börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

SZÁVAI ATTILA
Kék karácsonyfadísz
„Fenyõszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörbõl bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,”
Kosztolányi Dezsõ: Karácsony (részlet)
Én nem tehetek semmirõl.
Hogy mióta árulom itt ezeket? Ne is kérdezze, egy hete. Amúgy a lányom csinálta, csak, hát közbe jött valami. De
eredetileg õ kezdte. Hogy melyik tévétõl jött? Aha. Az meg milyen, internetes? Nincs nekem számítógépem. A lányomnak
volt, de már nem kell neki, el lesz adva. Ez is megvolt neki, az egész, ami itt van. De, most egybõl kameráznak is? De már
nem kell neki. Majd én eladom. Nagyobb izét is megoldottam már. Az egész karácsonyi vásár, hogy kijön ide árulni, a
lányom ötlete volt. Jött egy ilyen lehetõség, hogy fél kisteherautó ilyen karácsonyi cucc. Osztottunk szoroztunk, jut is,
marad is, inkább marad, hát akkor legyen. De azér’ azt nem gondoltam volna, hogy itt fogok ácsorogni két hétig, reggeltõl
estig. A hidegben. Nem gondoltam volna ezt a hideget. De mikor megmerevedett a kisrádió kábele, mondom, ez nem vicc,
tényleg kell az a napi két-három liter forralt bor. Hogy jobban menjen a marketing. De, most komolyan, egybõl kameráznak
is? Ez azért erõszakos, nem gondolják? Bele egybõl az intim szférába, a pultalattiságba. Mi? Hát, hogy látni a pultot, de
nem látni, hogy mi van alatta, és bizonyos hatóságokat ez nagyon is érdekel, a pultalattiság. Hogy látod a hálószoba csukott
ajtaját, nem látod, hogy mi történik odabent. Csak tudod.
A lányom könnyebben bevállalta ezt az árusozást, a fiatalok jobban bírják a hideget, meg az ilyen szélsõséges dolgokat.
Nem mutatják ki. Én nem mondom, otthon is volt, mikor szélsõséges volt a családszociológia, voltak deviáns helyzetek, de
valahogy jól bírta a lányom ezeket. Ha veszekedtünk a feleségemmel, csak csendesen beült a sarokba és elfordult, nézte,
ahogy lekonyul a tapéta sarka. Gondolom. Nem tudom, mit lehet egy olyan sarokban nézni, ahol csak ilyenek vannak, meg
pókháló. Pókhálószag. Most miért mondja, hogy talán belsõ sérüléseket szerzett ott a lányom? Mi köze magának az én
családomhoz? Ha ezér’ küldte rám a tévé, hogy piszkálja a múltamat, akkor el is mehet a kamerás haverjával, meg ezzel az
idióta mikrofonossal. Bocs. De elég hülyén néz ki abban a rózsaszín sapkában. Hogy lehet valakinek ilyen szakmája, hogy
egész nap csak ezt a kurva mikrofont nyomja a másik pofájába. Hogy benne lesz a riport a rádióban is? Legyen, de a
családról egy szót se, jó?
Beszélhetünk a többirõl, hogy itt van ez a bódé a fõtéren, amúgy aranyos kis faház, csak lehetetlen kifûteni, nem baj, van
forralt bor a szomszéd faházban. Egész jól összehaverkodtam a többi árussal. Beszélhetünk arról, hogy árulom itt ezeket az
ajándék izéket, karácsonyfadíszek, mûszálas pamut zoknik, meg a többit, jézusmikulásokat. Nem irigylem azér’ az izéket
se, akik életvitelszerûen árulnak egész évben. Figyeljen ide. Én nem aggódom, van egy szolid forgalmam, kajára elég, a
többi meg elmegy forralt borra. Tényleg, most akkor minek is jöttek maguk ide? Aha, riport egy karácsonyi árus délelõttjérõl.
Maga szerint lesz magának ideje kérdezgetni? Fogadhatunk. Ismerem a reggeljeimet. Vigyázzanak má’ elállják, a forgalmat.
A lényeg, hogy legyen elég forralt bor, egész jól ki lehet bírni. A lányom tanácsolta, hogy ha nagyon fázok, akkor igyak
forralt bort. A hetedik után már tényleg nem remeg a kapucni. Ez még csak a második. Az a legjobb, mikor besötétedik és
világítanak belülrõl ezek a faházak. Valami otthonos van bennük ilyenkor. Mint a régi képeslapokon. Kérnek forralt bort?
Van hitelem a szomszédnál, nem gond, akármennyit ihatnak. Legalább jobban megy a munka, nem? Na, kérdezzenek
bátran….de, ne, várjanak még egy angyalfingnyit.
Elõtte elmondom még, mielõtt belemelegednénk a riportba, hogy a lányomról nem kérdezhet, családról se, az áruk eredetérõl
se, és az üzletpolitikáról se, nem érdekelnek a horoszkópok, nincs hobbim, nincs kedvenc kajám, nincs otthon állatom,
nem olvasok könyvet, a mindenkori kormány ellenzékét képviselem, de errõl se többet, se kevesebbet, sima kisnyugdíjas
vagyok, korom hetven, kényszervállalkozó, a lányom miatt, de errõl ugye mondtam, amit mondtam, nem szeretek zenét
89