jegyzet gyomlált változata - Eötvös Loránd Tudományegyetem

Az átirányítás lehetővé teszi, hogy egy program végeredményét egy másik program
bemenetként használja, külön állomány létrehozása nélkül. Egy parancssorban több
átirányítást is használhatunk, pl. az első utasítás a bemenetét egy megadott állományból
veszi, majd a második parancs az első kimenetét (eredményét) dolgozza fel, végül a
harmadik a második kimenetét továbbalakítva a végeredményt egy kimeneti állományba
írja. Mindez nagy közbülső állományok létrehozása nélkül történik, ezért sokkal gyorsabb
a parancsok egyenkénti futtatásánál.
9.5.1. Parancs kimenetének átirányítása
Egy program végeredményét egy állományba is beleírhatjuk a képernyő helyett. Ehhez
a parancs után egy > jelet, majd a kívánt fájl nevét kell írnunk. Például a
$ ls -l > filelista
$ cat filelista
parancsok hatására az ls parancs kimenet egy filelista nevű állományba kerül, amit aztán
a cat parancs segítségével írunk a képernyőre.
Az átirányítás felülírja a már létező állományt. Ha ehelyett az állomány végéhez
akarjuk az eredményt fűzni, akkor a >> jelet kell használnunk. A shell ekkor ellenőrzi,
hogy létezik-e a megadott nevű fájl. Ha igen, akkor a végéhez fűzi az új adatokat, ha
pedig nem létezik a fájl, akkor létrehozza azt. Az előző példát folytatva:
$ ls > filelista
$ ls -l >> filelista
Az első ls felülírja a fájllistát, míg az ls -l a végéhez fűzi a részletes állománylistát.
9.5.2. A cső (pipe) használata
A Linuxban lehetőség van arra, hogy közbülső fájl létrehozása nélkül kapcsoljunk össze
két (vagy több) programot. Ilyenkor az első program kimenete a második bemenete
lesz. A két összekötni kívánt programot az ún. pipe jellel (ez a |) kell a parancssorban
elválasztani. Egyszerre több parancsot is összekapcsolhatunk a | jellel, ezt pipeline-nak
(csővezeték) nevezzük.
Példaként listázzuk ki a /bin könyvtár tartalmát az ls parancs segítségével és a könyvtárban
lévő fájlok számát a wc segítségével megjelenítjük a képernyőn:
$ ls -l /bin | wc -l
114