Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör

More documents

Recommendations

Info

Budapest – Belgrád És mi lesz a hatalom áldozataival? Dušan Bajatović, a Srbijagas vezérigazgatója, a Szerb Szocialista Párt alelnöke, a vajdasági szocialisták vezetője, szövetségi népképviselő, a parlament biztonsági tanácsának elnökhelyettese és ki tudja, hogy a felsoroltakon kívül, még hány tisztség viselője, szóval ez a Dušan Bajatović szemrebbenés nélkül a tévékamerák kereszttüzében kijelentette, hogy pályázat nélkül, tehát önhatalmú döntése alapján a Srbijagasba állandó munkaviszonyba helyezte Franko Šimatović és Jovica Stanišić gyermekeit. Az említett személyek háborús bűnök elkövetése miatt, a hágai nemzetközi törvényszék előtt felelnek tetteikért. Bajatović azzal igazolta magát, hogy a vádlottak jobban érzik magukat, annak tudatában, hogy gyermekeiknek van munkahelye, ergo az állam általi támogatás mellett, más jövedelemforrás is biztosított. Ugyanakkor, ugyanabban az adásban Bajatović szájából hangzott el az is, hogy egy gyermek sem hordhatja a „szülők keresztjét”. Nem tudom, nem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon hogyan érzik magukat a hágai vádlottak, az azonban érdekelne, átérzik-e saját áldozataik meg azok hozzátartozói keresztjeinek súlyát. Mert – véleményem szerint – övék a legsúlyosabb kereszt. A családtagok, ez esetben a gyerekek nem vonhatók felelősség- 2010. június Az Európai Unió csak most kezd rájönni, hogy milyen terhet vett a nyakába, amikor a bővítés következő szakaszának előkészítésében többet kezdett foglalkozni az ún. Nyugat-Balkánnal. Kezdetben – mint mi is foglalkoztunk vele – úgy tűnt, hogy csak a kosovói kérdés okoz gondot, később azonban tudatosodott az is, hogy a felvétel előkészítésénél – a feltételek biztosításának folyamatában – sok problémát okoz az is, hogy még nincs rendezve e térség országainak viszonya. Ez a viszony a jugofóbia és a jugonosztalgia között ingadozik, ami azt jelzi, hogy a délszláv utódállamoknak ma is gondot okoz a múlt iránti viszony tisztázása. Az együttműködés javításának kísérletei... A délszláv utódállamok közti viszony rendezésének újabban támadt egy komoly akadálya: a kosovói kérdés. Új ellentéteket szült ugyanis közöttük, hogy Bosznia kivételével az utódállamok mindegyike elismerte Kosovó függetlenségét, és Szerbia azonnal újabb lépést tesz a viszony elhidegítésére valahányszor ezeknek az államoknak valamelyike valami új eseménnyel – a kapcsolatok javításával, a kosovói kormánnyal való tárgyalással, kosovói látogatással vagy a kosovói képviselők fogadásával stb. – jelzi, hogy ezt az elismerést komolyan is veszi. Régebbi probléma azonban, hogy ezek az országok sehogyan sem tudják maguk mögött hagyni a délszláv polgárháború időszakát. Nemcsak az egymás ellen elkövetett bűnök élnek az emlékezetben, hanem akadályba ütközik minden kísérlet arra, hogy megszabaduljanak a múlt terhétől. Szerbia és Horvátország viszonyában ez a probléma a múlttal való szakítás nehézségeiben nyilvánul meg. A múlttal való szakítás folyamatát az új 8 2010. június 17. re a szülők, illetve a felmenők bűneiért, azonban mindez korántsem jelenti azt, hogy miattuk törvénybe ütköző dolgot lehet művelni. Márpedig Čedomir Čupićnak, a Korrupcióellenes Ügynökség elnökének a nyilatkozata szerint Bajatović vétett a hatályban lévő munkaügyi törvény ellen. Az ügyészség kötelessége megállapítani Bajatović kihágásának mértékét. Az esetnek azonban van egy erkölcsi-politikai vetülete is, amiről a Szerbiai Szocialista Párt illetékeseinek