Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör

More documents

Recommendations

Info

Akkor 1965-öt írtunk. Az érettségin fáradoztunk a zentai gimnáziumban. A választott tantárgyam a fizika volt. Talán egy kicsit nagyképűségből is érettségi dolgozatként Einstein relativitáselméletét dolgoztam fel, de voltak egyéni meglátásaim is, így azokat is kifejthettem. Emellett mindenkinek kötelező volt érettségi dolgozatot írnia anyanyelvből, megadott témára, a gimnáziumban. Ültünk a padokban és vártuk a témát. Bejött Szloboda János, magyartanárunk. Krétát vett a kezébe, és három címet írt fel a táblára. Ezekből választhattunk. A címek nem nagyon, illetve egy kicsit sem inspiráltak, kettőre már nem is emlékszem. A harmadik cím hatására, amely így hangzott: „Szabad hazánk húsz esztendeje” felvillant bennem egy lehetőség, hogy megírhatnék valamit, ami a lelkemet nyomja, és elkerülhetném a frázisokat, melyeket egy ilyen témára valószínűleg elvártak tőlünk. Sőt, vettem a bátorságot, és a megadott címet felvillant ötletemhez alakítottam, odaírva alcímként: Itt vagyunk már. Volt még egy bátor gondolatom, hogy mindezt versben írom meg, annak ellenére, hogy bár nem volt kihangsúlyozva, logikus volt, hogy a dolgozatot prózában kell megírni. Az ugyanis fel sem merült senkiben, hogy valaki az érettségi dolgozatot versformában írja. Az ötletem inspirált. Egymás után születtek a verssorok. Mint gimnazista, befutott irodalmár voltam, és úgy éreztem, ekkora szabadságot megengedhetek magamnak. A gimnázium irodalmi önképzőkörét vezettem, majd megalapítottam a középiskolások közös önképzőkörét Zentán, és azt más városokra is kiterjesztettem. Százas tömegeket mozgattam. (Ez, a már bejáródott diákaktivitás képezte az alapot a későbbiekben a még ma is fennálló KMV intézményesítéséhez.) Arról meg voltam győződve, hogy Szloboda János, magyar szakos tanárom elismerte irodalmi és szervezési tevékenységemet, de világnézeti, politikai beállítottságáról soha nem sikerült meggyőződnöm. Itt óvatos volt. Voltak ugyan némi jelei, hogy talán osztozik a nézeteimmel. Egy ifjúsági tribünön például, amikor a bőrdzsekis zentai ifjúsági elnök a témától eléggé eltérően azzal állt elő, hogy milyen önérzetük lehet azoknak a gimnazistáknak, akik – míg a többi diák faültető akción vett részt – a vasárnapi nagymisén voltak. Ő személyesen 27 gimnazistát számolt meg akkor a templom ajtaján kijönni mise után! Itt vagyunk már Kis kőkockáim voltak Azokkal játszadoztam Odakint Esett a hó Volt közöttük piros is Kék is Ha házat vagy tornyot Építettem Piros volt mindig legfelül Emberek jöttek Sötét ruhában Mint foltok mozogtak A puha hóban Apám még a Városban volt Vártuk Hallottam hogy Visznek mindent A kőkockáimat elrejtettem Nem tudom hogy hova (Nem is kerestem meg) Kiért apám Ő nem hagyott nyomot A hóban 42 2010. június 17. Olvasóink írják Egy érettségi vizsga története Tisztelgés Szloboda tanár úr emléke előtt Az egész udvart Betöltötte Különös volt ezen A napon Nevetett Oly furcsán Hogy sajnáltam Neki már nem szabad Sírnia A traktor jó Mondta Tüzeljetek szalmával Alatta El fog indulni úgy A hó elolvadt már Hazafelé mentünk S a kövesúton Még néhány Pernyerakást Otthagyott a szél Ha győztesként nevettünk Fejemben mindjobban Kavargott A fogalmak halmaza Foglalás Ezt nem állhattam meg, és szót kérve a tömeg előtt kitört belőlem: – De vajon milyen önérzete lehetett annak az ifjúsági vezetőnek, aki megállt a templomajtó előtt számolni a gimnazistákat? Erre a tömeg röhejben tört ki. Az ifjúsági vezető dühében legszívesebben kettéharapott volna, és kipirulva mindenki előtt elrendelte, hogy az előadás után azonnal jelentkezzem nála. Ezt meg is tettem, de Szloboda János is a hátam mögé lépett. Tanári tekintélyét is bevetve, jó diplomáciai fogással ajánlatot tett, hogy erre a témára is érdemes volna egy ifjúsági tribünt összehívni, és megvitatni, mint érdekes kérdést... Az ügy ezzel le is zárult. Elmosódott. Ez a kép Szloboda Jánossal persze a dolgozatíráskor is előttem volt, de abban nem lehettem biztos, miért tette ezt a gesztust. Az idő múlott. Minden gátló gondolatot félretéve tovább születtek a verssoraim. Szloboda János néha végigsétált a padsorok között. Amikor írásomra pillantott, odaszólt, hogy érettségi dolgozatomat versben nem fogadhatja el. Nekem nincs ihletem prózában írni, mondtam, és folytattam tovább az írást. Valamivel később még egyszer figyelmeztetett, hogy nem fogadhatja el. Megmakacsoltam magam, és nem hallgattam rá. Lesz, ami