börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

Dr. KOCZÓ JÓZSEF
„Orcád verítékével” IV.
Molnárok, favágók, hevérek és halászok…
Malmok
A késõ középkorban a kenyérnek való feldolgozását mindenhol minél közelebb igyekeztek megoldani, így ahova csak
lehetett, építettek malmot. A gabona õrlésére szolgáló vízimalmoknak alapvetõen kétféle változata terjedt el vidékünkön: a
Dunán és az Ipolyon kikötött hajómalom és a kisebb patakokon duzzasztott vízzel mûködõ rögzített patakmalom.
Középkori vízimalom (Wikipédia)
Okleveleinkben elég gyakran említenek malmokat, malomhelyeket, molnárokat. A nosztrai pálosok 1380-ban 72 forintért
vették meg a Szob és Damásd közti Bélapatakon lévõ malmot, mely Cheukeznek mondott Mihály, felesége és fia, Miklós
deák tulajdonában állt. 1405-ben Zsigmond király oklevelében meghagyta Simon királyi ajtónálló mesternek és Damas
királyi várnagyának, hogy a pálos kolostor mellett az Ipolyba futó patakon lévõ említett malom kijavításában a szerzeteseket
ne gátolják.
1396-ban az esztergomi érsek az Ipolyon Szalka és Dávidréve között lévõ két malmot eladományozza az általa alapított
Mária-kápolnának.
1436-ban György /ipoly-/sági molnárral szemben a gyürki jobbágyok hatalmaskodást követtek el.
Egykor Nosztra határához tartozó Toronypuszta 1694-ben és a XVIII. században készült térképén Régi Malomhely
felirat olvasható, s az 1758-as térkép feltünteti a négyzetes alaprajzú épületet, valamint a malomárkot. A Bibervár közelében
a Toronya folyóból /Kis-Hanta-patak/ illetve az általa táplált halastóból kiinduló malomárok zsilipjét is jelzi. A kisméretû
malomépület elõtt a malomárok kiszélesedik, és a rajz szerint a vizet az épület melletti malomkerékre vezették rá.
6