Közösségi tervezés Ajánlásgyűjtemény

"alaptörvények", amelyekhez minden körülmények
között és vita nélkül ragaszkodunk, viszont
rendkívül szükséges beszélgetni róluk, és megértetni,
hogy miért tartjuk ezeket alapvető fontosságúnak.
Ilyen lehet az, hogy szükségünk van a változatos
étkezésre, a pihentető alvásra, az alapvető
higiénés körülmények biztosítására, a fizikai erőszak
mindenkori elkerülésére, és így tovább.
• Az idő- és térbeli keretek fontossága: Az alapvető
értékeink rögzítését követően nagyon fontos,
hogy a családi döntéshozói fórum térben és időben
is meghatározott keretekkel rendelkezzen,
vagyis kijelölésre kerüljenek azok a fizikai és időbeni
keretek, amikor és ahol a döntéshozói fórum
működik. Akár szombatonként a konyhaasztal körül,
akár a hónap egy meghatározott napján a nappali
szőnyegén gyűlünk össze, fontos, hogy a családtagok
fejében is leképeződjön, hogy itt most
nem játékról vagy munkáról, hanem közös életünk
alakításáról való döntéshozásról lesz szó. Épp
ezért játszik nagy szerepet ebben a rendszeresség,
és az, hogy bármilyen gyakran vagy ritkán, mindig
meghatározott időközönként kerítsünk sort a családi
megbeszélésekre
• Napirend és tematika: A napi tematika meghatározására
és az érintendő témák előzetes számbavételére
a beszélgetés strukturálásához épp
ugyanakkora szükség van, mint az országos vagy
helyi politikában a napirend létére. Ez ugyanis
nemcsak ahhoz ad alapot, hogy a családtagok előzetesen
elgondolkozhassanak arról, milyen megvitatandó
problémák merültek fel, de arra is, hogy
rendszerezzük – akár fontossági sorrendben – ezeket
a problémákat, lássák a gyermekek is, hogy
milyen témákat fogunk érinteni, és segítsen magát
a beszélgetést is strukturálni, keretek közé foglalni.
A napirend segít a hozott döntések strukturálásában,
és mindenki számára jól látható módon történő
rögzítésében is. A napirend összeállítható tehát
előzetesen, amelyhez minden családtag, a legkisebbektől
elkezdve hozhat a hét során, vagy a
"találkozót" megelőző időszakban témákat. Ahhoz,
hogy a napirend betartásra kerüljön, érdemes egy
ezért felelős "levezető elnököt" kinevezni minden
beszélgetés elején.
• A döntéshozás dinamikus folyamat: Felejtsük el,
hogy a döntéshozás egy statikus, lineáris folyamat,
amely a probléma 1) észlelésének 2) megvitatásának
3) megoldásának a stációiból áll – a valóságban
ez sosem így működik. Ehelyett egy iteratív és
oldalágakkal rendelkező, önmagába visszatérő
ciklusokkal leírható folyamatként érdemes rá tekinteni,
amely bármikor, bármelyik állomásától
folytatható vagy újrakezdhető. Ez azért is fontos,
hogy a résztvevők lássák: a döntések valóban az
övék, és így a körülmények változásához rugalmasan
alkalmazkodva elemeikben módosíthatók.
• A konszenzus mindenkit kötelez: A jelenkori
neoliberális demokráciákat gyakran szokás úgy
jellemezni, mint amelyben a mindenkori többség
uralma valósul meg a mindenkori kisebbség felett.
S noha ez a kijelentés a különböző országok vonatkozásában
különféleképp állja meg a helyét, elmondható,
hogy a tényleges demokrácia az volna,
ahol az érdekütközések nem totális elnyomással,
hanem kompromisszumokkal kerülnek feloldásra.
Bár ennek teljes megvalósítása száz százalékban
még a legfejlettebb demokráciákban sem történhet
meg egyszerűen az érdekek számosságából
kifolyólag, kisközösségekben, s különösen az
olyan, legapróbb közösségekben, mint a családokban,
szinte csak ez működhet fenntarthatóan.
Ezért szükséges az, hogy a családi döntéshozási
fórumokon konszenzusos, vagyis valamennyi fél
egybehangzó támogatása mellett létrejött döntések
szülessenek. Sok esetben bizonyult előre mutatónak
ebből a szempontból, ha felnőttek és gyerekek
mindannyian ott hagyják kézjegyüket az írott
"törvények" alatt.
• A döntés pluszenergiákat igényel – a gyerekek
mentorálásának fontossága: A gyerekek számára a
családi döntéshozási fórum szocializációs környezet
is, amely így tehát fontos nevelési funkcióval is
bír. Akárcsak a kisközösségi döntéshozás esetén, a
családban a gyerekekkel is fontos előzetesen megérteni
ezeknek a közösségi eseményeknek a fontosságát
és működését, bár a gyerekek valószínűleg
az együtt töltött idő miatt is szívesen vesznek
részt azokon. A gyermekeknek el kell magyarázni –
és ehhez a megfelelő környezeti és időbeni elkülönítés
hozzá is járul – hogy nem játékidőről, hanem
fontos családi időről van szó, amelyen a család
ügyeit intézzük. Amennyiben a gyerekek észre veszik
a jelentőségét, illetve azt, hogy valóban hatással
lehetnek saját életükre, a tapasztalatok alapján
a későbbi alkalmakat majdnem olyan lelkesedéssel
fogják várni, mint a Mikulást.
• A kiterjesztett család: Az eddigiekben lelki szemeink
előtt talán egy nukleáris család (apa, anya,
gyerekek) jelentek meg, pedig ezeket a döntéshozói
fórumokat a családra annak kiterjesztett értelmében
is érdemes lehet megszervezni. Akár a
nagyszülők vagy oldalági rokonok között is elképzelhető,
hogy még akkor is van tere a közös cselekvésnek,
ha adott esetben nem laknak egy háztartásban,
és a közös találkozási pontok száma is
csökken. Különösen azokon a családi rendezvényeken,
amelyek sok rokont vonzanak egyszeregyszer
az életben, derülnek ki olyan közös érdeklődési
körök, vagy akár közös tervek, amelyek a
hasonló, időről-időre, adott esetben évente megrendezésre
kerülő döntéshozói fórumokon is megvitathatók,
és valamennyi családtag vagy a család
valamennyi ága számára valamilyen szempontból
(gazdaságilag, érzelmileg) előnyökkel jár.
11