pdf 1927 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

More documents

Recommendations

Info

péből eredő kötelező történet szerint, hanem egyszerre két nemi identitást váltogatva – „amphimixisben” – olvassa az olvasó, aki mindezen csak hiszi, hogy könnyen és gyorsan túlteszi magát. 15 Victoria életrajza pontosan arról szól, hogy hogyan nem veszi észre senki – az olvasó sem –, hogy olyan szövegbe vagy hatalomba szerkesztett szerep jutott neki, ami a legteljesebben ellenére van. Csak azt tudja, hogy valami nincs rendben. Az is lehet, hogy a modernizmus elbeszélő formáinak az egyik újdonsága, hogy felhagynak a gyönyörködtetés XVIII. századból rájuk maradt esztétikai parancsának a teljesítésével. 50 KÉK Az az életkép, amelyben Albert herceg Victoria királynő előtt táncol, hogy így tanítsa meg az uralkodót arra, hogyan viselkedjen úgy, mint egy nő, az egész modernizmusnak a XIX. századhoz – így Victoria uralkodásához – fűződő v/iszonyát metaforizálja. Ez az egyetlen trópus lerántja a leplet a viktorianizmusról. Ami vicces, hiszen az egész korszak kulturális reprezentációja leplezés. A leleplezés magát a korszakot lehetetleníti el, szünteti meg, teszi saját maga metanarratívájává. A reprezentáció és a reprezentált igen messzire eltávolodtak – elkülönböződtek – egymástól. Ugyanazok, férj és feleség, de mégis mások. Mintha Albert herceg archetipikus szerepe a bohóc lenne. Rajta áll vagy bukik mindenki más – például Victoria – élete. A fi atal Victoria együgyűségét Albert herceg dolgozza át azzá, amit/akit ma Victoria királynőként ismerünk. Coming outok Talán a fi ktív Victoria tisztában is van Albert herceg narratológiai szerepével, és azon félelmében, hogy az alattvalói nem értik majd, mit akar az özvegy királynő, sajátos módon idézi fel a néhai herceg karakterét: Hozzátenni lehet, de megváltoztatni soha… az anyagokat és a formákat pontosan úgy kell reprodukálni, hogy a legélesebb tekintet se vegye észre, hogy ez nem ugyanaz… A királynő minden egyes dolgát számos kameraállásból lefényképezték. A fényképeket aztán albumokba rakták… Minden olyan tárgynak, amelyet imigyen lefotografáltak, visszavonhatatlanul megpecsételődött a sorsa. Az egész gyűjtemény egyszer és mindenkorra ott maradt, ahol volt. Victoria mellett pedig állandóan ott volt ennek az irdatlan hosszúságú katalógusnak egy vagy két része, hogy alkalmasint átlapozhassa őket, hosszan eltűnődjék rajtuk. Ilyenkor kétszeresen is a megelégedettség érzése töltötte el, mert hatalmi szóval megálljt tudott parancsolni a világ mulandóságának. 16 …minden olyan ágynak a jobb oldalára, amelyikben Victoria aludni szokott, a párna fölé egy fényképet raktak, amelyen a halott Albert herceg mellképe látható, amint a halotti koszorúk közt fekszik kiterítve. 17 Victoria úgy olvasta férje, Albert herceg „történetét,” mintha egy frissen klasszikussá avatott – és immáron fi - lológiailag sérthetetlen és kanonizált interpretációval bíró – szerző írta volna azt. A „fényképalbumok” úgy merevítik ki az Albert herceg halála utáni pillanatokat, mintha ezek a pillanatok – amikor Albert herceg élettörténetének a cselekménye már véget ért – lennének az élet. Minden fénykép odacövekeli a jövőt a múlt egy olyan darabjához, amely a halál utáni állapot. A királynő reprezentációs stratégiától Dracula falfehér arca is elpirult volna. Ráadásul ez a