31.07.2019 Views

Családi Kör, 2019. augusztus 1.

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Miből élünk? És hogyan?<br />

tárca<br />

Valószínűleg nagyképűségnek<br />

veszik, ha most kijelentem, hogy<br />

alá szeretném támasztani a relativitás<br />

elméletét – vagy inkább<br />

a gyakorlatát. Ami egyáltalán nem nehéz,<br />

hiszen itt nálunk, illetve a régiónkban minden<br />

relatív. A jólét és a fizetések, meg a<br />

nyugdíjemelés ígérete és fogalma talán a<br />

legrelatívabb. Ha Einstein szerint egyáltalán<br />

létezik ilyesmi. Mint mondtam is azonban:<br />

nálunk minden relatív, amit most néhány<br />

élő példával szeretnék bizonyítani.<br />

Kezdeném talán azzal, hogy a napokban<br />

a kínai boltban 300 dinárért vettem egy<br />

nagyszerű nyári trikót (majicát, ahogyan<br />

erre mifelénk mondják). Különben szeretek<br />

a kínaiaknál vásárolni, mert náluk minden<br />

olcsóbb, és nem tart sokáig. Még addig<br />

sem, hogy kimenjen a divatból. Szóval a<br />

már említett háromszáz dináros trikó (majica)<br />

látszatra is megérte a pénzét. Persze,<br />

relatív értelemben, hiszen gyorsan kiderült,<br />

hogy 8-10 centivel rövidíteni kell – amiért<br />

200 dinárt fizettem az aranykezű varrónőnek.<br />

És így lett a 300 dinárosból 500 dináros<br />

trikó.<br />

A következőket szomszédom mesélte<br />

immár jókedvűen, noha megelőzően sok<br />

bosszúságban volt része. Tudniillik, a kedves<br />

feleségének az a szokása, vagy inkább<br />

mániája, hogy akkor főz lekvárt és befőttet,<br />

Ma már minden valamirevaló fürdőhelyen<br />

és strandon megválasztják a strand<br />

szépét, egy idényben akár többször is.<br />

Sőt arról is hallottam, hogy hetente megválasztják<br />

a strand szépét. A strandoknak<br />

és fürdőhelyeknek azonban igen gyakran<br />

szégyene is van. Nem működnek a tusolók,<br />

nem tiszták a vizesblokkok, kevés<br />

az öltözőkabin, túl magasak a vendéglői<br />

árak, és már a napernyő árnyékáért is fizetni<br />

kell.<br />

amikor a legdrágább a gyümölcs. Azzal a<br />

mottóval, hogy biztos, ami biztos, hiszen<br />

lehet, hogy a jég elveri a termést. Az idén is<br />

akkor főzött baracklekvárt, amikor 130–150<br />

dinár volt a barack kilója. Ügyes szomszédom<br />

azonban ezúttal erélyesen intézkedett:<br />

elrendelte, hogy a drága barackból<br />

főzött lekvárt gyorsan meg kell enni, és új<br />

lekvárt főzni a már 30–40 dináros barackból<br />

– tehát legalább háromszor olcsóbban.<br />

Azt viszont alig merem hangosan kimondani,<br />

hogy politikai életünkben is sok<br />

minden igencsak relatív, viszonylagos. Így<br />

is lehet érteni, meg úgy is. Érdekes példa<br />

lehetne, hogy a szerb kormány munkájával<br />

maga a kormányfő asszony a legelégedettebb.<br />

Mi, polgárok viszont már kevésbé, hiszen<br />

a nyugdíjak és a fizetések még mindig<br />

meglehetősen szerények, annak ellenére,<br />

hogy az államfő és a kormány naponta növelték<br />

– minden tévéhíradóban. De igen relatív<br />

a nyugdíjakból három éven át levont<br />

tíz százalék. Nevezetesen az, hogy mikor<br />

adják vissza, visszaadták-e már, és mennyit.<br />

Mennyit vontak le három év alatt, és menynyi<br />

annak a kamatja? De azt is jó lenne tudni,<br />

hogy miért elégedett a kormányfő.<br />