lesz, gondoltam. Talán, ha elolvassa, és tetszeni fog neki, mégis megkegyelmez a tanárom, és átenged az érettségin. Szloboda János többször már nem figyelmeztetett. Az idő is lejárt. Fogtam és átadtam a papírjaimat. A dolog jól végződött. Mind fizikából, mind anyanyelvből kitűnővel érettségiztem. Ha jól emlékszem, ez volt utolsó kontaktusom Szloboda Jánossal. Jó tanáromként könyveltem el. Helyesírásból szigorú volt velem szemben is, de ez rám is fért. A különírást és az egyben-írást nagyítóüveggel ellenőrizte – mondták. Én szerettem az illúziókat, ő az élet realitásából merített tárgyilagos vicceivel gyakran kiábrándított. Ezt nem szerettem nála. Nem sokkal halála előtt a véletlen folytán olvastam írásaiból. Meggyőződhettem, hogy versemre nem kegyelemből és irántam való respektusból adta meg a kitűnő osztályzatot, melyhez abban az időben nem kis bátorság kellett, hanem valóban megnyerhette a tetszését, és ez nekem még ma is nagyon fontos. Íme a vers: Városháza Árverés A legfelsőbb minisztérium És rozskenyér Fejemben így kavargott Forrt Született a haza. Iskolába küldtek Bennünket Tanuljatok Négyen tanultunk Egyszerre Négy diák Csak engem nem értettek Meg talán Ha kérdeztek Mesélni kezdtem De a kőkockákról nem Beszéltem Mert elrejtettem őket A haza is már Beszélni kezdett Felállt Járt Futott már Mint a kisgyerek És a házakra Piros tetőt rakott Nőttem én is Vele együtt Összenéztünk Sokszor vele Egy kicsit Önfejű is voltam S tornyaira Rákacagtam Itt vagyunk már Húsz év letelt (Lassan nekem is) Két ifjú Egy tekintet Messze jár az Utakon Apám szánt még Úgy mint régen Ha rám néz Mesélni kezd Fejem felett Messze bámul Hangján érzem Hogy nem fiának Nem csak nekem mesél A telet A hópelyheket Még mindig emlegeti De kortársamtól szégyelleném A kis köveket Nem megyek már Megkeresni. A vers szövegét a későbbiek során szereztem meg Prágai Erzsébet tanárnő jóvoltából, aki Óbecséről utazgatott a zentai gimnáziumba előadni, és elkérte azt számomra Szloboda Jánostól. Sípos Tibor, Óbecse
Erdélyi Flórián édesanyjával Györgyivel, (Péterréve) elsőáldozás, 2010. május 9-én Berényi Réka (Bácsszőlős), bérmálkozás, 2010. április 24-én Kovács Fanni (Péterréve), elsőáldozás, 2010. május 9-én Olvasóink képeit bemutató új sorozatunkban az idei elsőáldozók, bérmálkozók és konfirmálók emlékképeit közöljük. Folyamatosan várjuk a felnövő nemzedék e jelentős és szép eseményei alkalmából készült emlékképeket. Nem nagy csoportképekre számítunk, hanem olyan fotókra, amelyeken jól látszanak az ünnepeltek. Számításba jöhetnek tehát az elsőáldozókról, bérmálkozókról, konfirmálókról készült portrék vagy állóképek, és olyan fotók is, amelyeken szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal örökítették meg őket. Az ifjú párokat bemutató sorozatunkat jövőre folytatjuk, most pedig várjuk az emlékképeket! Címünk: Családi Kör, 21000 Novi Sad, Pf. 392, e-mail: ujsag@csaladikor.co.rs Emlékképek – Családi Kör A fénykép beküldőjének neve, címe és telefonszáma: Az ünnepelt neve: Ki van még a képen: Az ünnepelt lakóhelye: Milyen alkalomból készült a fotó: A jeles esemény időpontja: Emlékképek emlékképek 2010. június 17. 43
Page 1 and 2: ISSN 0353-9121 9 7 7 0 3 5 3 9 1 2
Page 3 and 4: Arany János Az elhagyott lak Áll
Page 5 and 6: e egy héttel ezelőtt bukkantak r
Page 7 and 8: * Vasárnap, június 20-án Budisza
Page 9 and 10: másról szólnak. Martonyi János
Page 11 and 12: művészet, a környezetismeret és
Page 13 and 14: Kettős ünnep Bácsfeketehegyen B
Page 15 and 16: A TANÁCSKOZÁS EGYNÉMELY RÉSZTVE
Page 17 and 18: VEGYI FITOTOxICITÁS őSZIBARACKON
Page 19 and 20: 21000 ÚjviDék, futaki utca 36., t
Page 21 and 22: Az élmény nagyszerűségével Iva
Page 23 and 24: A délelőtti program után a Páro
Page 25 and 26: úgy készítés közben, evés el
Page 27 and 28: - Jaj, jaj - siránkozik a medve -,
Page 29 and 30: Régi és új arány Tavaly január
Page 31 and 32: Az aszpirin kivédi a trombózist?
Page 33 and 34: A megfejtők között egy könyvet
Page 35 and 36: ti ény ta tat önlény zve eleje!
Page 37 and 38: és a csokiaroma felével. Majd a k
Page 39 and 40: Mit talált a tanár? Szenzációs
Page 41: Röplabdázók repülőrajtja Tíz
Page 45 and 46: pokat készítek teljes diszkréci
Page 47 and 48: Hölgyekkel ismerkednék, akik még
Page 49 and 50: Eltűnt a Neander-völgyi ősember
Page 51 and 52: - NAGY NEHEZEN ELKÉSZÜLT, DE A LE
Page 53 and 54: Tisztelt olvasóink! Miután külle

Júniusban számítógép a főnyeremény - Családi Kör

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?