börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

B. TÓTH KLÁRA
Könyvtár a köbön
Kipling: A dzsungel könyve. Többezer kötetes házi könyvtárunk egyik súlyos hiányossága.
Különbözõ higított változat akad ugyan a polcon, de családi elv, hogy csak minõségi anyaggal dolgozunk.
Szóval lányomnak péntekre olvasónaplót kell írni a könyvrõl. Miután hiába telefonáltuk körbe a rokonságot, elballagtunk
a legközelebbi Szabó Ervin fiókba. Mióta merünk kicsik lenni, merjük a tömegközlekedést is tömeges gyalogos közlekedéssé
magasztosítani. Így aztán - busz nem lévén – sportosan legyûrtük a három megállót, pontosabban ötöt, mert a nagy
beszélgetésben túlmentünk három utcányit.
Elõre elterveztem, hogy szelíd leszek és udvarias, a könyvtáros hölgyek nem tehetnek a zuhogó esõrõl, a nyakig érõ sárról,
a fájós lábamról és a plusz két megállóról. Ugyanis a római útburkoló kultúrát részlegesen követve csak minden második
utca van lekövezve, de az is minek, úgyis ráhordjuk a kövezetlenrõl a sarat.
Az alábbi történetrõl azonban tehetnek:
Néhány éve fiammal kerestük ugyanitt az Egri Csillagokat Gárdonyitól, amit másnapra kellett volna elolvasni (!) Utolsó
határidõ… Elsõ kérdésem volt: Megvan-e a könyv?
- Elõbb be kell iratkozni, csak utána tudjuk megnézni, de biztos, hogy megvan- hangzott a megnyugtató válasz.
Fél nap alatt ki is töltöttük a tekintélyes mennyiségû kérdõívet, kemény szellemi munka volt életünk legapróbb részleteire
visszaemlékezni. Gondoltam, sebaj, nem vész kárba, kérek egy másolatot és kiadom memoárnak. Bár rémlik, hogy a
derékbõségemet illetõen nem voltam elég korrekt.
Miután elkészült a két irodalmi fércmû – ugyanis külön-külön voltak kíváncsiak életpályánkra- felhívták a figyelmünket,
hogy – hagyománytisztelõ könyvtárosok lévén – élnek pallosjogukkal, amennyiben a könyvnek a legkisebb baja esik.
Legjobb, ha hazaérve rögtön végigvizsgáljuk a kölcsönzött közkincset, nincs-e rajta sérülés, mert ha igen, életbe lép a
pallosjog. Bátorkodtam megjegyezni, nem lenne-e célszerûbb, ha õk vennének látleletet a könyvrõl, mielõtt kikölcsönzik,
sõt ezt visszahozatalkor is megejtenék. Én ugyanis otthon csak magam elõtt tudnám bizonyítani, hogy pl. a hiányzó ötven
oldalt nem mi téptük ki budipapírnak a legutóbb (is) elmaradt jövedelempótlás kompenzálásaként, és nem mi rajzoltunk
Hitler-bajuszt a képen látható hölgyeknek.
- Azért csak nézze meg otthon, nekünk itt sok a dolgunk – mondta a született intelligenciával áthatott hang a rokokó frizura
alól, kikukkantva a pulton tornyosuló könyvhalmazból.
Közben elõkerült a másik könyvtáros, teljes hús-vér valóságban egy talpraesett ténsasszony, aki az elõzõ virtuális lény
könyvekrõl alkotott eszmei ismereteivel szemben a földhözragadt valóságot képviselte. Miután életünk egyik sarkalatos
eseménye, a beiratkozás annak rendje és módja szerint megtörtént, közölte, hogy a keresett könyv ugyan tíz példányban
megvan, de nem adható ki. Ugyanis már mind ki van kölcsönözve.(Itt javaslom a jövõ magyartanárainak, hogy a kötelezõ
olvasmányok határidejét - legalább kerületenként – havi különbséggel szabják meg.)
Ez a jelenet néhány könyvtárban megismétlõdött, miután mindenütt tagok lettünk a megfelelõ fizetség ellenében, de
könyv sehol. Közben erõsen beesteledett. Mivel a vacsora árát hazai könyvtáraink támogatására fordítottuk, közértbe már
nem kellett mennünk.
Hazafelé légpárnán közlekedtem,ugyanis csupa hólyag lett a talpam a korszerû környezetbarát közlekedéstõl.
Otthon fiam lehozta a padlásról a régi diafilm-vetítõt, a Két bors ökröcske és a Három kismalac közül kihalászta az Egri
csillagok ovisoknak szóló változatát.
Ahogy nyikorogva tekertük a filmet, újra átéltem gyerekkorom meghitt estéinek hangulatát, amikor az Aladdin Diafilmgyártó
Vállalat jóvoltából úgy ismerhettem meg leendõ kötelezõ olvasmányaim kivonatát, hogy még nem sejtettem: kötelezõ
olvasmányok lesznek.
Mire kiderült, már késõ volt. Megszerettem õket, és alig vártam, hogy többet tudjak meg róluk.
Így hát fiam megírta élete legvelõsebb olvasmánynaplóját, mely a részleteket illetõen csupa talány volt…