Közösségi tervezés Ajánlásgyűjtemény

Minden, huszonöt fő lakost meghaladó társasház esetén
kötelező számvizsgáló bizottságot felállítani. A
számvizsgáló bizottság az épület gazdálkodását felügyeli.
A számvizsgáló bizottság feladata és joga a
társasházhoz köthető, a közösképviselő által végrehajtott
anyagi döntéseket, kiadásokat ellenőrizni. A
számvizsgáló bizottság összetételéről a közgyűlés
dönt. Szükséges a bizottság élére egy elnököt választani,
amely személyéről a bizottsági tagok döntenek.
A számvizsgáló bizottságnak azon túl, hogy lehetősége
van havonta megtekinteni az épületet érintő költségvetést,
javaslattételi joggal is rendelkezik a közgyűlések
napirendi pontjait illetően. A társasházak tulajdonosainak
összefogásával a lakók olyan további
anyagi támogatásokat nyerhetnek el, valamint olyan
infrastrukturális – akár a fentarthatóságot növelő –
fejlesztésekben vehetnek részt, amelyre önálló erőforrásból
nem lenne lehetőségük. Ilyen lehetőség például
a társasház tulajdonában álló zöldterületek megújítása
pályázatok révén, vagy saját játszótér kialakítása
az ott lakó kisgyermekes családok részére. A tulajdonosok
együttműködésével pedig olyan, a környezet
érdekében végzett fejlesztések végrehajtására is lehetőség
adódik, mint a közös kertben kiépített komposztáló-rendszer.
A társasházi jogi forma hazai mintája fontos előnyökkel
jár az olyan épületeket tekintve, amelyben a helyiségeknek,
lakásoknak különböző tulajdonosai vannak.
Ez a társulási minta jogi szabályozások révén
nem csak kötelező fórumot teremt a tulajdonosok
között az épületet érintő párbeszédre (közgyűlés), de
akár közösséget is teremthet az épületen belül. Fontos,
hogy a hatósági elvárások révén a tulajdonosok
egy konkrét személyt vagy erre specializálódott céget
bíznak meg, aki a döntések és az anyagi kiadások végrehajtásért
felelős. Ezáltal a tulajdonosok, lakók mentesülnek
az épületet érintő ügyintézés jelentős terhei
alól. Miközben a közgyűlés által megszavazott döntések
végrehajtása nem a tulajdonosokat kötelezi, ellenőrző
jogkörük van a közösképviselői pozíciót betöltő
személy, vagy vállalat felett. Ezáltal pedig a tulajdonosoknak
egyenlő beleszólási és rálátási joguk van az
épületet és a hozzátartozó telket érintő kérdésekben.
A megbízott közösképviselő és számvizsgáló bizottság
olyan feladatokat is ellát, amely a tulajdonosok között
esetlegesen kialakuló konfliktusokat is megelőzheti.
Ilyen feladatkör például a közösköltség-tartozással
rendelkező tulajdonosok értesítése, felszólítása, tulajdonrészük
jelzálog alá vonása.
A társasházi forma révén lakóközösségi fórum jön
létre, amely elősegíti a tulajdonosok közötti kommunikációt.
Így, az interakciók további, az épületet érintő
kérdésekre és lehetőségekre is hatással lehetnek. A
társasházak közössége akár saját családi programokat
is szervezhet, ahol tovább erősödnek a személyes
kapcsolatok. A tulajdonosok esetleg olyan pályázatokból,
vagy önerőből történő fejlesztésekre is vállalkozhatnak
közösen, amelyek minden lakónak előnyére
lehet. A betonudvar helyett zöldterületet, füves
játszóteret, virágokkal teli parkot létesíthetnek, a közös
épületrészekre térfigyelő kamerákat szereltethetnek
fel. Az üres tűzfalra színes festmény készítéséről
dönthetnek a lakók, az épületet pedig a fenntarthatóság
jegyében korszerűsíthetik. Az ilyen és ezekhez
hasonló beruházások amellett, hogy kellemesebbé
teszik a lakókörnyezetet, akár az ingatlanárakat is pozitív
irányba befolyásolhatják. Több nagyobb vállalat,
vagy egyesület nyújt pályázati forrással és kivitelezés
útján támogatást egy-egy ehhez hasonló átalakításhoz.
Ami a legfontosabb, hogy a tulajdonosok között
megegyezés szülessen e terveket illetően. A döntés
meghozatalát pedig jelentősen megkönnyíti, ha a társasházban
nem csak együtt élnek az emberek, de valós
közösséget is alkotnak. Utóbbihoz pedig kiváló
alapot biztosít a közgyűlés intézménye. A tulajdonosok
együttműködésével az érdekérvényesítésük is
hatékonyabb lehet, amennyiben az önkormányzat,
vagy valamely más fél felé élnek jogos panasszal.
Szomszédok, mint gazdasági szövetségesek:
A hegyközségek
A hegyközségek egy vagy több településhez köthető
szőlőültetvényeket foglalnak magukba, amelyek ezáltal
összehangolva végzik a terület bortermelését és
értékesítését. A Magyarországon elterjedt modell az
ágazat érdekvédelmét, minőségbiztosítását, a folyamatos
szakmai megújulás elősegítését és a kapcsolódó
szakpolitikai stratégiákban való szakértői együttműködést
teszi lehetővé. A hegyközségi társulási forma
több szintből áll, így teszi lehetővé a hazai szőlőés
bortermelés szabályos (jogi, szakmai stb.) keretek
közé helyezését.
Már a 16. században megkezdték a magyarországi
szőlő- és bortermelés szakmai és jogi kereteinek meghatározását.
A maihoz hasonló, a hegyközségeket
szabályozó törvényt 1894-ben vezették be, melynek
eredményeként ez a forma a településekhez hasonló
közigazgatási területnek számított. A magyarországi
kommunista rendszer idején megszűnt hegyközségi
rendszert az 1994-es törvénnyel állították vissza. A
szerveződési formára ma érvényes törvényt 2012-ben
fogadták el. A hegyközségek létrehozásának célja – a
korábbi századok törekvéseivel azonosan – a minőségi
szőlő- és bortermelés biztosítása egységesített
szakmai és jogi szabályozás révén.A társulási forma
egy fontos funkciója az ágazatban tevékenykedő termelők
érdekvédelmének biztosítása mind az ágazaton
belül, mind az ágazaton kívül. Ennek fontos aspektusa
a hegyközségi rendszer belső felügyeleti joga
a szabályok betartásának ellenőrzésére, amely garanciát
nyújt a hazai szőlő-és bortermelés minőségbiztosítására.
A hegyközségek együttesen köztestületet alkotnak. A
társulási formának három szintje van, amelynek a
hegyközség az első foka és a tagság kötelező jellegű.
A hegyközösségi tag lehet minden, az adott település
14