Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

Szerencsére a lakóautót tudom vezetni a lábammal, bár a ki- és beszállás
kissé bonyodalmas.
Először a közeli St.Gilles gyógyszertárát kerestük fel, mert errefelé déltől az
ilyen műintézmények 2-2.5 órás ebédidőt tartanak. Megkaptuk a receptre felírt
dolgokat, egy gyanús kinézetű bordó-fehér kapszulát, amelyet, mint kiderült
már két napja hatóránként kellett volna beszedjek, nem kértük. Ha eddig nem
vettem be, ezután sem hiszem, hogy sokat javítana a helyzeten és én elvből
gyógyszert csak nagyon indokolt esetben vagyok hajlandó bevenni.
Ezt követően a közeli Lidl-ben és Intermarche-ban feltöltöttük egy kicsit a
készleteket, hogy a következő 4-5 napban ne kelljen semmi és dél körül el is
indultunk.
Az út eseménytelen volt, néha Rózsit őrületbe kergettük, mert felmentünk
olyan autópályára, amelyik nem volt fizetős. Ilyenkor szegény minden
leágazásnál le akart zavarni, egyszer pedig nem voltunk hajlandóak a
kedvéért elhagyni a főutat és mindenféle apró településeken és keskeny
utakon szlalomozni. Ennek ellenére békességben megvoltunk vele és jó
párszor szépen kihozott zűrös helyekről. Lassan ki tanuljuk gyengéit és
erősségeit.
Az út legszebb része az utolsó talán húsz kilométer volt, amikor egy lagúnát a
tengertől elválasztó földnyelven autóztunk. Egyetlen zavaró dolog az volt,
hogy ez a rész tiszta turistagyár, mindketten megállapítottuk, hogy nagyon
hasonlít a Kanári szigetekre.
Annak ellenére, hogy utunk során a szél elég zavaró volt és sokszor kellett a
sebességet csökkenteni miatta, az előre jelzett fél ötös időpontra
megérkeztünk. Itt volt kisebb gondunk a kemping megtalálásával, de ez
egyedül az én hibám volt, mert a kemping nevét elnéztem. Rózsi minden
esetre jól végezte a dolgát ezen a szakaszon is.
A kinézett kemping elég kellemes, kicsit túl nagy és elég sok a fix telepítésű
faház, állandók is vannak, azért sikerült egy elég jó helyet találnunk. Mivel
minden előfőzött kajánkból kifogytunk és újat főzni, vagy konzervet melegíteni
nem volt hangulatunk, diétás vacsorát, camembert sajtot és bagetet ettünk.
Le Barcares, 2005. május 24, kedd, 25. nap
A mai és a következő napok célja a pihenés és a lábam rendbe hozása.
Ennek megfelelően nem siettünk el semmit. Már közel dél volt, amikor
elindultunk sétálni, ami ez esetben másként nézett ki, mint rendesen. Én ott
bicegtem csigalassúsággal, Zsóka pedig alig tudta sebességét hozzám
igazítani. Ennek ellenére elég sokat, mintegy három és fél órát voltunk el és
elég rendes távot megtettünk.
51