TANULMÁNYOK - Az új Btk. magyarázata

Recommendations

Info

46 BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2003. 1–2. szám és a 3. cikkben meghatározott bûncselekmények elkövetésének kísérlete, az 1. cikk (1) bekezdésének f) pontjában elõírt birtoklás és az 1. cikk (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott bûncselekmény kivételével, büntetendõ legyen. 5. cikk Szankciók (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az 1–4. cikkben meghatározott bûncselekményeket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejû büntetõjogi büntetésekkel fenyegesse, amelyek kiadatást eredményezhetnek. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott terrorista bûncselekmények és a 4. cikkben meghatározott bûncselekmények, amennyiben azok terrorcselekményekhez kapcsolódnak, súlyosabb szabadságvesztéssel legyenek büntethetõk, mint amellyel az ilyen bûncselekményeket az 1. cikk (1) bekezdése szerinti különös célzat hiányában a belsõ jog fenyegeti, kivéve, ha ezek a büntetések már a belsõ jog szerinti legsúlyosabb büntetési tételek. (3) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a 2. cikkben felsorolt bûncselekményeket szabadságvesztéssel fenyegessék, a 2. cikk (2) bekezdés a) pontjában meghatározott bûncselekmény esetében legalább tizenöt év legyen a büntetés felsõ határa, a 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt bûncselekmények esetében pedig legalább nyolc év. Amennyiben a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott bûncselekmény csak az 1. cikk (1) bekezdésének i) pontja szerinti cselekményre vonatkozik, a büntetés felsõ határa legalább nyolc év legyen. 6. cikk Tevékeny megbánás Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikkben meghatározott büntetéseket enyhíteni lehessen, ha az elkövetõ: a) lemond a terrorista tevékenységrõl, és b) a közigazgatási vagy az igazságszolgáltatási hatóságokat olyan információkkal látja el, amelyeket azok egyébként nem tudnának megszerezni, ezzel segítve õket: i. a bûncselekmény következményeinek megakadályozásában vagy enyhítésében; ii. a többi elkövetõ személyének megállapításában vagy azok bíróság elé állításában; iii. bizonyíték megszerzésében, vagy iv. az 1–4. cikkben meghatározott további bûncselekmények elkövetésének megakadályozásában. 7. cikk Jogi személyek felelõssége (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a jogi személyek az 1–4. cikkben meghatározott bármely olyan bûncselekményért felelõsségre vonhatók legyenek, amelyet vagy egyénileg, vagy a jogi személy valamely szervének részeként olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a) a jogi személy képviseleti joga; b) a jogi személy nevében való döntéshozatal joga; c) a jogi személyen belüli ellenõrzési jogkör alapján vezetõ pozíciót tölt be a jogi személyen belül. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenõen, minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy a jogi személyek felelõsségre vonhatók legyenek, ha az (1) bekezdésben meghatározott személy részérõl a felügyelet vagy az ellenõrzés hiánya tette lehetõvé, hogy az adott jogi személy javára a neki alárendelt személy elkövesse az 1–4. cikkben meghatározott valamely bûncselekményt. (3) A jogi személyek (1) és (2) bekezdés alapján fennálló felelõssége nem zárja ki azon természetes személlyel szembeni büntetõjogi fellépést, aki az 1–4. cikkben meghatározott bûncselekmények valamelyikét tettesként, felbujtóként vagy bûnsegédként követi el. 8. cikk Jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a 7. cikk alapján felelõsséggel tartozó jogi személy olyan hatékony, arányos és visszatartó erejû szankciókkal legyen sújtható, amelyek magukban foglalják a büntetõjogi vagy nem büntetõjogi pénzbeli szankciókat, és olyan egyéb szankciókat is tartalmazhatnak, mint például: a) kizárás a hatósági kedvezményekbõl vagy támogatásból; b) valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy tartós eltiltás; c) bírósági felügyelet alá helyezés; d) a jogi személy bíróság általi megszüntetése; e) a bûncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy tartós bezárása. 9. cikk Joghatóság és bûnüldözés (1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy megalapozza az 1–4. cikkben meghatározott bûncselekményekre vonatkozó joghatóságát, amennyiben: a) a bûncselekményt részben vagy egészben a területén követték el. Minden tagállam kiterjesztheti joghatóságát, ha a bûncselekményt egyik tagállam területén követték el; b) a bûncselekményt a zászlója alatt hajózó vízi jármû vagy a tagállamban lajstromozott repülõgép fedélzetén követték el;
BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2003. 1–2. szám 47 c) az elkövetõ az állampolgára vagy a területén állandó lakóhellyel rendelkezõ személy; d) a bûncselekményt a területén székhellyel rendelkezõ jogi személy javára követték el; e) a bûncselekményt az adott tagállam intézményei vagy népe ellen, illetve az Európai Unió valamely intézménye, vagy olyan szervezet ellen követték el, amelyet az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdés vagy az Európai Unióról szóló Szerzõdés alapján hoztak létre, és az az adott tagállamban rendelkezik székhellyel. (2) Ha a bûncselekmény több tagállam joghatósága alá tartozik, és az azonos tények alapján az érintett államok bármelyike joghatályosan eljárhat, az érintett tagállamok együttmûködnek annak eldöntésében, hogy melyikük folytassa le az eljárást az elkövetõvel szemben. Ezen intézkedés célja, hogy a bûnüldözést lehetõleg egyetlen tagállamban vonják össze. Ennek érdekében a tagállamok igénybe vehetnek az Európai Unión belüli, minden olyan szervezetet vagy mechanizmust, amelyet az igazságügyi hatóságok közötti együttmûködés elõmozdítása és fellépésük egyeztetése céljából hoztak létre. Az eljáró tagállam megállapításánál az irányadó szempontok: – az a tagállam legyen, amelynek területén a bûncselekményt elkövették; – az a tagállam legyen, amelynek az elkövetõ állampolgára vagy állandó lakosa; – az a tagállam legyen, ahonnan az áldozat származik; – az a tagállam legyen, amelynek területén az elkövetõt megtalálták. (3) A tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy az 1–4. cikkben meghatározott bûncselekményekre nézve megalapítsa joghatóságát azokban az esetekben is, amikor megtagadja az ilyen bûncselekménnyel gyanúsított vagy ezért elítélt személy átadását vagy kiadatását egy másik tagállam vagy harmadik ország számára. (4) Az egyes tagállamok biztosítják, hogy joghatóságuk kiterjedjen azokra az esetekre, amikor a 2. vagy a 4. cikkben meghatározott bûncselekményeket részben vagy egészben a területükön követték el, bárhol is legyen a terrorista csoport székhelye vagy a bûnözõi tevékenységének elkövetési helye. (5) Ez a cikk nem zárja ki a tagállam belsõ jogszabályainak megfelelõ büntetõ joghatóság gyakorlását. 10. cikk A sértettek védelme és támogatása (1) A tagállamok biztosítják, hogy az e kerethatározat hatálya alá tartozó bûncselekményekkel kapcsolatos nyomozás megindítása vagy büntetõeljárási cselekmények foganatosítása ne a bûncselekmény sértettjének nyilatkozatától vagy gyanúsításától függjön, legalábbis akkor, ha a cselekményt a tagállam területén követték el. (2) A sértett helyzetérõl a büntetõeljárásokban címû, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározatban 33 elõírt intézkedések mellett szükség esetén minden tagállam megteszi adott esetben az összes intézkedést annak érdekében, hogy a sértettek családtagjai megfelelõ segítségben részesüljenek. 11. cikk Végrehajtás és jelentések (1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek legkésõbb 2002. december 31-ig megfeleljenek. (2) A tagállamok 2002. december 31-ig továbbítják a Tanács Fõtitkárságának és a Bizottságnak azon rendelkezések szövegét, amelyekkel nemzeti jogukba beépítik a jelen kerethatározatból eredõ kötelezettségeiket. A Tanács 2003. december 31ig az ezen információkon alapuló jelentés, valamint a Bizottság írásos jelentése alapján megvizsgálja, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket a jelen kerethatározatnak való megfelelés érdekében. (3) A Bizottság jelentésében arra különösen ki kell térni, hogy a tagállamok hogyan ültették át az 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelezettséget a büntetõjogukba. 12. cikk Területi hatály Ezt a kerethatározatot alkalmazni kell Gibraltárra. 13. cikk Hatálybalépés Ez a kerethatározat a Hivatalos Lapban való kihirdetése napján lép hatályba. Kelt Luxembourgban, 2002. június 13-án. a Tanács részérõl az elnök M. RAJOY BREY 33 HL L 82. szám, 2001. 03. 22., 1. o.
Page 1 and 2: BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2003.
Page 43: BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2003.
Page 69: BÜNTETÕJOGI KODIFIKÁCIÓ B 2003.

TANULMÁNYOK - Az új Btk. magyarázata

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?