Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

esetre rövidesen kell egy új egeret venni, mert így az őrületbe fog kergetni a
számítógép és ez nemcsak a Naplót érintheti, hanem a költségek figyelését
és a GPS használatát is.
Holnap reggel tovább állunk. Valahol Saint-Tropez mellett néztünk ki egy
kempinget magunknak. Ez nem egész kétszáz kilométer és a parton haladva
GPS-ünk úgy négy órára taksálja az utat.
St.Aygulf, 2005. május 10, kedd, 11. nap
Ma olyan felkelni sincs kedvem időre ébredtünk. Teljesen be volt borulva,
hideg is volt, ugyan közvetlen esőveszély nem látszott, de nem lehet azt
tudni, hogy errefelé az eső milyen helyzetekben kezd el esni. Én már fél
nyolckor felkeltem, de nem volt szívem Zsókát felverni, ezért először annak
néztem utána, hogy amit az egeremmel kapcsolatban éjjel kitaláltam, az
működik-e? Konkrétan utána gondolva a dolgoknak, nagyon úgy nézett ki,
hogy a kábel szakadhatott el valahol az egér közelében. Gyorsan
felboncoltam az állatot és a gyanú beigazolódni látszott, de idő hiányában a
terápiát el kellett halasztani.
Nyolc óra körül furcsa zajokra lettem figyelmes. Mint kiderült egy kisebb fajta
földmunkagép kezdte el egyengetni a kemping útját és rövidesen egy
teherautó is megjelent kőzúzalékkal. Amíg reggeliztünk megfigyelhettük
hogyan dolgozik. A koma nagyon ügyes volt, de azért megállapítottuk azt, ami
már otthon a szomszéd telken elkezdődött építkezés kapcsán is feltűnt,
nevezetesen, hogy teljesen eltűnt a kézi földmunka. Ezt a mai leckét is két
ember két lapáttal, esetleg egy gereblyével ugyanannyi idő alatt elvégezhette
volna.
Annak ellenére, hogy mindent leürítettünk, illetve feltöltöttünk, sőt Zsóka el is
mosogatott, már fél 11-kor elindultunk. Megint a kemping elhagyása volt a
nagy kihívás, melyet az éppen folyó munkák is megbonyolítottak egy kicsit.
Azért megint sikerült profi módon teljesíteni a feladatot és még a szűk utcákon
is gond nélkül lejutottunk a dombról.
Ma a vezetést Zsóka kezdte és az olasz-francia határig nagyon
megszenvedett. Ma valahogy az olaszok jobban hasonlítottak régi
önmagukhoz. Lépéten-nyomon bevágtak elénk, vagy a szabálytalanul parkoló
kocsik szűkítették le az utat. A gyalogosok össze-vissza lelépkedtek az
úttestre, a motorosok meg még őrültebbek voltak, mint máskor. Azért baj
nélkül hagytuk el Olaszországot. Nem is tudtuk igazán élvezni a tájat. Pedig
Alassio kimondottan szép helynek látszott. San Remo-ból csak az maradt
meg, hogy egyetlen közlekedési lámpa sem működött és ettől a helyzet
katasztrofális volt.
A francia szakaszon viszonylag könnyebben haladtunk. Errefelé motoros alig
van és ahol nagy a forgalom (Nizzában, Cannes-ban) ott általában több sáv
áll rendelkezésre. Ugyan a filmfesztivál megnyitása előtti nap Cannes-ban a
közlekedésben is okozott nem kis bonyodalmat.
28