börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

Élek és dolgozom! – mondta egyszerûen. – Fizikait? – Így is lehet mondani! Mûszaki rajzoló vagyok! Ma az érettségi mire
elegendõ? Semmire! – legyintett. – Valami mást nem próbáltál meg? – kérdezte Klári. – Felesleges! – mondta Zalai Károly
és szégyellte önmaga elõtt is, hogy kihalt belõle a törekvés. Klári csodálkozva állt a kismedence szélénél. Ingatta fejét, mert
korábban nem ezt a Zalai Károlyt ismerte meg. Õ úgy emlékszik, tele volt tervekkel, elképzelésekkel. Ezt a dinamikát
irigyelték is többen tõle. – Úgy érzed, jó így? – kérdezett egyszerûen. – Nem tudom – mondta bizonytalanul Zalai. –
Egyenlõre igen! Kényelmes! Nem megerõltetõ! – tette még hozzá, de nem hitt ebben egy percig sem. Nem akart
magyarázkodni, minek is? Klári érezte, itt már nem lehet folytatni ezt a beszélgetést. Évek múlva ébredünk rá, ennyi volt a
régi kapcsolat, amely mára fényét vesztette.
- Ne haragudj, megyek! – mondta a lány. – Jön értem a võlegényem! – és a kijárat felé mutatott.
Ott feltûnt egy harmincöt év körüli, alacsony, köpcös, barna hajú férfi, aki apró kezével integetett a lány felé, hogy jöjjön.
Egy nagy színes csíkos szatyor volt a kezében, melybõl a piacon vásárolt zöldségek zöldjei lógtak ki. Klári elköszönt, és az
apró emberhez sietett. Megölelte, a férfi átfogta ennek a nagyon szép és csinos lánynak a derekát és kiléptek az utcára.
Zalai még látta, amint beszálltak egy öreg, szürke Mercédeszbe és a kocsi pipáló kipufogógázzal elfordult a sarkon.
30