börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

Csankó Lajos
Szirmok-levelek
1953
Virágzott a vadbükköny
ott, azon a nyáron,
hajad után futkosott
hét szél a határon,
nádakon és ereken
a július lengett,
Bibliából tanultuk
akkor a szerelmet.
Zsoltárokból fuvolát
szõtt a nap sugárban
omlott le a szivünre
a reggel a nyárban,
patakmeder gyalogút,
nem emelt ott gátat,
rád néztem és vére hullt
a pipacsvirágnak.
Virágzott a vadbükköny
akkor, utoljára,
azóta sem leltem én
oly gyönyörû nyárra,
de érzem az illatát,
a szívemben éget,
régi szirmok-levelek
a sírig kísérnek.
Nyárád felé
Nyárád felé jegenyesor,
három galamb felette szól.
Három galamb hét jegenye,
együtt röppen a szívemre.
Úgy mint régi gyermekkorom
táján a táj jó oltalom
volt a drága vadgerléknek
egy kis haza, egy kis fészek.
Arra tovább Sátorhelyen,
megtalálom talán helyem,
régi helyem, boldog álmom
s benne anyám oda várom.
Leborulok kötõjére,
csak hull könnyem le a földre
s fölöttem a három galamb
rakogatja a ravatalt.
Gyülekeznek indulóra,
aztán szállnak kerek dombra,
kerek dombról a fejfámra,
mint a pára jövõ nyárra.
Õszi csillagok
Tebenned bízva megéltem,
de most hova meneküljek?
Maradtam mint aki étlen
s várom, hogy lávaként kihûljek.
Fölöttem õszi csillagok,
pásztoruk elaludt a szûrben,
Csengõjük nékem hírt adott
Ragyogva, illatban, ezüstben.
Megbékélt õszi csillagok,
alvó Isten elûzött nyájacsengõjük
nékem hírt adott
egy éjszakáról-éjszakára.
Harangjuk lett az én szívem,
kolompja õszi csillagoknak,
lángjuk magammal míg viszem,
még egyszer újra felragyognak.