Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

megérkezünk a Garda tóhoz. A GPS is ilyesmit ígért (mint végül kiderült Ő
végig autópályán számolt és személykocsi sebességgel).
Még Graz előtt kiálltunk egy parkolóba reggelizni és élveztük az ismerős és
annyira kedvelt feeling-et. Innen megint Zsóka vezetett egészen az olasz
határ előtti tankolásig.
Az osztrák szakasz eseménytelen volt. Élveztük a rég nem látott vidéket (mint
megállapítottuk 11 éve jártunk utoljára errefelé), a távolban látható havas
hegyek, a völgyekben ébredő természet látványát és tanulmányoztuk GPSünket.
Érdekes volt, ahogy a kb. 800 méternél hosszabb alagutakban
elvesztette a fonalat. Ez volt az egyetlen ok, amiért szólt egész úton. Mint
később kiderült ilyenkor teljesen új track-eket is kezdett.
Az utolsó osztrák benzinkútnál tankoltunk, szomorúan állapítottuk meg, hogy
egy euró felett kaptuk a gázolajat, igaz autópályán.
Olaszországba érve letértünk az autópályáról, GPS-ünkkel újra terveztettük
az utat most már a kiválasztott kemping pontos címét megadva célpontként
és az autópályák és fizetős utak kihagyását kérve. Ekkor már délután öt óra
utáni megérkezést prognosztizált a szerkezet.
A Tarvisio-tól Udine felé vezető utat már korábban bejártuk párszor és mindig
megcsodáltuk a vadregényes völgyet. Mai utunkon ez volt a legszebb rész és
alapjában véve fényképezőgépért kiáltott, de még nem voltunk úgy
ráhangolódva a barangolásra, hogy megálljunk és keressük a szép helyeket.
Hangulatunk a korábbi túráinkon a „felvonulás” időszakában szokásosnak
felelt meg: minél gyorsabban odajutni a célterületre és aztán elkezdeni a
szabadságot.
GPS-ünk szépen vezetett. Minden „tévedésveszélyes” helyen irányított. Meg
kell szoknunk, hogy nagyobb csomópontokban néha hamarabb kell
végrehajtani az utasítást, mint azt a szerkezet kéri. Ezen a részen a térkép
olyan pontos, hogy jelzi azt is, ha felüljáró miatt egy bal kanyart jobbra
letéréssel kell teljesíteni. (Tegnap este, amikor Fürstenfeld után rátértünk az
osztrák A2-es autópályára még bal kanyarra utasított, pedig egy lóherében
jobbra kanyarodva kellett az autópályára ráhajtani.) Ebből volt is egy-két
tévedésünk, de ekkor mindig újra számolt és új utat jelölt ki. Amikor tudtunk
megfordulni és visszatérni az eredeti útra ismét számolt és a régi
nyomvonalon vezetett tovább.
Két komolyabb gondunk volt. Először azt vettük észre, hogy rá akar vezetni a
Velence – Milano A4-es fizetős autópályára. Valószínűleg az adatbázisban
rossz attributum van megadva legalább is a pálya egy szakaszához.
Megálltunk és újabb útvonalat terveztettünk Trevisio-n és Cittadellán
keresztül, ami szerintünk a legjobb megoldás volt. Ez már fél hétre jelezte az
érkezést. A hiba miatt pár kilométeres kitérőt tettünk és megtanultuk, hogy le
kell ellenőrizni a megtervezett utat mielőtt elindulunk, mert a szerkezet nem
csalhatatlan.
4