LXIV. évf. 22-23. szám - TippNet

Ez vagyok én
Ez vagyok én
Ezt mind láttam!
Nevem Mia. Tizedik életévemet január 7-én
töltöttem be. A család első gyermeke vagyok. A
húgom, Luna három évvel fiatalabb nálam. Szüleim
elmondása szerint sírós baba voltam. Szerencsére
az évek múlásával ez megváltozott. Vidám lánynak
tartom magam.
A szemem barna. A hajam egyenes, hosszú és
barna színű. Arcom ovális. Orrom pisze. Anyukám
szerint a szám cseresznyére hasonlít, főleg ha összehúzom.
Karcsú vagyok. A bőröm kreol.
A szabadkai J. J. Zmaj iskola negyedikes tanulója
vagyok. Szeretek suliba járni, tanulni. A kitűnő tanulók
közé tartozom. Kedvenc tantárgyaim: a torna,
rajz és az angol nyelv. Ha nagy leszek, angoltanárnő
szeretnék lenni. Rajzból vagyok a legjobb. Rengeteg
rajzpályázatra küldte a tanító néni rajzaimat, ahol
sokszor jól szerepeltem. Számtalan díjat kaptam. Jól
megy a fogalmazásírás is. Írásaim sokszor jelennek
meg az újságokban, heti-, napilapokban is.
A türelem nem az erősségem. Szabad időmben
labdázom kint az udvaron vagy éppen a cicáimmal
játszogatok. Szeretek tévézni és társasjátékozni.
Divatosan öltözködöm. Kedvenc színeim: pink, lila,
fekete, fehér. Van egy nagyon jó barátnőm, Niki a
neve. Sokat szoktunk telefonálni egymással. Ez még
jobban megerősíti a barátságunkat.
Ilyen vagyok én.
Bencun Mia, 4. osztály, J. J. Zmaj iskola,
Szabadka
Az én padtársam!
Az én padtársam Dani
Olyan jópofi, de
Amikor tanulni kell,
Helyette csak énekel.
Barna haja rövidkés,
A szeme meg zöldeskék,
Hülyülésben ő a király,
Egy igazi jómadár!!!
Móricz Tímea, 5. osztály,
Cseh Károly iskola, Ada
Pivárcsik Nikol szabadkai tanuló rajza
A nevem Golić Attila. Közepes termetű vagyok.
A szemem és hajam színe barna. Az arcom kerek, tehát
ebből is kitűnik, hogy pufók vagyok, ami nem is
csoda, mert a hasamat nagyon szeretem. A főmenü
mindennap a pizza vagy a spagetti lehetne, amit
anyu jól el is készít.
A Jovan Jovanović Zmaj iskolába járok. Az igazat
megvallva én is annyit szoktam tanulni, mint a többi
gyerek, tehát csak annyit, amennyit kell. Szabad
időmben kompizom, olvasok. Szeretem böngészni
az enciklopédiákat, a történelemről szóló olvasmányokat.
Úszni járok, mert anyu szerint kell a mozgás.
Hetente háromszor megyek úszni, de jól ki is fáradok.
Fáradságomat kedvenc macskám, Mimike enyhíti
hízelgésével és játékosságával. A kisöcsémmel,
Alennal nagyon szeretek játszani. Szeret rajzolni,
amiben én jó vagyok, ezért tanítgatom. A jövőmet
történelemtanárként képzelem el, ám addig még
sokat kell tanulnom.
Nagyon sokat tudnék még írni, de az sosem jó,
ha az ember mindent elárul magáról.
Golić Attila, 4. osztály,
J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Egy-két szó magamról
A nevem Jánosi István.
Barna a hajam és a szemem, vékony alkatú,
negyvenkét kilós vagyok. Nem vagyok sem törpe,
sem óriás. Nem szeretnék a kamaszkoron átesni, inkább
örökké tizenhárom éves maradnék.
Úgy érzem, kissé más vagyok, mint az osztálytársaim,
mivel nem kívánom, inkább kerülöm a hangos
bulikat, diszkót és ilyesféléket.
Ez nem azt jelenti, hogy nem megyek azokra a
helyekre, mivel vannak még velem nem egykorú barátaim,
akik ugyanígy gondolkoznak, mint én, és velük
tartok. Az iskolában is inkább a lányokkal vagyok
jóban, közülük is kiemelnék két lányt, Szitás Anitát
és Papp Virdzsiniát. A fiúk közül kivételesen Csizmár
Attilával vagyok a legnagyobb barátságban. Attila
nagyon „merészen”, bután feleselget a tanárokkal.
Különben nagyon jó barát tud lenni az iskolán kívül.
Anita és Virdzsinia azért jó barátom, mert segítőkészek,
megértőek, kedvesek és jószívűek. Mindig
megnevettetnek. Próbálok mindenki kedvének
megfelelni és mindenkibe belelátni. Szeretnék sok
mindent megtalálni, megtudni és feltárni. A szerelmet
inkább elhajítom, mint egy értéktelen kavicsot.
Nem szeretek a kör közepén lenni. Nem szeretek
hazudni, inkább megmondom a meztelen, néha
fájó igazságot. Szeretem és értékelem, ha másnak
segítek, vagy valaki nekem. Jó humorérzékem van,
s igyekszem a megfelelő pillanatban egy-egy viccet
elsütni. Szeretek a barátaimmal és barátnőimmel
sokat nevetni és viccelődni. Próbálom a dolgokat
más szemszögéből is látni.
Szeretnék egy kissé megváltozni. Ha a külsőmre
több időt fordítanék, és nem értékelném le magam,
akkor elégedett lennék önmagammal. Mindig azt
mondom:
„Magadnak vagy a legjobb barátja, de egyben a
legnagyobb ellensége!!!”
Jánosi István, 7. osztály,
József Attila iskola, Bácskertes
Korán reggel felkeltem,
Osztálykirándulásra elmentem.
hét órakor indultunk,
nyolcig pedig buszoztunk.
Ekkor volt a reggelink,
utána meg sem álltunk Idvorig.
Udvarnok e falunak magyar neve,
Mihajlo Pupin szülőhelye.
A hajdan híres fizikus
élete kicsit sem komikus.
Anyja őt és kilenc testvérét egyedül nevelte,
a felnőttkort ő és három nővére elérte,
a többi meghalt gyermekkorban,
valami súlyos kórban.
Aztán mentünk Kovačicára.
A naiv festők galériájában
láttunk sok szép képet.
Uzsonnára vettünk jégkrémet.
Végül hajókáztunk a Császár-tavon,
láttunk sok madarat s növényt, bizony.
A kilátóra is elmentünk,
s a gyönyörű tájba elmerültünk.
Hazafelé betértünk egy kastélyba,
bementünk az istállókba.
Megsimogattuk a lovakat, majd szívtunk friss levegőt,
s örömmel a szívünkben hagytuk el a legelőt.
Amikor hazaértünk,
mindent elmeséltünk.
Ezt az emléket a szívünkbe zártuk,
kár, hogy tovább nem maradtunk.
Nagy Enikő, 5. osztály,
Hunyadi János iskola, Csantavér
Tót Andor szabadkai tanuló rajza
Jó Pajtás, 22–23. szám, 2010. június 10.
26