kellene nyilatkozniuk. Rasim Ljajić kormánytag ugyanis közölte – és nem is érti, miért lenne ez ellen valakinek kifogása –, hogy a kormányzat igenis gondoskodik a hágai vádlottak családtagjairól. A kabinet a költségvetésből minden egyes családnak biztosít havi 200 eurót, ugyanakkor évente három darab repülőjegy árát fedezi a Hága–Belgrád–Hága vonalon. Rendkívüli kiadások címén kéthavonta 250 eurót utalnak ki a sheweningeni börtönben lévő vádlottak hozzátartozóinak. Ha pedig a család átlagjövedelme nem haladja meg az országos átlagot, akkor a kormány fedezi a különbséget. Ezek után felmerül a kérdés, hogy ugyan milyen kárpótlásban részesülnek azok családjai, akik Šimatović és Stanišić politikájának lettek az áldozatai? Vajon milyen kártérítést kapnak azok a gyermekek, akiknek az apja a harctéren esett el? Ki foglalkozik az ő keresztjükkel? Vajon gondol-e valaki azokra a keresztekre, melyeket a Szerbiai Szocialista Párt vezetői helyeztek a polgárok vállára. Ez természetesen már nemcsak Bajatović ügye, hanem a Szerbiai Szocialista Párté is, amely – úgymond – a szociális igazságért harcol. A szocialisták egyelőre bölcsen hallgatnak. Úgy gondolják, hogy a kutya ugat, a karaván halad. Egyik botrányt követi a másik, azonban a helyzet változatlan. A kilencvenes években olvashattam arról, hogy magyar kiskatonák vesztek oda a téves csatatereken. Dačić azzal kérkedik, hogy a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség világnézetileg közel állnak egymáshoz. Ha már ennyire közel kerültek, akkor szeretném javasolni, hogy Bajatović hozzon létre egy alapítványt, például a magyar áldozatok megsegítésére. Janicsár-paradoxon Martonyi János régi-új magyar külügyminiszter, a belgrádi Danasnak adott dinamikus, belgrádi körökben óriási elégedettséget kiváltó interjújában keményen elítéli mindazokat, akik Trianon ürügyén határrevíziót emlegetnek. Ostobaságokat halmoznak, összevissza beszélnek, nyugtatja meg a magyar külügyminiszter a szerbiai közvéleményt. A Trianon-emléknap – szerinte – arról a Magyarország által támogatott törekvésről szól, miszerint az országhatáron kívül élő magyar kisebbség kulturális és nyelvi identitásának megőrzésére törekedjék. Eközben a legnagyobb elismeréssel adózik Szerbia kisebbségpolitikájának, amelyet minden kétséget kizáróan a Demokrata Párt és koalíciós partnerei képviselnek. Noha néhány kisebbségi politikus ezt személyes érdemének tekinti, a parlamenti erőviszonyok A múltat végkép eltörölni? Jugofóbia és jugonosztalgia között a délszláv utódállamok horvát elnök, Ivo Josipović célozta meg, és több lépést is tett ebben az irányban. Elsősorban azzal, hogy többször is találkozott Boris Tadićtyal, Szerbia elnökével, mindenekelőtt a legnagyobb titokban előkészített nem formális abbáziai (opatijai) találkozójukkal. Josipović azonban nemcsak gyakorlati lépéseket tett a kapcsolatoknak a múlt terhétől való mentesítésére, hanem elvi álláspontot is kidolgozott erre vonatkozóan. A boszniai parlamentben mondott beszédében megfogalmazta ugyanis azt a követelményt, hogy az utódállamok viszonyában „ne a bűnök mericskélésével” foglalkozzanak, vessenek véget „a múlttal kapcsolatos versengésnek”. E helyett „a jelenben és a jövőben abban versenyezzenek, hogy ki járul jobban hozzá a békéhez”. Ennek hatására Vuk Jeremić, Szerbia külügyminisztere is Anconában az Adriai-joni Kezdeményezés ülésén arról beszélt, hogy a három népnek – a szerbnek, a horvátnak és a bosnyáknak – véget kell vetnie egymás vádolásának, hogy megteremtsék a teljes kibékülés és tartos stabilitás viszonyát. Ennek a kedvező fordulatnak köszönhető, hogy már készül egy olyan egyezmény Szerbia és Horvátország között, amely nemrég még elképzelhetetlen volt. Arról az egyezményről van szó, amely lehetővé teszi azoknak az állampolgároknak a kölcsönös kiadását, akiket a másik országban háborús bűnnel vádolnak. ...