parabolikus retorika egy olyan emberből űz csúfot, aki erre koránt sem szolgált rá. A reprezentációs baklövés nem volt tudatos – de a korra nézve nagyon is reprezentatív. Victoriának a halott iránti odaadó szerelme olyan életet szimulál az elhunyt fotografált képmásának, amelynek a politikai életereje talán megmenthette volna Albertet a korai befejezéstől. Feltéve, hogy megmentésként élte volna meg. Stracheynek efelől kételyei vannak. Strechey Victoriája valami olyat tesz, ami a művészek tevékenységével vetekszik: szembeszáll az idővel, és következésképp a történelemmel. Csak amíg a költő így tesz szert szabadságra, addig Victoria egy olyan kettős csapdát állít – az időnek és az idő multával járó változások lehetőségének –, amelyben kisajátítja a történelmet és megteremti a politikai hatalom gyakorlásához szükséges allegóriát, amelyben ő, az uralkodó továbbra is képes biztosítani a csonkán maradt család egységét. Visszaszerzi a történelemtől, amit az idő elvett tőle. Politikai ereje narratív erő, amelyet úgy teremt meg, hogy a kor politikai tömegkultúrájának az emblematikus történetét szerkeszti meg elhalt férjének a második generációs történetéből, abból a cselekményből, amelynek Strachey szerint semmi köze nem volt Albert szubjektumához. Annál inkább volt köze a királynő hétköznapi személyiségéhez, hiszen az hívta elő Albert herceg meglehetősen más természetű „lelkéből.” Victoria és a viktorianizmus emblematikus története nagyon sikeres volt, hiszen minden eseményt és felmerülő lehetőséget elfojtott, amely nem volt eleve része a kötelező viktoriánus cselekménynek. Albertből és abból, amin valójában keresztülment, steril ikonicitás maradt, amelyet olyan ideológia terhel, ami hülyét csinál olvasóból és alattvalóból egyaránt – föltéve, hogy a polgár sikeres középszerű élete ostobaság. Az uralkodónak mindenesetre „bejött”, ahogy bejött a birodalmának és birodalma sok alattvalójának is. Az a retorikai paradigma, amelylyel Strachey egy történelmi korszakot mutat be, illetve amivel történelmileg
jelentős karakterek élettörténetének a cselekményét formázta meg, általában modellezi azt, ahogy az élettörténetcselekmények és a történelem elbeszélhetősége alakul a századfordulótól a II. világháború végéig, Butler könyvétől, a The Way of All Fleshtől (1903) Evely Waugh könyvéig, a Brideshead Revisitedig (1945). Az, ahogy Strachey megteremti a jellemek konkordanciáját és a karakterek „interface”-éből származó olvasatokat – félre/olvasatokat – általában jellemzi a XX. század első felének, a brit angol modernizmusnak a narratív poétikáját, a karakterek emblematikus cselekvéseinek a morfológiáját és a cselekmény pragmatikáját. Ebben a modernista cselekménypoétikában a szövegbe szerkesztett alkotó másik szövege 18 a látható történet, a screen mögé húzódik, ugyanakkor a szövegbe szerkesztett alkotó nézőpontja irányadó abban, hogy mit gondolunk arról, amit olvasunk. Rajta keresztül állapodik meg az alkotó az olvasóval arról, hogy miről is szól(jon) a „szöveg”. Nem véletlen, hogy a szövegbe szerkesztett alkotó koronként változhat ugyanabban a szövegben. Erről a Shakespeare-recepciót kutatók tudnak igazán mesélni. Ma, a posztmodern korban Strachey Victoria életrajzának Albert herceg a szövegbe szerkesztett alkotója, aki mellett ott várakozik egy másik jelölt, Stockmar. Ők ketten hitelesítik a Victoria