Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

A tapasztalatok elég vegyesek. Mindenki nagyon kedves és készséges volt,
még a nyelvi akadályokat is igyekeztek leküzdeni, de a sebesség az
elkeserítő. Csak azt nem tudom, hogyan működnek igazán komoly
helyzetben. Ez azért nagyon más volt, mint a filmek sürgősségi osztályai.
Külön jól esett, hogy az E111-gyel nem volt semmi bajuk és nem is kértek
semmit.
Lassan fél tíz lett, mire öt órával a baleset után visszaértünk a kempingbe.
Gyorsan leparkoltuk a lakóautót, ismét lakhatóvá tettük és elmentünk
zuhanyozni. Előtte Zsóka bekapott egy dupla-dupla vodkát a nagy ijedelemre,
de nem volt kedvünk megmelegíteni a paprikás krumplit, így csak camembert
sajtot ettünk bagettal. Megnéztük a Duna TV éjszakai híradóját (elsősorban
az időjárás miatt) és rendkívüli esetként én még az éjszakai filmet is. Nem túl
könnyű éjszaka elé nézek.
Kiértékelve a délután történteket mindenesetre megállapítható, hogy a
motorozásnál be kell vezetni néhány korlátozást. Elsősorban a murvás utak
feltétel nélküli elkerülését Eddig minden kisebb gondunk, már Norvégiában és
Horvátországban is, ilyen terepen történt. Másodszor az alul felül hosszú ruha
kötelező bevezetése függetlenül a hőmérséklettől. Ez nem lesz könnyű. Talán
a szerszámkészletet is bővíteni kell. Ami az ügyek kezelését illeti, azt hiszem
a baj megtörténte után nagyon profin és hatékonyan jártunk el. Persze
szerencsénk is volt, hogy sem mi magunk, sem a motor nem szenvedett
végzetes kárt.
Arles, 2005. május 21, szombat, 22. nap
Az éjszaka végül nem is volt olyan rossz, tudtam aludni is, csak a számomra
létkérdésnek számító forgolódással volt baj. Először is a kedvenc alvási
helyzeteim nagyobbik részét nem alkalmazhattam, hason fekvés szóba sem
jöhetett és csak a jobb oldalamon tudtam feküdni. Talán a bal vállam
húzódása korlátozott legjobban, elsősorban a forgolódásban. Még az ágyra
fel- és lemászás is ment valahogy.
Reggel kb. ugyanakkor keltünk, mint máskor, ha lassabban is, de el tudtam
készíteni a reggelit. Az idő sem volt igazán kedvező, felhős, de nem
esőveszélyes volt a helyzet. Először kiderítettük, hogy a legközelebbi
gyógyszertár a mintegy 5 kilométerre lévő St.Gilles-ben van, amit a déli
zárásig Zsóka gyalog nem biztos, hogy elérhet, én gyalog biztos nem,
motorral pedig úgy döntöttünk nem kockáztatunk. Így maradt a rendelkezésre
álló kötszer készlet hétfőig, majd akkor kiváltjuk a receptet.
Mivel nem voltunk olyan állapotban, hogy bármilyen programot csináljunk a
tegnapi romok eltakarítására összpontosítottunk. Megragasztottam a motor
lámpáját, visszaszereltem mindent, ami lógott, így most ha nem is olyan szép
a moci mint korábban, de azért szerintem lehet vele közlekedni. Zsóka
kimosott mindent, ami a tegnapi incidensben érintett volt, majd pihenősre
vettük a napot. Küldtünk az unokáknak egy SMS-t a negyedéves
49