium és minden megszülető műfaj<br />
kitermeli – legyen az színház vagy film, dokumentumfilm vagy rajzfilm, country,<br />
western vagy rapzene, klasszikus zene, sit-com, szappanopera, hír, hírfotó, vezércikk<br />
vagy esti hírösszefoglaló. Ezeknek az önellenőrző eszközöknek a célja, hogy<br />
„javítsák” a <strong>performansz</strong> projektálásának hatását. Az ítéletek vagy a díjak a társak<br />
értékelésére támaszkodnak. Bármekkora is legyen a stúdiók és megacégek hatalma,<br />
az esztétikai standardokat és presztízshierarchiákat a saját performatív közösségükön<br />
belül a színészek, a filmesek, a kiadók, a rendezők, az írók, a riporterek és<br />
a kosztümtervezők alakítják ki.<br />
61<br />
Paper-02.indb 61 2009. 05. 20. 1:46:16
Change language