Családi Kör, 2017. július 13.

Mindent lehet szeretni: virágot, zenét,
italt, táplálékot, de még a munkát is, sőt talán
ami a legfontosabb: ember embert is
szerethet. Ennél valamivel komplikáltabb,
ha egy egész országot, népet szeretünk.
Mert itt már nem egyéni ízlésről, hanem
többmilliós nagy általánosságról van szó.
Például, amikor Szerbia szereti Oroszországot.
Beszélhetnénk most egy nem viszonzott,
reménytelen, egyoldalú szerelemről
is, hiszen eddig még csak mi akartunk
egyesülni Oroszországgal, az oroszok nem
hívtak bennünket. Nem akarnak autót vásárolni
tőlünk, de az almát elviszik – csak
lassan és ritkán fizetnek. Hogy ne emlékeztessek
arra, amikor – alighanem 1993-
ban – a Biztonsági Tanács ülésén Kozirev
orosz külügyminiszter egyből a Szerbia elleni
zárlatra, a nemzetközi embargóra szavazott.
Szerbia szerelme viszont töretlen,
és még az Európai Unió unszolására sem
hajlandó gazdasági intézkedéseket foganatosítani
az orosz testvérek ellen. Ez még
a valamikori magyar–szovjet barátságot is
túlszárnyalja.
Mindenesetre a reménytelen szerelem
nagyon kellemetlen. Ennek tudatában
vannak öregek és fiatalok is. Amikor ifjúkoromban
reménytelenül voltam szerelmes,
anyám azzal akart segíteni, hogy igyekezett
a legrosszabbakat mondani a reménytelenül
szeretett személyről vagy tárgyról.
Most én is ezzel próbálkoznék, de nem azzal,
hogy rosszat mondjak az oroszokról
és Oroszországról, hanem azzal, hogy mit
Plátói szerelem?
mondanak és gondolnak ők rólunk. Mármint
Szerbiáról. A reménytelen szerelem
után sajnos a csalódással is meg kell küzdenünk,
mert kellemetlen dolgok derültek ki.
PUTYIN FAN CLUB A MAGYAR FOTÓS, DÓKA BÉLA SZEMÉVEL
Oroszország 48 régiójában, illetve azok
137 városában végeztek véleménykutatást
arról, hogy kit, mely népet és országot szeretik,
becsülik és tisztelik legjobban. Csalódással
kell megállapítani, hogy Szerbia
5 százalékkal csak a 14. helyen van ezen a
szerelmi listán. Az ország valamikori történelmi,
nagy szövetségese, Montenegró pedig
a 40. helyen. Nem kis féltékenységgel
állapíthatjuk meg, hogy az oroszok 46 százaléka
Fehéroroszországot szereti a legjobban,
a második helyen lévő Kínát pedig közel
40 százaléka. A harmadik Kazahsztán, a
4. Szíria, az 5. pedig India. Szóval ebben a
sorrendben szeretnek az oroszok – Szerbiát
a 14., Montenegrót pedig a 40. helyen.
No de nemcsak szerelem, hanem harag
is van a világon. Azt talán még természetesnek
is tartjuk, hogy a véleménykutatás
szerint az oroszok 70 százaléka haragszik
az Egyesült Államokra, de az már egy kissé
meglepő, hogy a nem is olyan régen még
testvérköztársaság Ukrajna a gyűlölt országok
listáján a második helyen van! Én ezt
valahogy a szerb–horvát viszonyhoz hasonlítanám,
hiszen ha nem is testvérekről,
de legalább féltestvérekről van szó. De
ezek után már érthető, hogy a 3. helyezett
Németország után a gyűlöltek listáján Lettország
és Litvánia következik. Ezek is egykori
szovjet tagköztársaságok, tehát a harag
érthető. Jól ismerik egymást.
Arról sem ártana vitázni, hogy mennyire
szerethetik egymást a népek vagy országok.
Hiszen embermilliókról van szó, és
ugye – ahány ember, annyi féle. Például annak
idején (1974-ben), amikor Újvidéken
volt az asztalitenisz-világbajnokság a többezres
nézősereg a magyar–kínai meccsen
természetesen nem a szomszédnak, hanem
a távoli Kínának szurkolt teli torokból.
A kínaiak szinte meghatódtak, hogy ennyire
szeretik őket Jugoszláviában. De csalódott
meglepetéssel tapasztalhatták, hogy
ugyanaz a közönség a következő meccsen
úgy fütyült ellenük, hogy még a labdát is
alig látták. Szóval ennyit az úgynevezett tömeges
szerelemről. Vagy inkább hisztériáról
lenne szó? A hisztériát viszont mesterségesen
váltják ki, teremtik meg.
NAGY Nándor
2017. július 13. 45