ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG 1 - Kanjiza

ÉPÍTÉSZET
Valkay Zoltán:
A közlekedés fejlődése a XIX. század második
felének Kanizsáján – III. rész: Út- és utcakövezések
Az, hogy egy alföldi város útjai és utcái télen feneketlen sárral, nyáron
mérhetetlen porral teltek, nem kell különösebben hangsúlyoznunk. Az út- és
utcamizériák felszámolását elhatározva az 1850-es évektől kezdődően Kanizsán
az utcák szabályozását és feltöltését határozták el, hisz sok helyen mocsarasak,
gödrösek voltak. Kanizsa útjainak XIX. századi fejlődésére leginkább
a szegedi –újvidéki országút alakulása hatott ki. Így például 1875 végén
alispáni kérésre az említett I. rangú megyei útvonalnak a zentai, az adorjáni
és az ó-kanizsai réteken átvonuló szakaszának részére a község díjnélküli
földterületet engedett át, de kiépítéséhez nem kívánt hozzájárulni. 1877 tavaszán
a vármegye az Ó-Kanizsa–Horgos közötti műút kiépítését elsőrendű
feladatnak tartva felszólította Kanizsát, hogy a műút kiépítéséhez járuljon
hozzá, mivel lakosságának jóléte, a városnak kereskedelmi és mezőgazdasági
felvirágzása ettől függ. A kérdéses út a város napnyugati végén, a vásárállási
kútnál kezdődne, a városon (a mai Főutcán és Gesztenyefasoron) és
a főpiacon keresztül valamint a Szent János-töltésen haladva a martonosi,
s onnan a horgosi határig folytatódna. Ha a vázolt útvonalhoz hozzáadjuk a
Törökkanizsai- és a Zentára vezető országutat, akkor kirajzolódik előttünk a
Kanizsát érintő főbb úthálózat képe.
A községi főutak és főutcák kövezése
A községi főutak és főutcák kiköveztetése tárgyában Csuka Sándor községi
mérnök 1880 késő őszén készített tervet és költségvetést. Ez szerint a
községi főút kockakövekből, a községet érintő- és a külterülethez tartozó főút
kaviccsal lenne elkészítendő. A kiadások 40000 forintra rúgtak. A műút építésére
megtartott versenytárgyaláson 1883 januárjában Bíró Bertalan ajánlata
nyert. Az időközben 120000 forintra becsült munka a következő év tavaszára
befejezés előtt állt. A Főtér kikövezésének biztosítására 1887 februárjában
tartottak árlejtést. A munkát 9186,49 forintért Schwartz Bernát szegedi útépítési
vállalkozó kapta. A főbb utcák kövezése után sorban következtek a Szent
János utca és a sertéspiac (1891), a Szerb-utca (1892) kövezése – mind
Zonay Menyhért kivitelezésében. 1893 szeptemberében a folyamatban lévő
kövezési programból kiemelhető a községháza előtti piactér, a vasúti indóházhoz
vezető útból kiágazó útszakasz őrházig terjedő részének kövezése.
Az Ó-Kanizsa–Törökkanizsai műút
Az Ó-Kanizsától a tiszai hídhoz vezető összesen 2475 folyóméter hoszszú,
elsőrangú megyei út kikövezésére, miután a híd által a községi piacforgalom
meg növekedett Csuka Sándor községi mérnök négy alternatív
terve közül a műút kockakővel való kikövezését választották, s a kivitelére az
1888. április 4-én megtartott versenytárgyalás 43251 forinttal Schwarcz Bernáth
szegedi lakosnak kedvezett. November 14-én már felülvizsgálati jegyzőkönyvet
vezethettek. 1890 novemberében az 5 méterrel megnagyobbított
töltések végett, az út megmagasítása is szükségessé vált. Öt évvel később
a töltést 1,5 méterrel megmagasították és a felszedett kővel újraburkolták. A
tiszai komphoz vezető 395 méter hosszú törvényhatósági útszakasz műúttá
építése tárgyában 1906-ban pályaszélességére 4 métert és sorokban rakott
cyklops burkolatot láttak elő. Költsége 9865,94 korona.
Az Ó-Kanizsa–Martonos közötti megyei út
és az új Szent János töltés-út
Az Ó-Kanizsa–Martonos közötti megyei út felmagasítása tárgyában Csuka
Sándor 1895 augusztusában kapott megbízást terv készítésére. A megye alispánjához
fordultak építési segélyért, ugyanis a kérdéses út a megye hatáskörébe
tartozott. Aztán 1901 decemberére a községi mérnök elkészítette a Szent
János szobortól a martonosi határ felé vezető hasított kővel burkolt, összesen
1125 méter hosszúságú útszakasz McAdam rendszerű átkövezéséhez szük-
12 ÚJ KANIZSAI ÚJSÁG
séges műszaki okmányokat. Az új út 5 méter széles és költsége 9282,76 korona.
