Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
művészet, a környezetismeret és az anyanyelvoktatás keretén belül is.<br />
Tették mindezt népdalokat és néptáncokat tanulva, önállóan díszletet<br />
tervezve, és végül, zárórendezvényként az előadást előkészítve. Eközben<br />
külön odafigyeltek arra is, milyenek voltak a népviseletek.<br />
Több héten keresztül szakadatlanul próbáltak, szöveget tanultak és<br />
rengeteget táncoltak, így a gyermeklakodalom csodálatos, lendületes<br />
és szellemes előadássá forrta ki magát. Az eredményt a lelkes közönség<br />
tapsvihara bizonyította.<br />
A nagymamák, anyukák szemeibe könnyeket csalogató előadás kiváló<br />
példája az intergenerációs közreműködésnek, amikor az elsősöktől<br />
a negyedik osztályos gyerekekig együtt működve, barátkozva, játszva<br />
tanulnak és naéphagyományokat ápolnak. A maga eredetiségében<br />
mutatták be a menyasszony öltöztetését, a leánykérést, a vőfély tréfás<br />
rigmusait, a hamismenyasszonyt és a menyasszonytáncot, amit végül a<br />
lesztési stratégiájára gondolunk, szomorúan tapasztaljuk,<br />
hogy egyetlen olyan program vagy<br />
ötlet sem hangzott el a kampány során, amiről<br />
nyugodt szívvel elhihetnénk: érdemi változásokat<br />
hoz majd a kisebbségi közoktatásban.<br />
Ennek függvényében aztán nincs is szükség<br />
rá, hogy az egyes programok közötti eltéréseket<br />
boncolgassuk: mindaddig, amíg a kisebbségpolitika<br />
csak és kizárólag tömbben és szórványban<br />
gondolkodik, látható előrelépés a kisebbségi<br />
oktatásban nemigen várható. Bár nem halva<br />
született ötlet, hogy a szórvány területén háztólházig<br />
járó iskolabuszokkal ideig-óráig talán el<br />
lehet odázni a teljes asszimilációt, a kiemelt intézmények<br />
(felvállalt és elhallgatott) rendszerbe<br />
emelése eleve súlyos következményeket sejtet,<br />
és óriási hátrányokkal járhat a tömbökön belül,<br />
de elsősorban a tömbök peremén működő, esetenként<br />
(diáklétszám, szervezettség, működési<br />
hatékonyság és eredményesség szempontjából)<br />
egy ideig még életképesnek (azaz önmaga által<br />
fenntarthatónak) minősülő kisebbségi nyelven<br />
(is) oktató intézmény számára.<br />
Amelyek nem osztoznak sem a veszélyeztetettek,<br />
sem a kiemeltek sorsában, így nem igazán<br />
alkalmasak a látványkodásra. Amelyek –<br />
önhibájukon kívül – kénytelenek a különféle<br />
érdekek mentén kedvezményezett helyzetbe<br />
került, amúgy a fentebb sorjázott ésszerűségi<br />
követelményeknek távolról eleget nem tevő intézmények<br />
többletterhei miatt a maguk megillető<br />
támogatásának egy részéről lemondani.<br />
S bár több alkalommal volt rá mód, alkalom<br />
és lehetőség, hogy ezeknek az egyébként valós,<br />
de viszonylag szűkebb kört érintő, ráadásul<br />
a közfigyelem előterében nagyobb hullámveréseket<br />
nem kavaró gondoknak hangot ad-<br />
LAKODALMI VIGASSÁG<br />
junk, a nemzeti tanácsi választásokon ringbe<br />
szállt mind az öt csoportosulás látványosabb<br />
oktatáspolitikai ígéreteket próbált szavazatot<br />
hozó délibábként a kisebbségi választópolgár<br />
látóhatárára vetíteni.<br />
Bár sikerként került be a köztudatba, nem<br />
meglepő, hogy a kisebbségi választói névjegyzékre<br />
feliratkozott, érdemi érdekképviseletben<br />
bízó és őszinte összefogásban reménykedő<br />
nagyszámú választópolgárnak csak alig több<br />
mint a fele jelent meg az urnák előtt. A maradék<br />
46% nyilván másképp képzelte el a dolgokat,<br />
de csak a listák ismeretében döbbent rá: ő<br />
valójában „nem ilyen lovat akart”.<br />
