2020 januar 15

KULTÚR-TÁJ
2021. január 15.
Új igazgatója van a Németh
László Elméleti Líceumnak
Január 11-i hatállyal új ideiglenes igazgatót nevezett ki a Mára ma -
ros Megyei Tanfelügyelõség a Németh László Elméleti Líceum élére.
Mastan Eliza tanárnõ veszi át az is -
kola igazgatását, õt kérdeztük, hogy mi -
lyen gondolatokkal, tervekkel lát neki
Vigyázz, hogyan gondolkodol!
Minden
napunk olyan,
amilyenné
tesszük
Nemrég a Facebookon egyik vir -
tuális ismerõsöm (idõs, egyedülálló
hölgy) ezt válaszolta jó napot kí vá -
nó üzenetemre: „Nekem minden nap
egyforma, nem számolom õket.” És
szavaiból egyáltalán nem éreztem é -
letörömet, inkább tétlen beletörõ dést.
Igaz ugyan, hogy mindenkinek joga
van leélni egyetlen életét úgy, a hogy
néki jó, mégis úgy gondolom, hogy
egyáltalán nem mindegy, hogy mi -
lyenek a napjaink, hogyan éljük le
õ ket, hiszen egy nap az élet, csak ma
élhetsz, s éppen ezért nekem régi jel -
szavam az ókori latin szállóige: car pe
diem (= élj a mának, ragadd meg a
pillanatot!). Úgy gondolom, arra kell
törekednünk, hogy minden napunk
jó, boldog, sikeres legyen.
S ez vajon minden nap sikerülni
fog? Te is tudod, kedves olvasóm,
meg én is, hogy minden em ber éle -
tében (társadalmi, anyagi, családi
helyzetétõl függetlenül) jönnek, be kö -
vetkeznek rossz, úgy nevezett „nem
szeretem”, sõt szomorú, fájdalmas
napok is. Mégis azt vallom, hogy ha
egészségesek vagyunk (s ez is nagy -
részt rajtunk múlik), lehetõségünk van
arra, hogy minden napunk olyan le -
gyen, amilyenné tenni akarjuk. Hiá -
ba várjuk mástól, hogy jóvá tegye a
napunkat, ez lehetetlen. Más segít -
het ebben, de el kell fogadnunk, hogy
minden em ber számára a saját sze -
mélye a legfontosabb, éppen ezért a
megoldás a mi kezünkben van, ne -
künk kell vállalnunk a felelõsséget a
saját életünkért. S ha ezt meg tesz -
szük, a jó úton vagyunk.
S hogyan tehetjük jóvá minden
napunkat (legalábbis a törekvés szint -
jén)? A válasz tulajdonképpen ezút -
tal is egyszerû: minden napunkban
keressük, meglátjuk, megtaláljuk azt,
ami szép és jó. S ennek az érzésnek a
megélése jóvá teheti bármelyik na -
punkat. Te is így gondolod, kedves
olvasóm?
Farkas Imre
a nehéz, de annál nemesebb mun ká -
hoz:
„Terveim közé tartozik elsõ sorban
a közösség összefogása és építése, nö -
velni szeretném az emberek bizalmát az
intézmény iránt. Együttmûködni sze ret -
nék az egész közösséggel annak érde -
kében, hogy a líceum minél hamarabb
beköltözzön a cintermi épületbe.
Ugyanakkor a diákok jólete az elsõd -
leges szempont, nekik kell jól érezniük
magukat az iskola falain belül, rájuk kell
maximálisan figyelnünk. Számítok arra,
hogy a szülõk, a civil szervezetek és a
politikai képviselõink ebben partnerek
lesznek.”
Lengyel Krisztinát, a társadalom tu -
dományok tanárát kérdeztük arról, hogy
a tanári kar hogyan fogadja a változást:
„A tanári kar, együttmûködve az új
Nagybányai fiatal a Jogi
vezetõk között
A Jogi vezetõk romániai szervezete (Lideri pentru justiþie România)
nyilvánosságra hozta annak a 21 fiatal jogi szakértõnek a nevét, akiket ki -
választottak, hogy részt vegyenek a pro gram 12. nemzedékébõl. Köztük
van a nagybányai Ioana Gherghel, a Babeº-Bolyai Tudományegyetem
végzõs hallgatója (beleértve a mesteri tanulmányokat is), aki 2015-ben
végzett a nagybányai Gheorghe ªincai Fõgimnáziumban.