és a kapcsolatok javításának akadályai Ugyanakkor azonban a helyzet bonyolultságára utal, hogy menynyi akadályba ütközik ez a kedvező folyamat. Horvátország és Szerbia viszonylatában mind a két ország a másikra vár, hogy visszavonja azt a vádat, amelyet egymás ellen nyújtottak be a Nemzetközi Bíró-
másról szólnak. Martonyi János tapasztalt diplomataként a szerbiai kormányzat kisebbségpolitikájának magasztalásával nyugtázta az erőviszonyokat. Belgrád és Budapest kapcsolata egyre jobb – jelentette ki a bemutatkozó látogatáson járt Martonyi. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a vizit egyebek iránt arról is szólt, hogy még jobb lesz. Én nem vagyok annyira elragadtatva a Magyar Nemzeti Tanács kompetenciájával, főleg nem a magyar választópolgárok részvételi arányával, mint Martonyi, de semmiképpen sem vonnám kétségbe, hogy az új kisebbségi törvény életre keltése – erényeivel és hibáival együtt – a Demokrata Párt és koalíciós partnereinek az érdeme. Martonyi dicshimnuszának elhangzását követően felmerül a dilemma az, úgymond, janicsárok szerepével kapcsoltban. Ugyanis a Magyar Összefogás egyik leghatásosabb választási szlogenje szerint vetélytársaik, a belgrádi pártok érdekeit képviselik, janicsárok, akik „megosztják a magyarokat”. Legtöbb vád a részükről tehát a kormánypártokat illette, azokat, amelyek a nemzeti tanácsokról szóló törvényt meghozták és végrehajtották, vagyis éppen a kormánypártok tagjait, azokat, akik megszavazták a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, nevezetesen a janicsárokat. Minek után, most kiérdemelték a magyar külügyminiszter dicséretét. Riza Halimi bölcsessége A Demokratikus Akciópárt, a szerbiai albán kisebbség pártja 81 százalékban nyerte meg az albán nemzeti tanácsi választásokat. A listavezető és pártelnök Riza Halimi a Danasban a választási listára való feliratkozás nehézségeire panasz- ságnál. Aztán Horvátországban az ország jobboldali kormánya igyekszik gátolni a baloldali köztársági elnök minden lépését, így a Szerbia felé tett lépéseket is, és ennek érdekében nemcsak azt hangsúlyozza, hogy „a kormányok szintjén még nem tört meg a jég” a két ország között, hanem Jeremić beszédéből sem a kedvező jeleket emeli ki, hanem azt állítja, hogy „nagyjából ellenségesen beszélt a múltról”. Továbbá a szerb sajtó folyamatosan a horvátok által a szerbek ellen elkövetett bűncselekményekről cikkezik, a titkos horvát vádiratokat emlegeti, és nagy dobra veri, hogy – a Blic címének megfogalmazásában – „Kosorova (a horvát miniszterelnök asszony) gyertyát gyújtott a megölt usztasák emlékére”. Még több probléma jelentkezik a Boszniával való kapcsolat rendezésében. Már azért is, mert itt már akadályként van jelen az ottani Szerb Köztársaság is. Ez a boszniai „entitás”, külön annak miniszterelnöke, Milorad Dodik bizalmatlanul, sőt ellenségesen viselkedik a szerb-horvát közeledés minden jelével szemben. Külön tiltakozást váltott ki, hogy Tadić közös nyilatkozatot írt alá Abdullah Gül török és Haris Silajdžić bosnyák elnökkel. De tiltakoztak Silajdžić tervbe vett szerbiai látogatása ellen is. Ennek hatására Belgrád magánlátogatásnak minősítette a megbeszéléseket, majd Silajdžić azt le is mondta, mert a szerbiai hatóságok nem