Lesz-e valódi képviselete a tanügynek?<br />
Az oktatásügy szempontjából az a leginkább<br />
elgondolkodtató az egészben, hogy bár<br />
marginális politikai tömörülések is össze tudtak<br />
izzadni annyi aláírást, hogy listát állíthassanak,<br />
az öt vajdasági magyar pedagógusegyesület<br />
kénytelen volt bejelenteni: kellő támogatottság<br />
híján nem tud közös listát állítani. Bár nem<br />
mondták ki kereken, mégis úgy gondoljuk, ennek<br />
nem a közöttük időnként dúló viszálykodás<br />
a valódi oka.<br />
Ettől függetlenül igaz ugyan, hogy bár<br />
mindegyik listán szerepelt jó néhány, alapképesítését<br />
tekintve pedagógusnak mondható<br />
jelölt, a jelenlegi oktatásügy kérdéskörében<br />
közvetlenül érintett és kellően jártas alig akad<br />
közöttük. Ha volt/van is néhány (mert ez nem<br />
vitatható), általában vagy az oktatás szakmai<br />
irányításában tevékenykednek (intézetek, intézményrendszerek<br />
vezetői), vagy pedig „megélhetési<br />
pedagógusok”, akik alapvetően egyéb<br />
lakodalmi vigadalom követett. A felforrósodott hangulat a ropogós csárdással<br />
érte el a csúcspontját.<br />
A dinomdánomban a szülők és látogatók is részesültek, és végül lakodalmas<br />
süteményt kóstolva kötetlen beszélgetés hangulatában búcsúztak<br />
az iskolaévtől.<br />
A magyar ajkú alsósok önzetlen, és a szülők által nagyra becsült tanító<br />
nénijei Farkas Erika, Janko Ilona, Puskás Zsuzsanna és Szabó<br />
Terézia voltak.<br />
Puskás Zsuzsanna, a negyedikeseket búcsúztató tanító néni a rendezvény<br />
végén mondott alkalmi beszédében azt hangsúlyozta, hogy „minden<br />
sikeres gyerek mögött sikeres szülők állnak”. Én még azt is hozzátenném,<br />
hogy sikeres pedagógus is...<br />
B. B. M.<br />
(Fotó: Ótos András)<br />
dolgokkal foglalkoznak, a tanügy csak annyiban<br />
érinti őket, hogy általa van állami állásuk,<br />
ami még jól jöhet, ha emezek befuccsolnak.<br />
Mi több, olyan listák is voltak, amelyeken a<br />
pedagógusként aposztrofált jelöltek legfeljebb<br />
átmeneti kiruccanást tettek e közszolgálatban,<br />
de – ki tudja, milyen okból – rövid időn belül<br />
leginkább kikoptak onnan.<br />
Úgyhogy semmi kétség nem fér hozzá, oktatásügyi<br />
kérdésekben továbbra sem a szakma,<br />
hanem a politika érvei és szempontjai fogják eldönteni<br />
mindennemű továbblépés mikéntjét.<br />
Amiről viszont már régen beigazolódott, hogy<br />
nem okvetlenül visz a kellő, legfeljebb az elvárt<br />
irányba. Ám a kettő nem mindig ugyanaz.<br />
Bízzunk azonban benne, hogy a megválasztott<br />
tanács – az előzetes és utólagos fogadkozások<br />
szerint – politikai és szakmai szempontból<br />
tiszteletben tartja a fele-fel arányt. S<br />
a magabiztos győzelmi eufóriát kialudva, kellő<br />
felelősségtudattal vállalja fel mindazokat a kötelezettségeket,<br />
amelyeket a törvények a nemzeti<br />
tanácsra ruháztak. Elsősorban az érintett<br />
közéleti területek – az oktatás, a művelődés és<br />
a tájékoztatás – terén.<br />
Továbbá őszintén bízunk benne, hogy teljes<br />
egészében sikerül megszabadulnia (elfelednie?)<br />
a még mindig mindenütt görcsösen munkáló<br />
pártpolitikai attitűdöktől. Amelyek szerint<br />
a szerep- és felelősségvállalás egyszersmind<br />
azonos a kézi vezérléssel, a véleményalkotási<br />
jogosultság vagy a képviselő-delegálási jog pedig<br />
nem más, mint közvetlen rátelepedés. Mert<br />
akkor talán jutna esély az ésszerű emberiesség<br />
és még sok más, hasonlóan szép civilizációs fogalom<br />
térnyerésére is.<br />
BERETKA Ferenc<br />
2010. június 17. 11
Change language