Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

Az igencsak szezon elejei időpont ellenére szép számú turista kereste fel a
várost. Nyugdíjasok mellett sok iskolai csoportot láttunk. A turistabuszok
parkolójában az olasz rendszámok mellett láttunk németet, hollandot, franciát,
sőt oroszt, bulgárt és litvánt is.
A három és fél óra után úgy éreztük, hogy egy idény elejei kirándulásnak
ennyi elég és túl sok újat már nem láthatnánk, így visszatértünk motorunkhoz.
Nekem azért volt egy kellemes érzésem a mai kirándulás során. Jó harminc
éve többször volt lehetőségem munkám révén Olaszországban járni és akkori
partnerünk segítségével számos olasz várost meglátogathattam (Verona nem
volt köztük). Akkor sem anyagi, sem jogi lehetőség nem volt arra, hogy
turistaként Zsókával együtt ilyen utakat tegyünk. Olaszországi útjaim során
sokszor felmerült bennem, hogy vajon lesz-e valaha módunk arra, hogy
együtt meglátogassuk ezeket a helyeket. Bár 15 éve rendszeresen járjuk
Európát, Olaszország valahogy mindig kimaradt. Most, - ha csak átutazóként
is, - egy kicsit ez a régi vágyam teljesült.
Hazafelé természetesen nem találtuk meg azt az utat, amin odaérkeztünk, így
a táblákat követve, a néhány nappal ezelőtt megtett úton próbáltunk
visszajutni kempingünkbe. Ezt párszor elvétettük, de azért különösebb
bonyodalom nélkül négy óra körül leállíthattuk a járgányt a lakóautó mellett.
Az obligát fröccs elfogyasztása után még kimentem a strandra napozni egyet
(el is szunyókáltam egy kicsit), de úgy ítéltem meg, hogy fürdésre idén lesz
még jobb alkalom, tisztább és melegebb víz.
Este egy hirtelen jött vihar és a vele járó zápor korán bezavart mindenkit a
lakóautókba, így most fél tíz felé már a naplóírás végén járok, sőt a holnap
utánra tervezett út előkészítésén is dolgoztunk már.
Bardolino, 2005. május 5, csütörtök, 6. nap
Az esti vihar és eső után ma reggelre nem csak hűvös, de borongós, olyan
semmihez sincs kedvünk időre ébredtünk. Némi huza-vona után azért erőt
vettünk magunkon és elvégeztük a reggeli tennivalókat. Így csodák csodájára
11 órára már útra készek is voltunk és közben az idő is kicsit megemberelte
magát, már a nap is sütögetett és úgy látszott, hogy ez a nap sem vész el.
Bár jobban felöltöztünk, mint előző napokon, azért a norvég esőjacky helyett
csak egy kis széljackyt vittünk. Ez mint később kiderült súlyos hiba volt.
Eredeti terveinknek megfelelően ismét motorral a tó keleti partján mentünk
felfelé. Kellemes forgalomban, de csípős időben 40-50 kilométeres
sebességgel tudtunk haladni. Annyira nem volt kellemes a motorozás, mint az
elmúlt napokban, de azért még mindig jól esett.
Az első település, amit meg akartunk nézni Torri volt, de elvétettük a
lekanyarodást, így abban maradtunk, hogy majd visszafelé…
15