A közösség 21 új tagja között van -
nak jogi asszisztensek, ügyvédek, jogi
igazgatónõvel, szeretne tovább halad -
ni és építkezni. Nagyon fontos a továb -
bi akban a csapatmunka, a nyitottság, a
korrektség és az átláthatóság.
Folytatjuk a diákközpontú oktatói,
tanácsadók, bírósági jegyzõk, bírók, ü -
gyészek és jogászhallgatók.
45 éve hunyt el:
Czóbel Béla (1883–1976) Kossuthdíjas
mag yar avantgárd festõ
Budapesten született Zobel József
(1849–1899) terménykereskedõ és Kö -
nig Sarolta (1858–1939) gyerme ke ként.
1902-1906 között Nagybányán Iványi-
Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-
ben és 1903-ban a müncheni aka dé -
mián, majd 1903-tól Párizsban a Julian
Akadémián tanult. 1905-ben állított ki
elõször az Õszi Szalonon (Salon d’Au -
tomne), 1906-tól a francia fauves-ok -
kal együtt szerepelt ugyanott és a Füg -
getlenek Szalonjában (Sa lon des Indé -
pendants). 1908 márciusában önálló ki -
állítása nyílt Berthe Weill Galériá já -
ban. Barátai közé tartozott Dunoyer de
Segonzac, Georges Braque és Amedeo
Modigliani. A mag yar Vadak jellegzetes
képviselõjeként (folytatás a 6. old.)
nevelõi munkánkat, de ugyanakkor ha -
té konyabb kommunikációt szeretnénk ki -
alakítani a szülõi közösséggel, a többi
iskolával, az intézményekkel, szerve ze -
tekkel.” (nagybanya.ro)
A Jogi vezetõk fiatal romániai jo gá -
szok közössége, amely szakértõket gyûjt
össze a jog különbözõ területeirõl, és
ösztönzi a párbeszédet és az együtt mû -
ködést a jogi szakmák között.
A közösségben új szakmai kész sé -
geket és eszközöket sajátítanak el, mi -
közben speciális képzésekben, mûhe -
lyekben és vitákon vesznek részt.
Eszmecseréket szerveznek, együtt
terveznek és valósítanak meg külön bö -
zõ projekteket. Ez áll a Lead ers for Jus -
tice Románia leírásában.
farkas imre (hírforrás: Directmm.ro)
Aranyos víz
Szülõfalumban szokás volt szil -
veszter éjszakáján aranyos vizet hoz -
ni. A hagyomány szerint, szilveszter
éjszakáján, tizenkét órakor, amikor
a katolikus templomban meghúzzák
a harangot, az elsõ kimerített veder
víz aranyos víz. De nem minden kút -
ban volt aranyos víz, hanem csak ab -
ban, amelyikrõl hordtuk az ivóvizet.
De egy jóvízû kútról több szomszéd
is hordta az ivóvizet, ezért igyekezni
kellett, nehogy egy másik szomszéd
megelõzzön. Az is elõfordult, hogy
a ki elvitte az aranyos vizet, vala mi -
lyen jelet hagyott maga után a ké -
sõbb jövõk csudájára.
Mi az utca túloldaláról, a Réti
István kútjáról hordtuk az ivóvizet.
Mittya, a kovács, aki fiatal korában
több éven át szolgált nálunk, nem
egy szer felemlítette, hogy nagyta tám -
nak mindig kellett hozni aranyos vi -
zet. Mi, az unokák már inkább csak
beszéltünk róla.
Mikor már serdülõ legény vol tam
- és már a mostohaapám házában
laktunk -, a Kicsikovács kútjáról hord -
tuk az ivóvizet. Egyik szilveszter es -
téjén elhatároztam, hogy elhozom az
aranyos vizet. Mentem is szaporán,
de az utcán szembe találtam Réti Já -
nos (Telá) bá't, aki már jött az ara -
nyos vízzel. Én is vittem haza ivó -
vizet, de az nem volt aranyos víz.
Bálint András