Letöltés egy fájlban [1.5 MB - PDF] - EPA

Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítõ államok és anyaországok 19
A hárompólusú viszony központi aspektusát jelenti a mezõk közötti
kölcsönös megfi gyelés: az aktorok minden egyes mezõben szorosan
és folytonosan figyelemmel kísérik a másik két mezõn belüli relációkat
és cselekvéseket. A folytonos és kölcsönös megfi gyelést nem passzív
folyamatként kell elképzelnünk, nem úgy, mintha csak a többi mezõben
megnyilvánuló szokatlan viselkedések regisztrálását vagy átírását jelentené.
Inkább szelektív fi gyelmet, interpretációt és reprezentációt jelent.
Gyakran válik vitatottá az, hogy miként interpretáljanak más mezõket;
ez az interpretáció az adott mezõ aktorai közötti reprezentációs küzdelmek
tárgyává válik.
Ha a külsõ mezõre vonatkozó, egymással versengõ reprezentációk
között kerül sor ilyen küzdelmekre, ezek szorosan kapcsolódhatnak az
adott mezõn belül egymással versengõ alapállások közötti küzdelmekhez.
Így a nemzeti kisebbség mozgósítására irányuló küzdelem összekapcsolódhat
azzal a küzdelemmel, mely a fogadó állam nemzetiesítõ vagy nemzetileg
elnyomó államként való reprezentációjáért folyik. S megfordítva,
akik a nemzetiesítést szorgalmazzák, törekedhetnek arra, hogy a nemzeti
kisebbséget ténylegesen vagy potenciálisan hûtlenként, az anyaországot
pedig ténylegesen vagy potenciálisan irredentaként reprezentálják. Jugoszlávia
felbomlása mindkét típusú összekapcsolódást illusztrálja: a horvátországi
szerb kisebbség mozgósítására tett erõfeszítések azoktól az erõfeszítésektõl
függtek, amelyek Horvátországot veszélyesen nemzetiesítõ
államként akarták reprezentálni, míg a horvátországi nemzetiesítõ elitek
igyekeztek a mozgósításnak engedelmeskedõ szerb kisebbséget hûtlenként,
Szerbiát pedig irredenta anyaországként reprezentálni.
Egy külsõ mezõ percepciói és reprezentációi kétféleképpen kapcsolódhatnak
össze azokkal az alapállásokkal, amelyek egy mezõn belül
léteznek. A mezõn belüli alapállásoknak egyrészt elsõbbségük és irányító
szerepük lehet. Ez a helyzet erõs értelemben akkor áll fenn, amikor egy
olyan alapállás, amelyet valaki már a sajátjaként fogadott el, „megkívánja”
a külsõ mezõ egy bizonyos típusú reprezentációját, s ezért olyan erõfeszítéseket
vált ki, amelyek ezt a reprezentációt igyekszenek kijelölni vagy
fenntartani, az adott külsõ mezõben végbemenõ fejlemények szándékosan
szelektív interpretációjával vagy akár hamis reprezentációjával és torzításával.
Egy ennél gyengébb, de még így is elég jelentõs (s egyben igen
elterjedt) értelemben pedig akkor áll fenn ez a helyzet, amikor egy bizonyos
alapállás, amelyet valaki már legalább ideiglenesen elfogadott a sajátjaként,
az illetõt teljesen „õszintén” és minden cinizmustól mentesen,