királynő történelmi ikonicitására – mint ámbitusra – rajzolt cselekményeket. Albert és Stockmar személyességén keresztül derül ki azoknak a „képeknek” az igazságtartalma, amelyeket a viktoriánus korról készítettek, illetve amelyeket a kor ideológiája vetített azok elé, akiket a vetítés idejére már megfosztott a kíváncsiságuktól. Így lett a titkaik és szerencsétlen testi-lelki adottságaik folytán ebből a két karakterből a fokális karakter, a kor „screen”-jének, Victoriának a kritikája. Egyikőjük sem reprezentál, hanem csendben marad. Velük reprezentálnak vagy rajtuk keresztül. Ők tudják, Coming outok hogy mi történt, és belőlük árad „a történet” – ti. a kor – összes cselekménye, az elfogadott és az elfojtott is. Minden elbeszélés elkerülhetetlenül rendet tesz a karakterek jegyei és a karakterek emblematikus vágyai között, ami esetenként azt jelenti, hogy törli, illetve elfojtja őket. Strachey „történetében” Victoria narratív szintaxisként vesz részt a második generációs reprezentáció megszerkesztésében. Mintha ő lenne a férje, a „népe” és a korszak „grammatikája”. Stockmar szubjektumára vezethetőek vissza a kor cselekvési „egységei” – mintha ő lett volna a kor „morfológiája,” míg Albert herceg leginkább azoknak a „jelentéseknek” az inventóriuma, amelyek ezt a korszakot meghatározták. Albert Strachey Victória ürügyén írt történeti elbeszélésének a „szemantikája”: az ősjelenet és az elbeszélés cselekményének az összefüggése mutatja, hogy tőle függ, mi mit jelent valójában. Az, hogy végül is mi mit jelent, Victoriától függ, hiszen a cselekmény az esemény posteriori kommunikációja (Todorov 1971, 26), emlékezés, a múlt emlékelése. A cselekményben játszott szerepek kiosztásának és a hatalom elosztásának a metatextuális retorikája Ford Madox Ford regényét, a The Good Soldiert (1915) is kitüntetetten modernista elbeszéléssé teszi: Ford elbeszélője, Edward – „a jó katona” – Albert és Stockmar karaktereinek felel meg Strachey történeti elbeszélésében. Henry James kisregényében, a The Turn of the Screwban (1898) pedig a „legutolsó elbeszélő” és a nevelőnő karakterére szabott szerepeken túl tolakodik az elbeszélésnek legalábbis a megértésébe annyi másik szöveg, ahány karakter szerepel a kisregény cselekményében. Strachey cselekményének az ambíciójából (vö. Stockmar a cselekmény kitervelője) hiányzik a hős, akinek a „röppályája” majd befutná az ámbitust. Stockmar és Albert karakterei kevésbé többoldalúak (round), mint például David Copperfi eld vagy Pip karaktere. Victoriának pedig olyan értelemben egyáltalán nincs karaktere, ahogy egy karakter a cselekvés formája. Victoria cselekedetei morfológiailag Stockmar és Albert cselekedetei. Victoria karaktere a másik két karakterre „készült” fúga, akit/amit az jellemez, hogy találkozott (crossing) valakivel, akinek nem tudja – vagy nem is akarja – a hatásán magát túltenni. Arra a kérdésre, hogy Strachey szerint Victoria kinek az életét éli, ezek után csak azt válaszolhatjuk, hogy Stockmarét és Albertét, bár kétségtelenül „színét a visszájára fordítva.” Az ő ősjeleneteik ismétlődnek, mindössze annyi a változás (vö. „ugyanaz csak 51 KÉK máshogy” – same-but-different), hogy Victoria lépett a másik két szubjektum helyébe. De nem Victoria szubjektuma lépett a másik két szubjektum helyébe (substitute). Nem váltotta ki őket (displace), hanem csak a