akarták neki megengedni, hogy a börtönben meglátogatson egy Szerbiában háborús bűnök miatt elítélt bosnyákot. A Tito-nosztalgia A délszláv múlttól való megszabadulás nehézségei mellett ezekben a hetekben annak jeleit is láttuk, hogy milyen erős a jugonosztalgia, elsősorban Tito és az általa jelzett korszak utáni nosztalgia. Május ennek a nosztalgiának a jegyében múlott el. Általában: minden délszláv utódállamban könyvek, cikkek jelentek meg Titóról, Horvátországban tévésorozat készült, Szerbiában pedig a Politika folytatásos tárcát közölt. Május 4-én megemlékeztek halálának 30. évfordulójáról, május 25-én pedig 118. születésnapjáról. Halálá- kodott. Ezt az akadályt kifogásolta. Ugyanakkor esze ágában sem volt olyasmit állítani, hogy azok, akik nem rá szavazták, megbontották vagy rombolták a „nemzeti egységet”. Halimi ugyanis tudja, hogy nagyon nem méltó egy politikushoz a plurális parlamenti demokráciában ez az érv. Nem politikai vetélytársait kell ócsárolni, hanem a nagyobb kisebbségi jogokért kell harcolnia. Nem a törvényt dicsérte, nem esett győzelmi eufóriába, hanem az albán kisebbség gondjait ecsetelte, illetve hátrányos helyzetét tette szóvá. Egypártiság? A minap, immár másfél évtizedre visszatekintő vitát elevenített fel Martonyi János külügyminiszter. A Magyar Televíziónak adott interjújában a határon túli magyar pártok számával, illetve a kisebbségi nemzeti egységgel kapcsolatban Szlovákiáról szólva rámutatott, hogy ott korábban volt három párt, azután egy lett, jelenleg pedig kettő van. „Ez nem jó, én sokkal jobban örülnék egy pártnak” – jelentette ki. Ha figyelembe vesszük, hogy Vajdaságban öt bejegyzett magyar kisebbségi párt létezik, akkor kijelentésének tükrében felvetődik a kisebbségi politikai pluralizmus kérdése. Meglepetéssorozat Szlovákiában A szlovákiai választásokon az egyik meglepetés követte a másikat. Mindenekelőtt a nacionalista Mečiár pártja nem lépte át a választási küszöböt. A magyarellenes Fico pártja, a Smer közel 35 százalékot szerzett, ezzel 62 képviselőt küldhet a 150 fős parlamentbe, ám nem biztos, hogy kormányra kerül. Koalíciós társai közül ugyanis a Szlovák Nemzeti Párt 5,1 százalékot ért el, ami 9 mandátumot jelent, és ez még mindig csak 71, a parlamenti többséghez azonban összesen 76 mandátumra van szükség. Ha nem jön létre valami váratlan alku, akkor Fico ellenzékbe kerül. Mindemellett azonban még ennél is nagyobb meglepetés a Fidesz által erőteljesen támogatott Magyar Koalíció Pártjának fiaskója. Erre nem gondolt senki, tekintettel arra, hogy a Fidesz a kettős állampolgárság elismerésével és a Trianon-emléknapokról szóló törvénnyel nagy népszerűségre tett szert a kisebbségiek körében. A Fidesz egyértelműen a MKP mellett kampányolt, ám a felvidéki magyarokra ez – az eredmények, a számadatok ismeretében – hatástalan maradt. A Magyar Koalíció Pártja nem lépte át a küszöböt. Helyette a MKP-ból levált Bugár Béla vezette Híd nevű párt került be a 150 tagot számláló parlamentbe, mégpedig szép, 8,20 százalékos eredménnyel, ami 14 képviselői helyet biztosít. A Híd a magyar kisebbségi pártok között egyedülálló arculatot képvisel, olyat, amelynek ma nincs nagy ázsiója, mert nem él kemény nemzeti diskurzussal, irányelvei inkább a szlovák liberális pártokkal mutatnak rokonságot. Azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy a felvidéki választók érdemében éppen ezt a pártot jutalmazták, az erőteljesen nemzeti jellegű MKP-t pedig megbüntették. Mindebből persze nem lehet távlatos következtetéseket levonni, az azonban bizonyos, hogy a