SZ&P2/Társadalmi performansz
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Színház és Pedagógia ◆ 2<br />
automatikus eredmény. Bauman (1989) szerint például, a kettősség tudata eleve<br />
hozzátartozik a <strong>performansz</strong> értelmezéséhez: minden <strong>performansz</strong>t egy korábbi<br />
tapasztalat idealizált vagy „az emlékezetben” őrzött modelljéhez hasonlítunk. Más<br />
szóval, a közönség értelmezése nem pusztán a performatív elemek minőségére<br />
reagál önmagában. A társadalmi és színpadi drámák közönsége sokkal inkább öszszeegyeztető<br />
munkát végez. Felért-e például Reagan elnök fegyvereket túszokra<br />
cserélő akciója a Watergate-botránnyal vagy eltörpült mellette (Schudson 1992b)?<br />
A vádemelő testület elnökeként Henry Hide törekvése felért-e Sam Ervinnek a<br />
Watergate-tárgyaláson előadott bravúros <strong>performansz</strong>ával? Hogyan viszonyulnak<br />
a mai elnöki viták azokhoz a Lincoln–Douglas vitákhoz, amelyek az amerikai mítosz<br />
(Schudson 1992a) szerint a polgári történelem drámájának alapjait fektették<br />
le több mint egy évszázaddal ezelőtt?<br />
A közönség ilyen összehasonlító kérdéseket tesz fel, amikor egy-egy társadalmi<br />
dráma jelentését és jelentőségét mérlegeli. Ha a válasz negatív, még a demográfiailag<br />
könnyen elérhető rétegek sem fognak sok érzelmet fektetni a <strong>performansz</strong>ba.<br />
Azok, akik náluk távolabb állnak, sosem jutnak el sem a pszichológiai azonosuláshoz,<br />
sem a kulturális kiterjesztéshez. A <strong>performansz</strong> fragmentált értelmezései<br />
visszaforgatódnak a szubkultúrák kialakulásába, olyan emlékeket gerjesztve, amelyek<br />
az elkövetkező <strong>performansz</strong>ok értelmezését befolyásolják majd (Jacobs 2000).<br />
Ha viszont az emlékek közösek, akkor a közönség szélesebb körben és mélyebben<br />
tapasztalja meg a drámát. Minél jobban implikálódik a közönség, annál inkább<br />
képes áthelyezni őt a <strong>performansz</strong> a különböző demográfiai és szubkulturális fülkékből<br />
egy általánosabb határterületre.<br />
Kulturális pragmatika:<br />
ritualitás és racionalitás között<br />
Jelen esszében azt próbáltam megfejteni, miért létezik a varázslat és a misztika<br />
a mai racionalizált társadalmakban is. Azok a klasszikus rítusok, amelyek az egyszerűbb<br />
társadalomszerveződési formákat jellemezték, mára nagyrészt eltűntek,<br />
de rítusszerű folyamatokkal továbbra is találkozunk. Az egyének vagy csoportok<br />
különböző erőforrásokat megmozgatva stratégiai előnyökre törekednek, instrumentális<br />
hatalmuk azonban, gyakran kulturális jellegű sikerkritériumokon múlik.<br />
Ez nem azt jelenti, hogy sikerüket pusztán szimbolikus tényezők határozzák meg,<br />
hanem azt, hogy a pragmatikus és a szimbolikus dimenziók szorosan összetartoznak<br />
(vö. Morris 1938, Emirbayer–Mische 1998).<br />
Ez az egyszerre kulturális és pragmatikus szemléletmód jellemzi esszénket.<br />
Ennek szellemében dolgoztam ki a társadalmi <strong>performansz</strong> makro-modelljét. Az<br />
első részben azt állítottam, hogy a <strong>performansz</strong>ok néhány állandó elemből állnak,<br />
amelyek a társadalmak története során nem változtak, viszonyaik egymáshoz<br />
azonban időközben alapvetően megváltoztak. A második részben arra mutattam<br />
68<br />
Paper-02.indb 68 2009. 05. 20. 1:46:16
Change language