Készítésére 1902. augusztus 30-án tartottak árlejtést, miszerint a vállalatot
a szegedi Rippner–Klinger duó kapta. A vállalkozók a munkát még szeptember
folyamán megkezdték, és 85 nap alatt elvégezték. Három évvel később, 1905
végén a megye jóváhagyta a Szent János szobortól a Zonay-féle tanyáig terjedő
Újvidék–Szeged törvényhatósági úttest javítását. A műút javítását kővel,
gőzhengerrel 1911 áprilisában rendelték el. Az útszakasz a már meglévő zúzott
kő felhasználásával 2414,57 koronán, 1911 nyarára elkészült.
A Szeged–Újvidéki törvényhatósági útszakasz
Az 1907-es megyei határozat szerint a község határán átvonuló újvidék–
szegedi törvényhatósági, 3 méter széles útszakaszból a vasúti indóháztól
a Sóti keresztig terjedő 5765 méteres szakasz földmunkáit a község kapta
meg, amit még az év folyamán elkészítettek. A kikövezéshez szükséges 150
köbméter dunabogdányi követ Weisz Jakab és Mór budapesti vállalkozóktól
szerezték be. Az újvidéki–szegedi törvényhatósági közútból Magyarkanizsa
község határában keresztülvonuló, a Sóti keresztől a zentai határig vezető
részének kiépítése a meglévő úttest közepén történt. Egy-két évvel később a
112,594 és 113,844 kilométer szakaszán kavicsburkolata javításra szorult, a
mondott szakaszon pedig a feljárókat kellett javítani.
Újabb városi utcakövezések
1908 őszén a zárda és a nagyvendéglő előtt elhúzódó gyalogpiac és piacteret
szegélyező törvényhatósági út közötti 930 négyzetméternyi terület
hasított kővel való kikövezésére csak a zombori Marity György kövezőmester
jelentkezett négyzetméterenkénti 70 fi llérért. 1910 júniusában a város utcáinak
kövezésére terv készült és erre a célra 10000 koronát láttak elő. Így az
Egyháztér és Szent János utca 1290,40 négyzetméteres kövezése Pfeiffer
István társulati mérnök terve szerint 3644,13 koronába kerül. Továbbá az Úri
utca, a Szénatér folytatását képező Hunyadi utca és az újvárosi főutca egész
addig, ameddig a kőből telik. E célra Roheim Károlytól 450 köbméter hasított
követ és 30 köbméter cyklopszot vásároltak 4387,50- illetve 900 koronáért.
A Szent János utca és az Egyháztérnek kövezési munkálatait, mivel a közelmúltban
alapos kövezést végzett a városban, Rippner Fülöp kapta.
Az 1910-es év folyamán a városfejlesztés tekintetében a következő kövezéseket
eszközölték: 1. Egyháztér és utca 924-, 2. Szent János utca 638-,
3. Hunyadi utca 923-, 4. a tűzoltólaktanyánál 118-, 5. Úri utcában 2062-, és
végül 6. Adorjánon 379 négyzetméter. Azaz 5046 négyzetmétert, ami több
mint az előző 25 évben összesen. Az 1911-es évre előirányzott 15000 koronán
vagy 4000 négyzetméter kövezet elkészítését látták elő, a Széchenyi-, a
Kossuth-, a Deák-, a Hunyadi utcákban.
A modern kövezési- és aszfaltozási program
Mint legcélszerűbb a város érdekében a tanács 1913–1918 közötti kövezőprogramja
előlátta a Szent János utca, a Zrinyi utca, majd a Nádor utca és
a zentai műúttól a Sóti féle kereszttől kezdődőleg a járásig vezető macAdam
burkolattal ellátott mintegy kilométer útépítését, ami szépnek ígérkezett, ám
a világháború előidézte pénztelenség éveiben erre nem került sor. Hasonlóan
jártak a korszerűnek tartott aszfaltozással is (ami az új városháza előtti tér
1912-es kialakításánál elnyerte a községi vezetők tetszését), amikor 1913
szeptemberében a város főbb utcáinak és tereinek aszfaltozására részletes
programot dolgozott ki a városi mérnök, és hiába ígérkezet azok elvégzésére
legelőnyösebbnek a Magyar Asphalt R.T. ajánlata, ami 20 éves törlesztés
mellett évi 22261,70 koronát tenne, mivel a város nem rendelkezik elegendő
pénzzel napirendről levették és bizonytalan időre elhalasztották.
(Folytatás a következő számban)