kisebbségi pártok nagy kihívás előtt állnak, hiszen a kisebbségi polgárok többé nem elégszenek meg a romantikus nemzeti jelszavakkal, hanem teljesítményt, felmutatható eredményeket várnak tőlük. VÉGEL László nak évfordulóján volt koszorúzás és más megemlékezés, a belgrádi Vreme például külön mellékletet közölt, és hozta Ivan Ivanjinak, Tito fordítójának meleghangú visszaemlékezését. Tito születésnapjára több staféta érkezett a belgrádi Május 25-e Múzeumba, hogy ott átadják Joška Broznak, Tito unokájának. (Köztük volt a Szabadkáról és Bácsföldvárról meg két délszláv fővárosból – Szkopjéból és Podgoricából – érkező staféta. A horvát staféták szűlőfalujába, Kumrovecbe érkeztek.) Ez a nosztalgia természetesen nemcsak Tito személyének szól. Bár benne van, hogy e térség országainak nem volt és nem is lesz még egy olyan vezetője, akinek temetésén 107 országból 209 magas rangú államférfi jelenik meg. A horvátok nem élik meg, hogy még egyszer horvát álljon a délszláv államok élén, a szerbek, hogy Dušán cár és a Karađorđevićok birodalmánál is nagyobb országban éljenek. De a nosztalgiában benne van, hogy Tito korában mi is fiatalok voltunk, a fiatalság minden szépségével. Benne van a Tito által képviselt eszmék: az elnemkötelezettség, a békés koegzisztencia és a munkás önigazgatás iránti tisztelet. Igaz, az első kettő elveszítette jelentőségét a hidegháború megszűnésével, a harmadik pedig utópiának bizonyult, de tudjuk, hogy az önigazgatás eszménye nélkül nincs az 1956-os forradalom, amely munkástanácsainak emlékét már csak egy magyarországi szakszervezet neve őrzi, és nincs rendszerváltás, hisz annak egyik fő ereje, a lengyel Szolidaritás, az önigazgatás megteremtésének képtelenségébe rokkant bele... És a dél-amerikai gyárfoglalások, a gazdasági válság elleni európai tiltakozások jelzik, hogy a munkások önigazgatásának eszméje élni fog, addig, amíg munkások lesznek. A legfontosabb pedig: Titónak lehettek tévedései, melléfogásai, rendszere lehetett kezdetben tipikus sztálini diktatúra, később módosított, enyhített kommunista uralom, de egy dologban nagyon igaza volt: a nacionalizmus a legnagyobb veszély. Mihelyt a fék eltűnt, a délszláv népek rögtön egymás torkának ugrottak. BÁLINT István 2010. június 17. 9
Page 1 and 2: ISSN 0353-9121 9 7 7 0 3 5 3 9 1 2
Page 3 and 4: Arany János Az elhagyott lak Áll
Page 5 and 6: e egy héttel ezelőtt bukkantak r
Page 7: * Vasárnap, június 20-án Budisza
Page 11 and 12: művészet, a környezetismeret és
Page 13 and 14: Kettős ünnep Bácsfeketehegyen B
Page 15 and 16: A TANÁCSKOZÁS EGYNÉMELY RÉSZTVE
Page 17 and 18: VEGYI FITOTOxICITÁS őSZIBARACKON
Page 19 and 20: 21000 ÚjviDék, futaki utca 36., t
Page 21 and 22: Az élmény nagyszerűségével Iva
Page 23 and 24: A délelőtti program után a Páro
Page 25 and 26: úgy készítés közben, evés el
Page 27 and 28: - Jaj, jaj - siránkozik a medve -,
Page 29 and 30: Régi és új arány Tavaly január
Page 31 and 32: Az aszpirin kivédi a trombózist?
Page 33 and 34: A megfejtők között egy könyvet
Page 35 and 36: ti ény ta tat önlény zve eleje!
Page 37 and 38: és a csokiaroma felével. Majd a k
Page 39 and 40: Mit talált a tanár? Szenzációs
Page 41 and 42: Röplabdázók repülőrajtja Tíz
Page 43 and 44: Erdélyi Flórián édesanyjával G
Page 45 and 46: pokat készítek teljes diszkréci
Page 47 and 48: Hölgyekkel ismerkednék, akik még
Page 49 and 50: Eltűnt a Neander-völgyi ősember
Page 51 and 52: - NAGY NEHEZEN ELKÉSZÜLT, DE A LE
Page 53 and 54: Tisztelt olvasóink! Miután külle

Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?