Élet & Stílus 2020. Nyári szám

utazás
megtapasztalhattuk a helyi légkört. A régi angol gyarmati
világból gyönyörű épületek maradtak fenn, elkápráztató
hagyományos, klasszikus stílusban. Ennek egyik kiemelkedő
példája a hajdani Victoria királynő nevét viselő pályaudvar,
amely az UNESCO világörökség védelme alatt áll.”
A helyet jellemzően festi le egy további bejegyzés, amely
a közvetlenül a pályaudvar melletti utcácskában fellelhető
piacról szólt, hamisítatlan indiai életképet villantva fel:
„Valami fantasztikus volt, ilyen a középkori regényekben van.
Kézzel tisztítják az óriási mangókat, felszeletelik, árulják, az
arra járók kis műanyag székeken ülve fogyasztják.” Aztán
– folytatódik az írás – feltűnt egy utcai fodrász. „Székre
ültette le a kuncsaftot, vágta a haját vagy borotválta. Volt
ott cipőpucoló, lottóárus, és mindenfajta csecsebecsék nagy
választékban. Kézi zörgős kocsin toltak valamit, egy szerencsétlen
ember feküdt a ponyva alatt, és égnek meredt a vonat
által frissen levágott lábának véres csonkja...”
Azt már ismét a férj mesélte, hogy New Mangalore-ban
a csodaszép hindu templomok nyűgözték le a leginkább,
Kocsínban meg az, hogy itt négy nagy, egyformán a Himalájában
eredő folyó ömlik az Indiai-óceánba. A várost Ázsia
Velencéjének is nevezik, mivel csatornák hada szabdalja
össze, amelyeken luxushajókkal szállítják a turistákat. „Mi
hat hajóval indultunk neki, kényelmesen elfértünk, szuper
volt az étkezés, pazar az ellátás, miközben sajátos ellenpontként
tárult elénk a látvány, amint a helyiek a rizsföldeken
dolgoznak, a vízparti élet, ahogy főznek, mosnak, mosogatnak,
halásznak az emberek.”
Goát más okból várták nagyon Tóth Istvánék.
„A városnézés mellett reméltük, elvisznek bennünket a
hippy beach-re is, így megtudjuk, hogy mi maradt az egykori
hippi paradicsomból. Azt olvastuk, hogy nemcsak és nem
is elsősorban Indiából, hanem a világ szinte minden tájáról
érkezett hippiknek van itt óriás tanyájuk. Aztán kiderült,
hogy ez a program ugrik, az óriási utcai forgalom miatt az
időnkbe nem fér bele a tervezett kiruccanás, annyira távoli
volt a célpont. Végül is egy közelebbi beach-re vittek el bennünket,
de erre is csupán fél óra jutott. Gyakorlatilag csak
beszaladtunk az óceánba, s a nagy hajóra vissza, nem késheted
le, mert még egy 43 fős csoportot sem várnak meg,
ennyire szigorú a dolog.”
A körút legpihentetőbb szakasza egyértelműen a Maldívszigeteken
várta a Costa Victoria utasait. Mivel a nagy testű
hajó a kis kikötőbe nem „fért be”, még Maléba érkezése előtt,
a nyílt óceánon vetett horgonyt, onnan szállították oda és
vissza három napon át a vendégeket, akik három varázslatos
szigeten múlathatták gondtalanul az időt. A kikötői
várakozás néha órányi perceiben volt mód – szó szerint is
38