börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

A szolgabíró, a hírek hallatán összekészíttetett feleségével egy „menekülõ, készenléti” csomagot, amely pár értéket,
gyógyszereket, ruhanemût, élelmet tartalmazott. Még a bútorok sorsát is elrendezte az ismerõsökkel, arra az esetre, ha
mégis el kell menekülni egy idõre a közeledõ front elõl.
Mert azzal már jó ideje teljesen tisztában volt, a németek elvesztették a háborút!
Aztán, amikor augusztus huszonharmadikán a románok felmondták a szövetségesi hûséget, eszébe jutottak az ágostonfalvi
jegyzõ szavai a háború közeli végérõl, s kezdett igazat adni azoknak, akik nagyon sötét jövõt jövendöltek a székelyeknek,
s az erdélyi magyarságnak.
Román részrõl szinte azonnal megkezdõdtek a fegyveres támadások a magyar határvadászok ellen, dacára annak, hogy
hivatalosan még nem is volt hadüzenet.
Többé nem aludt otthon. Minden éjszaka a községháza irodájában várta az elkerülhetetlent, a kiürítési parancsot!
Napközben hazament, tiszta ruhát vett, s feleségét, a fiatal tanítónõt nyugtatta, aki nem látta át teljesen a helyzetet és naiv
biztonságérzetében úgy gondolta, semmi baj nem érheti õket.
Megnézte kétéves kicsi fiát, s körbenézett a szépen berendezett lakásban.
Tulajdonképpen – búcsúzott!
Tudta, nemsokára itt kell hagyni mindent, s el kell menni – végleg!
A román szomszéd még udvariasan köszönt nap mint nap ha találkoztak, ám a diplomatikus mosoly kísérõje, a sötét
tekintet már semmi jót nem ígért.
Nem törõdött vele.
Tette a dolgát, mert az volt bõven a kiürítés megszervezése okán, s közben feleségét igyekezett megnyugtatni egy nagyon
is átlátszó magyarázattal:
- Ha pár napra ki kell üríteni a várost, az csak átmeneti állapotot jelent. Rövidesen jöhetünk vissza, mert a németek úgyis
kiverik a ruszkikat a szorosokon át. Mire a falevelek lehullanak, megint itthon leszünk! – idézte keserû akasztófahumorral
Frigyes császár híres kijelentését.
Csak azt nem tette hozzá:
- Nagyajtán tizenegy magyar határvadász áll szemben több ezer román katonával, s nyugat felõl semmi és senki nem védi
a várost.
- Naponta érik fegyveres támadások a magyar határvadászokat és az oroszok már a szorosokban harcolnak
- A német hadsereg lélekszakadva vonul vissza Romániából és összefüggõ arcvonal – már nincs!
- A magyar hadvezetés nem küldött erõsítést és a határ menti folyócska hídját rozzant mannlicherekkel õrzik töltény nélkül
az önkéntesek és a leventék.
- A határ román oldalán akkora túlerõ áll támadásra készen, amekkorát feltartóztatni lehetetlen!
A fiatal tanítónõ minderrõl semmit nem tudott!
A községháza kis irodájában félhomály, az asztalon egy lesrófolt petróleumlámpa próbál meg füstölögve úrrá lenni az
éjszakán. Az asztalon telefon, pohár víz, s a lámpa mellett karjaira hajtott fejjel fiatal férfi, a szolgabíró aludt mélyen, a holtra
fáradt emberek nyugalmával.
Az üveges ajtó elõtt némán virrasztott az augusztus végi éjszaka. A verandán sejtelmesen suttogtak a vadszõlõ levelei, a
mélysötét égen a tejút selyme derengett halványan, s a szikrázó csillagok között néha egy – egy hullócsillag húzott fehér
barázdát, s tûnt el nyomtalanul az éjszaka sötétjében.
A városka felett idõnként légvédelmi fényszóró fehér fénykévéje kaszált végig és a távolban, Kelet felõl halkan felmorajlott
a közeledõ front.
A mély csendbe élesen csörrent bele a telefon csengõje. A szolgabíró ijedten ugrott fel, önkéntelen mozdulattal lökte
arrébb a poharat, a víz kilottyant, s a férfi elmorzsolva egy szitkot fogai között, felkapta a telefont.
- Tessék – szólt bele rekedt hangon. Kis ideig hallgatózott, aztán:
- Alázatosan jelentkezem fõszolgabíró úr, parancsolj.
- Hallottad? A magyar kormány hivatalosan is hadi állapotnak tekinti a román támadásokat – mordult meg a fõszolgabíró
hangja a telefon membránján.
- Ez háború! Tedd a dolgodat az elõzetes terveknek megfelelõen! Sok szerencsét! Végeztem!