Családi Kör, 2019. július 4.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
INTERJÚ<br />
„Az alkotás folyamata energiát ad”<br />
Pámer Csilla a Szabadkai Népszínház 2018/2019-es évadának<br />
legjobb női főszereplője<br />
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának évadzáró gálaműsorán Pámer Csilla<br />
színművész kapta meg a legjobb női főszerepért járó díjat a Lila ákác című előadásban<br />
Tóth Manci karakterének megformálásáért.<br />
Pámer Csilla 1988-ban született,<br />
2011-ben diplomázott az Újvidéki<br />
Művészeti Akadémia Dráma Tanszékének<br />
magyar nyelvű színésztagozatán,<br />
majd 2012-ben a mesterfokozatot<br />
is megszerezte. A Szabadkai Népszínház<br />
Magyar Társulatának 2011 szeptemberétől<br />
tagja.<br />
Hogyan értékeled az elmúlt színházi<br />
évadot?<br />
– A Lila ákác volt a kezdő előadás, aminek<br />
nagyon jól sikerült a próbafolyamata.<br />
Ez ugyan rövid volt, mert általában hat hét<br />
alatt állítunk színpadra egy darabot, most<br />
csak szűk egy hónapunk volt rá, de jó hangulatban<br />
folytak a próbák, úgyhogy ezzel<br />
megfelelően indítottunk. Persze, repertoáron<br />
maradtak az elmúlt évadok előadásai,<br />
a Kempinget és a Fekete királynőket is játszottuk.<br />
Majd az Osztrigás Micit készítettük,<br />
ami egy nagy sikerű operettelőadás, a nézők<br />
nagyon szeretik, mert egy hihetetlenül<br />
szórakoztató darab. Mindenki nagyon kiélhette<br />
magát benne, a próbafolyamatban<br />
elengedtük az összes gátlásunkat. László<br />
Sándor ezt örömmel fogadta, bármit kipróbálhattunk,<br />
ezekből azután ő szűrte ki,<br />
hogy mi az, ami maradhat. Utána következett<br />
az Oreszteia, ami nagyon mély téma,<br />
szövegileg, tartalmilag és más szempontból<br />
is nagyon kemény volt. Tulajdonképpen<br />
három dráma sűrítődik egy előadásba. Ez<br />
egy nehezebb lélegzetvételű darab, nekem<br />
egy pici szerep jutott benne, úgyhogy<br />
sokat tudtam nézni a próbákat. Nagyon<br />
érdekes látványvilágú előadás lett belőle.<br />
Ezt követte a Tristram Shandy. Egy ideig sajnáltam,<br />
hogy ennek a próbafolyamatában<br />
nem vehettem részt, annak viszont örülök,<br />
hogy láthattam, szemlélője lehettem az<br />
előadásnak.<br />
Nemcsak a Népszínház, hanem a<br />
Szab-way produkcióiban is láthatott a<br />
közönség…<br />
– A Mors Poetica nevet viselő kArc-koncert<br />
egy nagyon kemény menet volt. Pálfi<br />
Ervin rendezte, ő állította össze a repertoárt.<br />
Az ő elképzelései alapján születtek a videók<br />
is, hosszabb időt igényelt, mire mindegyik<br />
elkészült, viszont magának a műsornak a<br />
próbája nagyon rövid ideig tartott, hiszen<br />
azt időben és térben sem tudtuk megoldani,<br />
hogy valahová bejárogassunk próbálni.<br />
Így az egy igen sok energiát és összpontosítást<br />
igénybe vevő három nap volt a Jadran<br />
színpadon. Amikor benne jártunk a próbafolyamatban,<br />
nem is láttuk a végét, de<br />
utána sok pozitív visszajelzést kaptunk, és<br />
ez jó érzéssel tölt el. Az embernek ilyenkor<br />
mindig hiányérzete van, mert nincs mód<br />
ezt többször előadni.<br />
A kArc-sorozatot szereted?<br />
– Igen. Nagyon szeretem! A kArc-műsorok<br />
fontos része a vers-, illetve szövegválasztás,<br />
ami nagyon embert próbáló, hiszen<br />
nehéz egy költő összes versét rövid időn belül<br />
átnézni, és megtalálni azt, amit az ember<br />
legszívesebben mondana el. Ami a kArcokból<br />
legközelebb áll hozzám, azok a dalok.<br />
A legelső dalom néhány évvel ezelőtt az<br />
