Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Az élmény nagyszerűségével<br />
Ivanyos Sándor, a palicsi pedagógus és művész<br />
– Természetjáró ember vagyok, előszeretettel<br />
járom körül az én Palicsomat (1927-től lakom<br />
itt). Sétálva a tó felé útközben meg-meg állok, nézem<br />
az épületeket, fákat, virágokat... A tó partjához<br />
érve látom tükröződő vizét, a tutajokhoz kötött<br />
csónakokat, figyelem a partrészt, majd az<br />
égbolton a színes felhők foltjait<br />
kémlelem... Előveszem vázlatfüzetem,<br />
és a látottakat rögzítem, vázolom<br />
... Az élmény nagyszerűségével<br />
sietek hazafelé műtermembe,<br />
és megfestem a látottakat – meséli<br />
önmagáról, festői hitvallásáról<br />
Ivanyos Sándor festő, grafikus és<br />
pedagógus.<br />
Ómoravicán született 1922ben,<br />
aztán 1927-ben Palicsra költöztek,<br />
mert beteges édesanyjának<br />
levegőváltozásra volt szüksége.<br />
Azóta is abban a házban él, amit<br />
szülei vásároltak a Milekics-villa és<br />
a későbbi állatkert tőszomszédságában.<br />
A horgosi útról kis labirintus,<br />
majd homokos dűlő vezet a házhoz, az utat<br />
sudár fenyőfák övezik. A lakot viszont már lombhullatók<br />
erdeje keretezi. Egy valóságos botanikus<br />
kertben lakik a kedves, ősz hajú művész. A házban<br />
körbemutatja a képeit, műalkotásait. Legtöbbjük<br />
grafika, tusrajz, rézkarc, linómetszet.<br />
– Gyerekkoromban szívesen rajzoltam, de gimnazistaként<br />
fogalmazódott meg bennem, hogy a<br />
képzőművészeti pályát választom – mondja. – A<br />
polgári iskolában Horvacki Fábián rajztanár figyelt<br />
fel tehetségemre. Ezután egyenes út vezetett a<br />
budapesti Országos Magyar Királyi Iparművészeti<br />
Iskola grafika szakára. Itt 1945-ig Haragy Jenő és<br />
Domanovszky Endre tanítványa voltam. Tanulmányaim<br />
befejeztével, 1946 és ’60 között a szabadkai<br />
magyar gimnázium rajztanára lettem, emellett<br />
1948 második felétől és az 1949-es évben a Figurális<br />
rajztanfolyam magyar tagozatának előadójaként<br />
is dolgoztam. Az iskolában rajzot és művészettörténetet<br />
tanítottam.<br />
A mai napig őrzi tanári füzeteit, amelyekben a<br />
diákok rajzairól készített feljegyzéseket. Időnként<br />
előveszi, belelapozgat, s talán egyes diákok fejlődésére,<br />
munkájára még vissza is tud emlékezni.<br />
Több tanulója is képzőművészeti pályát választott.<br />
Többek között Boros György, aki a szabadkai<br />
Jovan Mikić Általános Iskola kiemelt rajztanára<br />
lett, Bozsik Ferenc, aki műszaki és fizika szakos tanár,<br />
de szabad idejében a fafaragást, restaurálást<br />
művészi szinten műveli.<br />
– 1960-ban kineveztek a szabadkai Pedagógiai<br />
Intézet képzőművészeti tanácsosának – folytatja.<br />
– Feladatom a képzőművészeti nevelés fejlesztése<br />
volt. Zombortól Becséig jártam az iskolákat és<br />
úgymond elősegítettem, felügyeltem a rajzoktatást<br />
és művészetre nevelést. Módomban állt behatóan<br />
megismerni és segíteni kollégáim munkáját.<br />
Egészen nyugdíjba vonulásomig, 1981-ig ezt a<br />
tisztséget töltöttem be. Néhány tankönyv grafikai<br />
szerkesztésében, illusztrálásában is részt vettem.<br />
Az egyik portré nagyon hasonlít rá, de nyilván<br />
nem őt ábrázolja.<br />
– Az édesapja portréja?<br />
– Igen, ő az édesapám. Azt a nagy fát, amelyik a<br />
terasz előtt áll még ő ültette 1930-ban. Egy jól termő<br />
almafa, húsvéti rozmaring. Szívesen üldögélek<br />
a fa alatt, és iszogatom a citromfűteámat. Édesapám<br />
nyugodt, határozott, dolgos ember volt.<br />
Elhatározta, hogy szőlőt<br />
vesz Palicson, és szorgalmának<br />
a gyümölcse, hogy az egyik legjobb<br />
szőlősgazda lett. Sok fajta<br />
szőlője volt, de rájött, hogy<br />
ezen a meleg futóhomokon a<br />
kövidinka terem a legjobban.<br />
Később államosították a szőlejét,<br />
és ő lett a szövetkezet pincemestere.<br />
Többek között bicsérdista<br />
volt, ami azt jelenti, hogy<br />
