Közösségi tervezés Ajánlásgyűjtemény

JAVASLATOK
A közösségi döntéshozás mindenképp szervezést
igénylő, rövid távon szemlélve sokszor konfliktusokkal
terhelt, és látszólag kevéssé hatékony, de hosszú távon
busásan megtérülő folyamat, bármilyen szinten
is értelmezzük a közösséget. Láthattuk a korábbiakban,
hogy akár a legkisebb mikroközösségekről, családokról,
szomszédságokról, vagy közepes méretű
közösségekről: települési, regionális közösségekről
beszélünk, számos olyan gyakorlatot tudunk felmutatni,
amelyek bizonyítják, hogy a közösségi döntéshozás
hosszú távon a legjobb kompromisszumokra
vezető, és a közösség valamennyi tagja számára
előnyt jelentő eredményekkel járó folyamat. A közösségszervezés
természetesen minden szinten és minden
konkrét példa kapcsán egyszeri és a helyi jellegzetességre
optimalizált eljárásrendet igényel: egészen
más készségek és lépések szükségesek egy regionális,
mint egy családi, közösségi tervezési folyamat megkezdéséhez
és fenntartásához. Mégis, a saját kutatási
eredményeinkből, illetve az ajánlásgyűjteményben
bemutatott példák alapján olyan alapvető javaslatokat
lehetünk képesek megfogalmazni, amelyek valamennyi
környezetben és valamennyi közösség számára
jól alkalmazhatók. Bízunk benne, hogy a megalapozott
javaslatok hozzájárulnak a későbbi közösségszervezési
munkákhoz és ahhoz, hogy a közösségi tervezési
fórumok a közösségek több szintjén is aktívan
működhessenek Európa-szerte.
1. Építkezés a "demokratikus deficitre": Nagymintás
survey adatfelvételünk során megállapíthattuk,
hogy a megkérdezettek – éljenek akármely vizsgált
országban is – sokszor igen jelentős különbséget
éreznek aközött, hogy mennyire van lehetőségük
beleszólni a saját életüket érintő kérdésekbe, és
aközött, hogy erre mennyire várnak. Ha így értelmezzük
a demokratikus deficitet, akkor beláthatjuk,
hogy a vizsgált társadalmak körében nagy
igény mutatkozik a szubszidiaritásra. Ha valóban
érdemi döntések születhetnek, várhatóan sokan
szívesen részt vesznek a közösségi döntéshozási
folyamatokban. Így a közösségi döntéshozási fórumok
létrehozása kapcsán épp ezek érdemi működésével
lehet a legtöbb embert meggyőzni.
2. Szubszidiaritás – a hozzánk közelebb állók fontosabbak:
A vizsgálatunk eredményeképp megerősítést
nyert, hogy a hozzánk "szinten", vagy területi
értelemben közelebb állók általánosságban fontosabbak
számunkra. A közösségfejlesztést és a közösségi
döntéshozási fórumok szervezését alulról
fölfelé haladva érdemes megkezdeni, és előbb a
kisebb társadalmi csoportokat (családok, szomszédságok)
bátorítani az ilyen folyamatokban.
3. A "területi" lehatárolás fontossága: A közösség és
a területiség napjainkban elég szorosan, bár az
online kommunikációnak köszönhetően csökkenő
mértékben függ össze. Mégis, mind a szomszédság,
mind a lokális közösség területileg determinált,
sokkal inkább egy meghatározott időben
meghatározott területen élőket, semmint meghatározott
konkrét személyek közösségeként értelmezhető.
A lokalitás így nagy súllyal esik a latban,
és a lokalitásra ezért identitásteremtő tényezőként
is érdemes tekinteni, a helyi közösséget pedig a
helyből kiindulva megalapítani és definiálni.
4. A gazdasági aspektus jelentősége: Nem elfelejtendő
az a tény, hogy a közösségek és a közösségi
tervezés, a közösségi döntéshozás kapcsán a közösség
közös érdekének meghatározó szerep jut.
Ez az ugyanis, ami individuumokat jól működő közösségekbe
képes kovácsolni, s amely így a közösségi
döntéseknek is terepéül szolgálhat. A gazdasági
érdek a közös érdek egyik meghatározó jelentőséggel
bíró eleme. Ha létezik vagy létrehozhat
ilyen közös gazdasági érdekkör – amint azt például
a társasházak esete is mutatta – a közösségi döntéshozói
fórumok aktivitására mindenképp számítani
lehet.
5. Koordináció és mentoráció: Beszéljünk akár a családi,
szomszédsági vagy települési, regionális közösségi
tervezési platformokról, a facilitáció, mint
nulladik lépés nem megkerülhető. Ékezzen a koordinátor
akár belülről, a közösség tagjai közül, akár
kívülről, külső segítőként, a fórum létrehozásához
és a tagok részvételének garantálásához mindenképp
munkára és befektetett energiára van szükség.
Akármelyik szintről beszéljünk is, a bemutatott
példák egyértelművé teszik, hogy a közösség
tagjainak figyelme könnyen felkelthető a részvételre,
főként akkor, ha az érdemi munka lehetősége
mindenki számára meggyőzően, előzetesen bemutatásra
kerül.
6. A döntéshozási folyamat kijelölése: Amint arra a
példák kapcsán is figyelem esett, a döntéshozási
mechanizmus több formája elképzelhető, és a helyi
esetre alkalmazható, viszont fontos, hogy pontosan
meghatározzuk, milyen szintű és típusú döntést
milyen formában, kik és milyen szintű egyetértésben
hoznak meg. A családon belüli döntések
lehetnek konszenzusosak, míg a hasonló típusú
döntések egy regionális együttműködés esetén
adott esetben csak bizonyos, a hosszú távú stratégiák
kijelölése kapcsán lehet megvalósítható. Akárhogy
is, a tagok számára minden esetben nyilvánvalónak
kell lenni, hogy milyen típusú döntést hogyan
hozunk meg, illetve mindenkor joguk kell,
hogy legyen e szabályok megváltoztatásához.
7. A döntéshozók kiválasztása: Amennyiben bizonyos
típusú (különösképp a kis horderejű rutindöntések)
esetében amellett marad egy közösség, hogy
azt egyetlen személy lehet képes hatékonyan
27