pdf 1927 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

melléje tett ismertetőjelek alapján felismeri
saját lányát.
Most a katona kerül szorult helyzetbe:
az immár athéni polgárlány fölött
nincs többé hatalma, és – bár szereti
– úgy tűnik, a lány nem tér vissza hozzá.
Végül azonban Polemón őszinte
megbánást mutat és Glükéra megbocsájt
neki. A pallakéból a darab végére
ily módon törvényes feleség lett. 12
Hasonló motívumok fordulnak elő A
gyűlölt férfi ú című vígjátékban. A nő,
Krateia itt Thraszónidész, a katona hadifoglya.
A hadfi jellemes ember, szerelmes
a nőbe, aki azonban neheztel
rá, mert látott egy kardot nála, aminek
alapján – ok nélkül – bátyja gyilkosának
tartja. A megoldást a nő atyja
hozza meg, aki lányának kiváltására
érkezik a katona házába. A katonának
sikerül kibékíteni Krateiát, és így a házasságnak
nincs többé akadálya. 13
4.) Végre visszaérkeztünk Khrüsziszhez,
A szamoszi lány pallakéjához. 14
Korábban már láttuk, hogy az agglegény
Démeasz örökbe fogadott egy fi út,
Moszkhiónt. Ez a fi atalember az, aki a
darab expozíciójában elmondja, atyja
minden jóval bőkezűen elhalmozta,
kutyákat, lovakat vett neki, magas katonai
ranghoz segítette (14–17). Úgy
érezte mindezért hálával tartozik Démeasznak:
amikor észrevette, hogy az
öreg szerelmes egy hetairába, rábeszélte,
hogy vegye magához a házába a nőt
(20 kk.). Megtudjuk, hogy Démeasz
éppen üzleti úton van szomszédjával,
Nikératosszal együtt. Távollétükben
Khrüszisz összemelegedett Nikératosz
feleségével és leányával, Plangónnal,
kölcsönösen meglátogatták egymást.
A konfl iktus abból adódik, hogy egy
éjszakai ünnepen Moszkhión megerőszakolja
Plangónt, aki teherbe esik, és
gyermeket szül. Moszkhión megígéri a
lány anyjának, hogy nyomban elveszi
a lányt, mihelyt apja hazatér. A véletlen
úgy hozza, hogy Khrüszisz is szül,
de Démeasztól származó gyermeke
hamarosan meghal. Hogy megőrizzék
Nikératosz házának becsületét, Khrüszisz
vállalja, hogy magáénak mondja
a gyermeket, bár Moszkhión fi gyel-
Ellentmondásos
tradíció
mezteti, atyja dühös lesz ezért. A lány
azonban bizakodó: „De megbocsát hamar,
/ hiszen szerelmes, lelkem, ő is
szörnyűmód, / akár te; és ez békülésre
készteti / minél előbb a legdühödtebb
férfi t is. / Én hát inkább mindent magamra
vállalok, / mintsem hogy dajkaságba
adják kisfi ad” (80–85).
A költő mindent megtesz, hogy a
néző Khrűszisz helyzetét kedvezőnek
ítélhesse. Ura – mint láttuk– szerelmes
belé, 15 nemcsak ruhákat, szolgákat
kapott (377, vö. 3. jegyzet), de
magát a háztartás valódi vezetőjének is
tekinthette, aki a szolgákat irányította
és jó viszonyt ápolt a szomszédban
lakó polgárokkal. De a dolgok nem jól
alakulnak. Bár Moszkhión kívánsága
teljesül, s atyja nemcsak hogy nem ellenzi
a megesett lánnyal való házasságot,
hanem egyenesen maga javasolja
azt, Khrüszisszel szemben Démeasz
engesztelhetetlen: „Barátnőm itt, úgy
látszik, észrevétlen / feleség lett 16 …
Titokban egy fi út szült, úgy látszik
nekem, / de én nem tűröm, a jó fenébe
menjen el / házamból” (130–134).
Moszkhión hiába tiltakozik: „Minden
születés egyforma, véleményem ez; / ki
jól ítél, azt vallja: törvényes szülött / a
derék ember, s a rossz egyúttal fattyú
is” (141–3). De mindez nem elég! Démeasz
félreért egy kihallgatott beszélgetést
a cselédek között, s azt hiszi,
Khrűszisz gyermeke nem tőle, hanem
fi ától való (206 kk.). Most már nincs
bocsánat: Khrűszisznek a csecsemővel
és egy öreg szolgálóval távoznia kell
(369 kk.).
Az igazságra – némi bonyodalom
után 17 – persze fény derül: Démeasz
őszinte megbánást érez, hogy fi át alaptalanul
meggyanúsította, 18 Khrűszisz
is maradhat a házban, a menyegzőn
is kérik közreműködését (730), de
segítőkészségéért, önzetlenségéért, a
Démeasz unokájáért vállalt kockázatokért
nem kap urától semmiféle kárpótlást,
és Menandrosznak sem jut eszébe,
hogy költői igazságszolgáltatást nyújtson
számára. A néző azt kérdezhette
magától, miért nem veszi feleségül Démeasz
szerelmét a hamis gyanúsítgatásokért
cserébe, vagy legalább miért
nem kap tőle néhány kedves szót. 19
Akad, aki ezt Menandrosz realizmusra
való törekvésével próbálja magyarázni,
a költő emlékeztetni akarta
nézőit 20 az athéni élet valódi alapjaira:
első a város és a család integritásának
védelme. 21 Mások azt gondolják, a komédiaírót
különösen a darab második
felében inkább az apa–fi ú viszony érdekelte,
és nem akarta erről elterelni
a fi gyelmet Khrűszisz sorsának megfordulásával.
22 Azt is szokás felhozni a
kétszeresen csalódott Démeasz védelmére,
hogy az öreg azzal akarja tisztáz-
19
KÉK
ni fi át vélt bűne alól, hogy Khrűsziszt
vádolja a csábítással, elvégre ő csak
egy hetaira. 23 De az is lehetséges, hogy
itt Menandrosz kedvenc poétikai eszközeinek
egyikével élt: várakozást kelt
a nézőben, hogy valamely irányban
mennek tovább az események, azután
hirtelenül él a meglepetés drámai eszközeivel,
és a dolgok más fordulatot
vesznek. 24
Akárhogy is van, szegény Khrűsziszszel
a legrosszabb történik: visszakerül
ugyan az oikoszba, de egyszerűen
megfeledkeznek róla. Sem a gazdája,
sem a házasságkötés izgalmaiban elmerülő
Moszkhión, de még az egyébként
ügybuzgó rabszolga, Parmenón
sem akar tudni róla. Senkinek sem hiányzik.
A szabadságra, jobb sorsra vágyó
nőt nem is érhetné ennél nagyobb
csapás.