Szemtanúk igazolták, hogy több belgrádi<br />

városi buszban látták a következő hivatalos<br />

értesítést: Kérjük, készítse elő a jegy árát. Aprópénzt<br />

nem adunk vissza! Ebben viszont az<br />

A strand szégyene<br />

Talán némi túlzással azt állítják, hogy<br />

az egész Duna mentén a legszebb strand<br />

az újvidéki. Meg kell hagyni, valóban gyönyörű<br />

a homokja, a fürdőzők kényelme<br />

magas színvonalú, és bizony némely tengeri<br />

strand is elbújhatna mögötte.<br />

Van azonban egy úgymond szégyene<br />

is az újvidéki strandnak. Egy tetszetős stílusban<br />

épült (több mint 40 évvel ezelőtt)<br />

teraszos étterem és kávéház, amely egyszerre<br />

több száz személyt is fogadhatott.<br />

Önkiszolgáló étterme is volt – immár három<br />

vagy négy éve azonban nem üzemel.<br />

A fű és a gaz kezdi benőni.<br />

Pedig jól üzemelt, és nagy forgalma is<br />

volt, a bérlők versengtek érte. Illetékes<br />

személytől tudtuk meg nem hivatalosan,<br />

hogy a városi adminisztráció valamelyik<br />

szerve (valószínűleg a gazdasági és üzlethelyiségek<br />

bérbeadásával foglalkozó titkárság<br />

vagy ügynökség) bérelte ki kilencvenkilenc<br />

évre. Ebből három éve már nem<br />

üzemel. Lehet, megirigyelték a gyorsan<br />

meggazdagodó bérlőket, vagy azt várják,<br />

hogy a teraszos kávéház romba dőljön,<br />

relatív, hogy mi értendő aprópénz alatt. Ha<br />

például 65 dinár egy jegy, mint Újvidéken,<br />

akkor megkapjuk-e a visszajárót, ha 200-as<br />

bankóval fizetünk? Állítólag az aprópénz fogalma<br />

csak a fémpénzre vonatkozik, azzal,<br />

hogy felfelé kerekítenek. A következő eset<br />

is busszal kapcsolatos, szem- és fültanúja<br />

voltam, és itt történt Újvidéken. Egy felszállni<br />

készülő idősebb hölgy illedelmesen,<br />

sőt kedvesen megkérdezte a buszsofőrtől,<br />

hogy ez-e a kilences busz. Az állítólag már<br />

jól fizetett buszvezető így válaszolt: Kedves<br />

asszonyom, a busz száma az oldalán ki van<br />

írva! Erre mögöttem megszólalt egy jóindulatú<br />

nyugdíjas, aki butának minősítette a<br />

buszsofőrt, aki tíz szóval válaszolt, noha egy<br />

is elég lett volna a feltett kérdésre. Csak azt<br />

kellett volna mondania, hogy igen.<br />

És akkor fejezzük is be a nyugdíjasokkal,<br />

akik relatíve jól élnek, amíg meg nem halnak.<br />

És akkor még jobb lesz. Viszont ennél<br />

valamivel vidámabb, amikor az egyik nyugdíjas<br />

rászól a másikra: Bolond vagy, te? Üres<br />

kannából locsolod a virágot? Te vagy a bolond<br />

– mondja a másik. Nem látod, hogy<br />

művirágról van szó?<br />

A relativitás csúcspéldája azonban talán<br />

az lehetne, amikor valakinek egész életében<br />

sózzák az agyát, mégis cukorbetegségben<br />

hal meg.<br />

NAGY Nándor<br />

és helyette újat építsenek – betonból és<br />

szállodával?<br />

Különben az újvidéki Duna-strandon<br />

már 1856-ban őrök ügyeltek a rendre és<br />

biztonságra, 1884-ben pedig már kabinokat<br />

lehetett bérelni. Az igazi Strand fürdőhely<br />

azonban csak 1911-ben alakult meg<br />

500-600 méter hosszú és 60 méter széles,<br />

csodálatos homokos stranddal.<br />

N. N.<br />

<strong>2019.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>1.</strong> 27

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!