börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

SZÉKÁCS LÁSZLÓ
Még mindig
még várom, várom Mennybõl az angyalt,
a sietõt, a már fonnyadozó gyerek,
a nyelvzavaros harangok csendjében
aki hozza a szót, és viszi, a Paradicsomba,
szellemi barlangom képzelt szabad mélyére,
és mélyébõl, minden napom éjébe,
álmaim közé, miket a karácsonyfa tûire aggatok
gyertyám lassan fogyó lobbanásainál
már zsúfolásig lóg fenn minden sóhajom
… és hallgatom, halogatom visszhangját
a kérdésnek, hova szórja fényét
csillagszóróm, és gyufaszálaim sercegését az idõ,
mikor eldobom parazsukat, mikor eldobnak
a pillanatok, képenként a semmibe
*
a lángnyelvek feleselésébe káprázok,
mesét fülelek a rádióból, életre hangjátékot,
de borzalmak hírei ömlenek csak,
… ma már hangtalan sem bírom
nézni történetünk tûnését a más világába,
ha egyáltalán van
*
legkisebbként poroszkálok, batyummal
királykisasszonyt ölelhettem tegnapig,
tudom, az út végén vár, rátalálok
*
a hetedhét kerek esztendõje volt ez is,
a hetedhét ország ez, talán, még, lerágva,
és most hetedhét Isten, segíts, védj,
mert a minden is hetedhét, az Egy,
eltüntetnek az évezredek, a gyûlölet
az Oriont nézem megint, úntalan,
a Ló elcsángált, most hol fehéredik
*
… és még mindig várom, várom az angyalt,
a zajban, a tábortüzek sötétjében
14