börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

Akadt belõlük egy, kettõ…
Aztán az osztályba érve megnyugodva láttam, amint a táblára a bûvös szó utolsó betûjét pingálja fel Városi Gyuszi az
osztályelsõ nagy igyekezettel, miközben szépreményû osztálytársaim tõlük merõben szokatlan csendben, nyugalomban
figyelték a nagy mû elkészültét:
VAKÁCIÓ!
Az egy hete, naponta egyesével szaporodó betûket összeolvasva a szó nekünk szabadságot, a vakáció kezdetét, de
mindenekelõtt a karácsonyt, az igazi, nagybetûs karácsonyt, és az ünnep ragyogását jelentette.
Igaz, ezt a ragyogást kissé beárnyékolta a közeledõ félévi bizonyítványosztás réme, de ez még olyan távoli volt az idõben,
hogy jelentõsen nem befolyásolta kedélyállapotunkat.
Az utolsó nap gyorsan elszállt, tanáraink sem vették komolyan, és a kicsengetést már csak az iskolakapuból hallottuk
meg - futás közben hazafelé! És végre megkezdõdött a szünidõ!
Ám benne minden nappal nagyobbra nõtt titkolt, vagy alig titkolt óhajtásaink beteljesülésének reménye, mert a szürke
hétköznapok végén ott várt ránk ragyogó fényeivel a - karácsonyeste!
Azért a szülõi intelmeket megszívlelve – ha nem lesztek jók, nem hoz az angyal** semmit - megpróbáltunk „jók” lenni.
De ez a nemes, ám kissé megkésett igyekezet egyáltalán nem gátolt meg sem engem, sem derék cimboráimat abban, hogy
a téren áthaladó járókelõket korra és nemre való tekintet nélkül meghógolyózzuk, kiemelt célpontként kezelve a fiatalabb
nõnemû egyéneket. Aztán elfutottunk.
Ami a találati pontosságot illeti, veszedelmes távolságbecslésre, és dobókészségre tettünk szert rövid idõ alatt, ám ez
egyáltalán nem használt a környéken amúgy sem makulátlan hírnevünknek. Fõleg nem az enyémnek!
- A tanittónéni fia vóóót…- állapították meg mérgesen a kárvallottak.
Talán egy-két nap volt még karácsonyig, és baráti körömmel a téren rontottuk a levegõt, komoly szakértelemmel csúszkálva
a jeges gyalogösvényen, miközben azt lestük, rátéved – e valami figyelmetlen felnõtt is a veszedelmes kis ösvényre.
Ha igen, rövidesen következett egy – két remekül kivitelezett jégtáncfigura - akrobatikus elemekkel tarkítva!
Viszont a mutatvány pontozását - tisztes távolságból - mi végeztük!
Ez nem volt éppen veszélytelen vállalkozás, mert elõfordult, hogy a nagy hahotával és térdcsapkodással is kifejezett
tetszésnyilvánításnak futás lett a vége, csak azért, mert nem mindenki fogta fel olyan humorosan a dolgot, mint mi.
Utol ugyan nem értek, de néhány férfias tartalmú felszólító mondatban megemlékeztek rólunk. Sõt, szüleinkrõl is!
- A taníttó néni fia is köztük vóóót… a’ vóóót… én láttam… a taníttó néni fia…- ismertek fel megint páran a környékbeliek
közül.
Remekül szórakoztunk! Így aztán nem csoda, ha figyelmemet elkerülte derék atyám váratlan érkezése, aki egy formás
fenyõfa társaságában megállt mellettünk megszemlélni csemetéje ténykedését:
- Gyer’ ide te…
Cimboráim felismerve a helyzetet, azonnal kámforrá változtak, ismerve a családfõ tettrekészségét némely dolgokban, míg
jómagam torkomban dobogó szívvel ballagtam ítélõ bírám elé:
- Mit mondtam… ha elkopik a bakancsod*** talpa… jársz bocskorban!
Ezt még nem is vettem volna zokon, mert lám, hajdan milyen sokan jártak bocskorban… Hiszen olyan szép, kényelmes
viselet… Hej, ti régi szép idõk!
Mindenesetre véleményemet megtartottam magamnak, mert már akkor is ismertem az õsi közmondás bölcsességét:
- Hallgatni – arany!
Atyám több szót nem is pazarolt rám, hanem hóna alá kapva a fenyõfát, lakásunk irányába távozott.
No lám – gondoltam megkönnyebbülve – a fenyõfa már megvan, a többit meg… majd meghozza az angyal.
Amiben nem is tévedtem, mert édesanyám hamarosan elkészítette a szaloncukrot,**** az ünnepi diós és mákos „bejglit”,
atyám a töltött káposzta fõzését vállalta magára, „ilyet még nem ettetek” felkiáltással, és átestünk egy jókora nagytakarításon
is, szóval a család minden tekintetben felkészült a háromnapos ünnep túlélésére.
Az utolsó nap különösebb izgalmat aztán már nem is hozott – szüleimnek!
Némi színt ugyan vitt a szürke délutánba jó atyám nem éppen ünnepi viselkedése, aki a fenyõfát akarta beilleszteni tartójába
25