Budapest – Francia-spanyol határ - Upc

kemény volt motorozni, de azért valahogy kikeveredtünk, de az időközben
villámlással és menydörgéssel kísért sűrű esőben meg kellett álljunk. Egy
autóbusz megállóban találtunk oltalmat, ahol a több mint félórás várakozás
alatt nemcsak mindenünk csurom vizes lett, de maradéktalanul elpusztítottuk
a magunkkal hozott túlélőkészletet, egy zacskó kekszet is. Annyira sok víz
esett le, hogy az utcai csatornák nem bírták levezetni és a kocsik tengelyig
vízben gázoltak. Mikor alább hagyott az eső mi is elindultunk, de még kétszer
kellett megálljunk hosszabb – rövidebb időre, - ismét buszmegállókban húztuk
meg magunkat, - mert már 30-40 kilométeres sebességnél az esőcseppek
olyan erősen csaptak az arcunkba, mintha jég lenne. Végül annyira átáztunk,
hogy minden mindegy alapon hajtottunk tovább, de félelmetes volt. A
ruhánkban belül folyt a víz, cipőink lucskosra áztak. Szinte semmit sem
láttunk. Szerencsére az autósok megértőek voltak és nem nehezítették
tovább dolgunkat. Az út utolsó szakaszán még egy kitérőt is kellett tegyünk,
mert a benzinünk szinte teljesen kifogyott és veszélyes volt, hogy az út szélén
maradunk. Másik kötelezettségünknek, a reggeli kenyér beszerzésének nem
is tudtunk eleget tenni. Azt hiszem, ha csak elénk nem állt volna egy
szupermarket, nem vettük volna észre.
Végül fél hat körül szinte átláthatatlan esőben érkeztünk meg a kempingbe és
első dolgunk volt megszabadulni vizes holminktól. Rajtam öt réteg ruha lett
olyan vizes, hogy ki kellett csavarni. Gyorsan bekaptunk fejenként két-két
vodkát citrommal és lezuhanyoztunk forró vízzel. Megmelegítettük a múlt
napokból maradt lencselevesünket és forró boros teával elfogyasztottuk. Első
eset volt ezen az úton, hogy a lakóautóban kellett együnk. Most szinte nem is
lehet bemenni a fürdőszobába a sok száradó holmitól és a kocsi
vezetőfülkéjében is Norvégiát idéző állapotok uralkodnak. Az ég még mindig
dörög, és hol esik, hol nem, de ez semmi a délutánihoz képest.
Giens, 2005. május 18, szerda, 19. nap
Este az átélt megpróbáltatások hatására korán lefeküdtünk. Az eső ismét
teljes erőre kapcsolt, de ez már nem izgatott, a lakóautó viszonylagos
melegében sokkal kényelmesebb volt átvészelni, mint a huzatos
buszmegállókban. Éjfélig esett, de úgy, hogy azt lehetett hinni, hogy
autómosóban vagyunk. Ekkorra elfogyott a zseton és utána már csend volt és
kissé hűvös.
Reggel verőfényes napra ébredtünk, az éjszakai felhőkből csak néhány
ártalmatlan maradt, de nem igazán akart felmelegedni. Első dolgom volt, hogy
a közeli kis boltban beszerezzek egy bagetet és megleptem magunkat egyegy
croassain-nal is. Utána a még mindig vizes holmik szárítására
koncentráltunk és kicsit elhúzódott a reggeli is.
Mára egy rövid kirándulást terveztünk a közeli Hyeres-be. Kellemes volt a
mintegy 15 kilométeres út. A tegnapi tapasztalatok alapján jobban öltöztünk
fel és eső ellen is vittünk magunkkal mindent.
40