Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

Az első izgalom a lakóautó kinavigálása volt a szűk helyről, az időközben
beparkolt kollegák autóinak veszélyeztetése nélkül. Ezt az akadályt nagyon
elegánsan vettük. Majd GPS-ünk parancsait követve elindultunk közel
négyszáz kilométeres utunkra. Eleinte az előző napokban megismert
helyeken jártunk, majd egészen keskeny és a térképen szinte
megtalálhatatlan utakra irányított a szerkezet. Többször el is vétettük az utat,
mert a GPS térképén nem szereplő utak is vannak, új körforgalmak létesültek.
Végül elég sok veszekedés után abban maradtunk, hogy az első jelentős úton
Mantova felé megyünk. Mint kiderült ez egy jó húsz kilométeres kerülő volt és
közben szegény GPS folyton vissza akart fordítani. Minden esetre azt a
következtetést vontuk le, hogy az útvonal fontosabb állomásait papíron le kell
jegyezni, hogy követhessük, amit a szerkezet tesz. Ezután a tilalom ellenére
az A21-es és A7-es autópályán akart elküldeni minket Genova felé. Vagy
féltucat közbenső pont megadásával sikerült a kedvünkre való út
kiszámítására rávennünk.
Ezt kisebb eltérésekkel követve nagyon jó segítségnek bizonyult. Különösen
nagy hasznát vettük a városokban, ahol mind a bevezetésben mind a
kijutásban adott egy biztonságot.
Az újabb tapasztalatok közelebb vittek ahhoz, hogy a saját és gépi tervezés jó
keverékét alakítsuk ki és az útvonal térképen és GPS-en történő egyidejű
követésével sokkal nagyobb biztonságban érezhessük magunkat.
Vezetés közben én magam követem az utat és a GPS-t, nem vonja el
túlzottan a figyelmemet. Amikor Zsóka vezet a térkép és a GPS követése is
az én feladatom és szinte mindig tudok időben megfelelő utasítást adni.
Az Olaszországban eddig megtett jó 500 kilométernek van egy nagyon pozitív
tapasztalata is. Emlékeimben az olaszok agresszív, anarchikus vezetőkként
éltek. Tartottam is attól, hogy a kis települések szűk utcáin az erős
forgalomban gondjaink lesznek. Nem tudom mit csináltak az itteniek, de ma
kimondottan kulturált a közlekedés. Rohanó autóst alig láttunk, mindenki
türelmes, különösen a nagyszámú motorossal szemben. A motorosok viszont
ön- és közveszélyesek…
A nap egyébként jól telt, mint sejtettük késő délután lett mire megérkeztünk.
Utunk első részében a Po síkságon elég jellegtelen tájon autóztunk. Utána
viszont nagyon szép volt Tarona-tól Genova-ig a hegyeken átvezető út. A
Riviera-n végigautózva a péntek délutáni csúcsforgalom sem tudta elrontani a
tenger látványát.
Utunk során a GPS körüli dolgokon kívül csak egy izgalom volt. Genova felé a
hágó tetején jelezték, hogy 8 és fél kilométer múlva 2.35 méteres
magasságkorlátozás van. Kerülőút semerre, nekünk pedig némi ráhagyással
3.20 kell. Vagy negyed órát tanakodtunk, míg egy arra járó biciklista azt
mondta, nyugodtan menjünk. Mint kiderült volt négy boltíves felüljáró, melyek
szélén a 2.35 igaz volt, de a záróvonalat meghágva középen vidáman el
lehetett férni. Néhány helyi rosszallóan nézte mit művelünk, mások biztattak.
19