LXIV. évf. 22-23. szám - TippNet

Molnár Kinga
és Csernyák Hunor
Május 29-én tartották meg a Petőfi Sándor
Magyar Kultúrkör színháztermében
az általános iskolások és a nagycsoportos
óvodások népi gyermekjáték- és
néptáncvetélkedőjét.
Először Knézi Péter, Óbecse polgármestere,
és Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok
Egyesületének elnöke köszöntötte a versenyzőket,
a szülőket és a közönséget, majd e
vetélkedő megálmodója, a Kőketánc főszervezője,
Szabó Gabriella is szólt az egybegyűltekhez.
Ismertette, hogy az idén 54 műsorszámot
jelentettek be Vajdaság 27 helységéből, s mintegy
1500 gyereket látnak vendégül.
Reggel 9 órakor kezdődött a vetélkedő, s aki
eljött, gyönyörködhetett a fergeteges táncokban,
népzenében, s nem utolsósorban a gyönyörű
népviseletbe öltözött rélstvevőkben.
Egész Vajdaságból jöttek e versenyre. Fölléptek
a bácsfeketehegyi, óbecsei, péterrévei,
temerini, törökbecsei, újvidéki, bácskossuthfalvi,
kispiaci, szenttamási, kishegyesi, kúlai,
horgosi, temerini, zentagunarasi, nyékincei,
mitrovicai, csantavéri, topolyai, királyhalmi,
szabadkai, hajdújárási, csókai, torontálvásárhelyi,
magyarkanizsai, adai, ludasi, oromhegyesi
táncegyüttesek. Egy-egy helységből
több együttes is szerepelt.
Sok ismerőssel találkoztam, meg más helységekből
jött tanulókkal is megismerkedtem. A
föllépés után volt idejük, s arról beszélgettünk,
mióta néptáncolnak, milyen érzés föllépni a Kőketáncon,
mióta járnak erre a vetélkedőre…
A néptánc, a népzene ünnepén
A hatodikos Sárkány Edina és Kurfis Ágnes
Kispiacról jött. Mivel barátnők, mindenhova
együtt mennek. Szívesen meséltek élményeikről,
a néptánc szeretetéről…
– Három éve járunk erre a vetélkedőre
– kezd a mesélésbe Edina –, s már sok ismerősöm
van. Főleg a horgosiakkal barátkoztunk
meg, mert voltunk már Horgoson táncolni, s
ők is felléptek már Kispiacon. Nemigen izgulunk,
mert jól begyakoroljuk a táncot, az éneklést.
Most is megdicsért bennünket a koreográfusunk,
mert jól sikerült a föllépésünk.
– Mi Edinával együtt járunk nemcsak néptáncra,
hanem a zeneiskolába, a színjátszó csoportba,
meg néptáncra – teszi hozzá Ági. – Nagyon
szeretünk énekelni, én szoktam szólózni.
Nagyon szeretek néptáncolni, meg a próbákra
járni, mert ez nagyon jó kikapcsolódás. Jó
együtt lenni, énekelni, táncolni. Én nagyon izgulok
föllépés előtt, félek, hogy eltévesztem, s
ezért nagyon vigyázok. Szlavóniai lánytáncot
táncoltunk. Jól sikerült, a vezetőnk megdicsért
bennünket. Jólesett a taps és a dicséret is.
Az ötödikes Pásztor István, a negyedikes
Morvai Máté és a hatodikos Varga Somogyi
Árpád temeriniek. Most jöttek le a színpadról.
– Nagyon kifáradtunk – mondja Pista –, de
ennek ellenére szeretünk itt lenni a Kőketáncon.
Élmény itt lenni, utazni, együtt lenni a
táncosokkal. Nekem már ismerősem is vannak
itt, az óbecsei: Ricsi, Zsombor, Zsolti...
– Már 5-6 éve táncolok, s mindig győzni
szeretnék. A vezetőnk azt mondta, jól táncoltunk.
Igaz, egy kicsit hibáztam az elején…
– ismeri el Máté.
– Egyszer én is hibáztam – fűzi hozzá Árpi
–, de aztán kijavítottam. Kisóvodás korom óta
járok néptáncra, tehát már 8 éve. Nagy élmény
eljönni a Kőketáncra. Mivel Temerin és Mórahalom
testvérváros, nemsokára oda megyünk
táncolni. Szeretek a csoporttal utazni, föllépni.
Az óbecsei Kiscimbora együttes 4. volt a
fellépők közt, így a föllépés után egész nap
volt idejük nemcsak a beszélgetésre, hanem a
vendégek átvezetésére is a szomszédos Petőfi
A XIV. Kőketánc Óbecsén
iskolából, ugyanis a föllépők ott öltöztek át.
Ahogy mondták, ők az idegenvezetők. Ők is
szívesen meséltek, mégpedig: a hatodikos Kovács
Franciska, Horváth Lenke, az ötödikes
Molnár Kinga és a hetedikes Csonka Balázs.
– Hat-hét éves korom óta járok táncra
– mondja Lenke –, s nagyon szeretek a próbákra
járni. A vezetőink Cseszák Korcsik Anikó
és Cseszák Balázs. Nagyon kedvesek. Mikor
legelőször voltam ezen a versenyen, a csoportunk
első lett.
– Én is nagyon szeretek táncolni – teszi
hozzá Franciska –, meg szeretem ezt a közösséget
is. Már nyolcadszor jöttem a Kőketáncra,
és már vannak táncos barátaim. Ma jól teljesítettünk,
s számomra ez nagy öröm.
– Csernyák Hunorral táncoltam szólótáncot,
s mivel jól vezet, könnyű volt vele jól táncolni
– mondja Kinga.
– Szép dolog bemutatkozni. Szép dolog
ápolni a hagyományokat. Három éve néptáncolok.
Jó a társaság, a próbákon jó a hangulat.
Három éve járok erre a vetélkedőre, s sok
barátra leltem. A Néptáncantológiára is eljutottunk,
ahol a Kárpát-medence legjobbjai
lépnek majd föl Budapesten. Azt üzenem a Jó
Pajtás olvasóinak, hogy ápolják a hagyományainkat,
sohasem késő elkezdeni néptáncolni
– fejezi be beszélgetésünket Balázs.
Öt óráig a bírálóbizottság, Tóth Zoltán,
Mihó Erika kalocsai táncpedagógusok, valamint
az óbecsei Szerda András népzenész
még nem döntött, mivel akkor fejeződött be
a vetélkedő. Szerintem itt mindenki győztes,
mert átélte a föllépés örömét. Mert: „gyakorolsz
heteken, hónapokon, éveken át, és
akkor is ott van benned a bizonytalanság,
jól csinálom-e? És mit kapsz érte cserébe?
A ritmust, amely átjárja minden porcikádat.
Az örömöt, hogy megérinthetted a másikat,
hogy együtt mozdulhatsz vele. Az önfeledséget.
Az önkifejezést. S talán azt is, hogy egy
közösséghez tartozol. Mert táncolni nem
muszáj. De nagyon, nagyon jó!” (Réz András
filmesztéta)
Koncz Erzsébet
A temerini Virgonc
A kishegyesi Garagulya
Jó Pajtás, 22–23. szám, 2010. június 10.
A péterrévei Vegyes
A kispiaci Göncöl
22