olyan vegetáriánus, aki kizárólag<br />
nyers növényi táplálékot és<br />
tejtermékeket fogyaszt. Nyugdíjba<br />
vonulásával nekem kellett<br />
átvennem a szőlőművelést...<br />
– De utazott is sokat?<br />
– Tanulmányutakon vettem részt, eljutottam<br />
Rómába, Londonba, Amszterdamba, Egyiptomba,<br />
valamint Prágába. A hazai tájakat is bejártam,<br />
mert hol a diákjaimat vittem kirándulni, hol rajzpedagógus<br />
kollégáimmal utaztunk szakmai továbbképzésre.<br />
De itt a rozmaringos fa tövénél,<br />
visszatérve a nagy utakról, mindig kellemesen<br />
éreztem magam. Tizenkét éve Tolnai Ottóval is a fa<br />
alatt üldögélve beszélgettünk... és írásra ihlette az<br />
ittlét – emlékezik az együtt töltött órákra, amelyek<br />
viszont őt is alkotásra buzdították, és egy nagy formátumú,<br />
sötét tónusú kék-barna képet mutat.<br />
Érdemeiről nem szól, pedig sok van belőle. A<br />
Vajdasági Képzőművész Pedagógusok Társaságától<br />
emlékplakettet, később egy különleges el-<br />
IVANYOS SÁNDOR<br />
TÁJKÉP<br />
ismerést kapott 20, majd 25 évi munkájáért, a<br />
gyerekek és ifjúság képzőművészeti nevelésével<br />
foglalkozó központtól elismerő oklevelet, 2005ben<br />
pedig átvehette Szeged város Érdemrendjét<br />
a grafika területén végzett munkájáért. Szerzője<br />
volt az 1970-ben megjelent képzőművészeti szótárnak...<br />
2007-ben Pro Urbe díjra javasolták. Több<br />
kiállításon vett rész. Az utóbbi évek eredménye a<br />
palicsi könyvtárban 2004-ben megszervezett első<br />
önnáló retrospektív kiállítása, 2008-ban pedig a<br />
szabadkai Képzőművészeti Találkozón, egy tárlaton<br />
rézkarcával szerepelt.<br />
Ninkov Kovačev Olga a következőket írja műveiről<br />
a művész egyik önnáló kiállítása alkalmából:<br />
„Stílusuk a korhangulat jegyeit viselik magukon,<br />
ami igen izgalmas élményt nyújt így együtt,<br />
egy helyen. A kiállított műveket formailag könynyed<br />
vonalvezetés és jó színérzék jellemzi, közös<br />
tartalmi nevezőjük pedig a család, az otthon és (e)<br />
a táj szeretete, emellett a műterem és a természet<br />
élő közege. A kiállítás alapját képezi további kutatómunkának<br />
és lehetőséget nyújt Palics (és Szabadka)<br />
közönségének, hogy megismerje erre érdemes<br />
alkotónkat.”<br />
Befejezésképp mit kívánhatnánk Ivanyos tanár<br />
úrnak, mint hogy erőben és egészségben töltse<br />
napjait, még sokáig élvezze a természet szépségeit<br />
és szerető családja gondoskodását. Az alkotásvágy<br />
pedig élete végéig kísérje el.<br />
MOLNÁR Ildikó<br />
Testvérpár sikere Belgrádban<br />
Rendkívüli eredményt mutatott fel a Fiatal Virtuózok Köztársasági<br />
Szemléjén a mindössze tízéves zombori Orsovai Endre. A zenede<br />
elsőse, a Testvériség–Egység Általános Iskola harmadikos tanulója<br />
zongorajátékával Belgrádban kiérdemelte az abszolút első<br />
helyet. A fővárosi Petar Konjović zeneiskolában tartott verseny<br />
eredményét május 30-án gálakoncert keretében a Belgrádi Filharmónián<br />
hirdették ki.<br />
Endre korosztályában az elsősök mellett másodikos és harmadikos<br />
zenedések versengtek, s közülük 46-an teljesítették az első<br />
helyhez szükséges 95 pontot. A díjkiosztón derült ki, Endre legjobb<br />
a legjobbak között, hiszen 100 pontot kapott a hallgatóságot<br />
is vastapsra sarkalló zsűritől, így ő vált a laureát cím viselőjévé<br />
és a fődíjnak számító villanyzongora tulajdonosává.<br />
A hangszer a kitüntetett legnagyobb örömére, napokon belül megérkezett Zomborba.<br />
Orsovai Hedvig, a négy évvel fiatalabb húg zeneóvodába jár és előképzősként úgyszintén<br />
diadalt aratott, ő is első lett az elsők között a fővárosban rendezett országos megmérettetésen.<br />
Endre és Hedvig tanárnője Zsilli Teréz.<br />
A Fiatal Virtuózok Köztársasági Szemléjének fővédnökségét a Belgrádi Filharmónia és a Belgrád<br />
Ifjú Zenészei szakmai szervezet vállalta.<br />
fczs<br />
2010. június 17. 21
Change language