TVI információs füzetek 10. - Támogatásokat Vizsgáló Iroda

Szabályismertetés
foglalkozó programot fogadtak el, melyet a Bizottság is jóváhagyott. A dán hatóságok
minden energiatermelő esetében az 1994-98 közötti kibocsátás alapján ingyenes
emissziós jogosítványokat adtak ki. A Bizottság szerint e jogosítványoknak, mint
immateriális javaknak ingyenes átadása állami támogatásnak számít. E döntést
közvetlenül a Római Szerződés 87. cikkének (3) bekezdés c) pontja alapján hozta és nem
a régi környezetvédelmi iránymutatás alapján.
2001-ben egy a Bizottság által szintén jóváhagyott Emisszió-kereskedelmi program
lépett életbe Nagy-Britanniában. A program öt éves időtartamra szól. Ennek keretében
az állam anyagi ellenszolgáltatást nyújt a kibocsátás csökkentéséért. Az elért
csökkentésre ugyanakkor licitálni lehet. Így kialakul az emissziós mennyiségek
kereskedelmének és ezáltal az állami ösztönzőkhöz való hozzájutásnak a piaca.
Mivel az állam diszkrecionális alapon juttat állami forrásokat a vállalatok egy
csoportjának, a rendszer torzítóan hat a versenyre, valamint érinti a tagállamok közötti
kereskedelmet, így állami támogatásnak minősül. Az ingyenesen adott jogosítványok,
mint immateriális javak a piacon a kereskedés folytán vagyoni értékkel ruházódnak fel.
Ez a kereskedelmi érték az, ami anyagi előnyt jelent a jogosítványokat kiérdemlő
vállalatok számára. Az állam így lemond arról a bevételről, amit a jogosítványok
aukcióra bocsátásával saját maga bevételként könyvelhetett volna el. A rendszer
önkéntes jellege azonban nemigen tenne lehetővé más allokációs módszert, mint az
ingyenes elosztást, mivel egyéb esetben a vállalatok részvételének valószínűsége erősen
csökkenne. Mivel az állam így bevételkiesést szenved el, a Bizottság e mechanizmust
állami támogatásnak minősítette.
Befagyott költségek
Amikor az európai elektromos áram piaca még nem volt liberalizálva, az iparág
szereplői számára beruházásaik megtérülését a megfelelő szabályozott árak biztosították.
Ilyen körülmények között a vállalatok gyakran viszonylag költséges beruházásokat
eszközöltek, például „zöld” elektromosságot termelő erőművek vagy hosszú távú take or
pay 39 szerződések formájában.
A liberalizációt követő áram-árzuhanás miatt ezek a vállalások soha meg nem térülőnek
bizonyulhatnak. 2001 júliusában a Bizottság elfogadta a „Befagyott költségekhez
kapcsolódó állami támogatások elemzésének metodológiája” 40 című dokumentumot,
amely leírja azokat a kritériumokat melyek teljesülése esetén egy adott kompenzációs
mechanizmust annak ellenére is engedélyez a Bizottság, hogy állami támogatásnak
minősül.
39 Take or Pay = TOP szerződés: olyan hosszú távú szállítási szerződés, ahol a meghatározott időközönként
esedékes fizetések nagysága független attól, hogy az adott időszakban ténylegesen mekkora szállításra került
sor.
40 Részletek: http://europa.eu.int/comm/competition/state_aid/legislation
36