Ady-kArcban a Kék tenger partján volt, amit<br />
most a Mors Poeticában is elénekelhettem.<br />
Utána is mindig kaptam dalokat, számomra<br />
nagy kihívás, hogy a tudásomhoz képest a<br />
legjobbat kihozzam magamból, mivel nem<br />
vagyok énekes, csak nagyon szeretem ezt a<br />
művészeti ágat. A kArc-estek egyik fontos<br />
pontja számomra mindig is az, hogy hogyan<br />
valósítom meg a dalokat.<br />
Van egy belső hajtóerő<br />
Ne csak olvassa, hallgassa is!<br />
A Pámer Csillával készült teljes beszélgetés, melyben az interjúban említett Kék<br />
tenger partján című dal is elhangzik, <strong>július</strong> 10-től meghallgatható a Szabad Magyar<br />
Szó Rádióban: https://podcast.szabadmagyarszo.com.<br />
Honnan meríted a játékhoz szükséges<br />
energiákat?<br />
– Például a kArc-koncert kapcsán az<br />
egyik tényező az volt, hogy „tudod, hogy<br />
meg kell csinálnod”, és van egy ilyen belső<br />
hajtóerő, hogy szeretném minél jobban<br />
megcsinálni, mert fontos számomra<br />
az ügy. Nagyon jó az, hogy az ember egy<br />
olyan csapatban dolgozik, ahol tudja,<br />
hogy értékelik a munkáját, figyelnek rá<br />
és segítenek, ha látják, hogy elakad. Ez<br />
oda-vissza működik, és ez nagyon pozitív<br />
dolog. A társulatunkban tényleg mindenki<br />
figyel a másikra, és ott segíti, ahol tudja, ha<br />
éppen arra van szüksége. Másrészt, amikor<br />
ezt a szakmát vagy hivatást választottam,<br />
akkor annak az volt az oka, hogy én ezt<br />
nagyon szeretem csinálni, és ez az alkotási<br />
folyamat nekem ugyanannyi energiát<br />
ad, mint amennyit én belefektetek. Ez is<br />
egy oda-vissza működő dolog. Persze nagyon<br />
sokszor elbizonytalanodik az ember,<br />
megkérdőjelezi saját magát, vagy elveszik<br />
egy bizonyos úton, amikor egy próbafolyamaton<br />
halad végig. A folyamat bizonyos<br />
hullámvölgyeket is tartalmaz. Olykor én is<br />
kétségbeesek vagy elbizonytalanodok, de<br />
mindig van bennem egy hajtóerő, hogy<br />
meg akarom csinálni, és mindig érdekel,<br />
hogy én magamról mit tudok megtanulni<br />
egy-egy próbafolyamat során. Tehát<br />
ez egy önismereti munka is, ami engem<br />
nagyon izgat ebben a színházcsinálásban.<br />
Ugyanannyira, mint egy probléma<br />
megmutatása, vagy saját magamban egy<br />
érzelem kikutatása, és annak bemutatása.<br />
Vagy egy szöveg, egy mondat sikeres<br />
közvetítése.Ezek mind apró részletei a<br />
munkának, akár egy kArc-estre való készülésben,<br />
amikor egy vers elmondásával az<br />
ember tömörebb információt akar közölni,<br />
mert egy vers sokkal sűrítettebb, mint egy<br />
dráma, de mindkettőben ez az útkeresés,<br />
a fejtegetés, a boncolgatás az, ami nagyon<br />
izgalmas dolog.<br />
Mikor született meg az elhatározás,<br />
hogy színésznő leszel?<br />
– Középiskolában, annak is a végén fogalmazódott<br />
ez meg konkrétan. Tizenhét-tizennyolc<br />
éves koromban már foglalkoztam<br />
ezzel egy ideje, és mindenki mondta, hogy<br />
„te biztos színésznő leszel”, de akkor még<br />
bennem volt a kamaszkori lázadás, hogy<br />
csak azért sem leszek. Persze, a végén mégis<br />
az lettem. Ez egy olyan érdekes világnak,<br />
közegnek tűnt, amiben jó lenni, amiben<br />
olyan dolgokkal foglalkoznak, amik engem<br />
érdekelnek. Középiskolában is volt már egy<br />
csapat, amellyel jókat próbáltunk, a próbák<br />
szünetében pedig jókat beszélgettünk. Ez a<br />
világ, amiben van egy közösség, ami összetart,<br />
egy ügyért harcol, ez beszippantott.<br />
12 <strong>2019.</strong> <strong>július</strong> <strong>4.</strong>
Change language