helyükre állt (replace). Victoria metonimikus jelenség, a másik két karakter metaforikus karakter. Victoria reprezentáció, a másik kettő reprezentál, ha kifordítva is. Stockmar és Albert szeretnének beszélni magukról, miközben kerülik az érintkezést az emberekkel. Így a közlésből másik szöveg lesz, amelyről hallgatnak – amely helyett mondják mások azt, amit a kötelező történet a szájukba ad. De ez viszont a „többiek” szövegét mindig eleve már csak metonímiaként engedi a regényes diskurzusba. Nem azt mondják, amiről hallgatnak – de arról beszélnek, amiről hallgatnak. Ez a kettős elbeszélés és a vele járó kettős cselekmény lép a középkori lovagregényből, a románcból örökölt kettős
Page 1 and 2: KK Kultúra és Közösség művel
Page 3: Tartalom
Page 6 and 7: an négyszer összehajtották, majd
Page 8 and 9: Joó Mária Platonic love, eros was
Page 10 and 11: as a Woman is well known. It is per
Page 12 and 13: the conversation is about philia: w
Page 14 and 15: the act of its appropriation by men
Page 16 and 17: 6 on the connections between Nietzs
Page 18 and 19: is, akiket kerítők tartottak a ma
Page 20 and 21: JEGYZETEK 1 Tegyey I.: Utószó. In
Page 23 and 24: Kultúrharc Szomora János A meleg
Page 25 and 26: gyedni más vallásokkal? Kell-e eb
Page 27 and 28: TÁRSADALMILAG LÉNYEGES KÜLÖNBS
Page 29 and 30: További összefüggéseket tár fe
Page 31 and 32: Alkotmánybíróság 37/2002 (IX. 4
Page 33 and 34: Svédországban 1988-ban már rende
Page 35 and 36: dalom egyes érintett részeinek mi
Page 37 and 38: A társulat vezetője a darab kapcs
Page 39 and 40: Majd mikor az előbbiekben inzultá
Page 41: ikbarát Melegek. Mindkettő képte
Page 44 and 45: narratív tere, vagy ha van, akkor
Page 46 and 47: ecsomagolták -, lehet, hogy nem is
Page 48 and 49: ve Gerald D. H. Lawrence regényéb
Page 52 and 53: cselekmény arisztokratikus/populá
Page 54 and 55: to a fear of undue familiarity, and
Page 56 and 57: példa erre Oscar Wilde pere -, azo
Page 58 and 59: jává válik, ugyanis ahogyan Marg
Page 60 and 61: zési rendszeren kívül, a spiriti
Page 62 and 63: Ezek a mozaikszerű részletek a sz
Page 64 and 65: e és az ünnepelt hírességre has
Page 66 and 67: ereje. D. A. Miller a homoszexualit
Page 68 and 69: nyaralóhelyen. (p. 496) 14 Mivel a
Page 70 and 71: leg, Williams Szent Sebestyén vér
Page 72 and 73: kell” (p. 746). Az a természetes
Page 74 and 75: az évektől romlatlanul, amik elt
Page 76 and 77: eit kizárólag kortünetként, a s
Page 78 and 79: 4. NÁRCIZMUS ÉS HOMOEROTIKA A mű
Page 80 and 81: Bóna Anna Az irodalom- és művés
Page 82 and 83: könyvű”-nek is aposztrofálhatn
Page 84 and 85: szul keletkezett az esetleg pár mo
Page 87 and 88: Másság és azonosság Simon Lehel
Page 89 and 90: az ókori görög férfi társadalo
Page 91 and 92: queer-pszichoanalízis szembenáll
Page 93 and 94: erőszak áldozatává vált hetero
Page 95 and 96: Gerber László Az isten más TUDOM
Page 97 and 98: TUDOMÁNYOS MÓD Egy ok-okozati ös
Page 99 and 100: Tudományos alternatívák Szendi G
Page 101 and 102:
nagyobb befektetése az utódba. Gr
Page 103 and 104:
A születési sorrend egy más megk
Page 105 and 106:
Lalumière, ML; Blanchard, R; Zucke
Page 107 and 108:
mónia következménye. Ezt a felte
Page 109 and 110:
olyan területspecifi kus kognitív
show all

pdf 1927 kb - MTA Szociológiai Kutatóintézet

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?