LXIV. évf. 22-23. szám - TippNet

Mi leszek, ha nagy leszek?
Jó Pajtás, 22–23. szám, 2010. június 10.
Nagy feladat előtt állnak a nyolcadikosok,
hiszen közeledik a már-már sorsdöntőnek
mondható felvételi. Bizony
nem mindegy, sikerül-e bekerülni a kiválasztott
középiskolába, hogy ott és azt tanulhatják-e,
amit szeretnének, míg a pótfelvételi
gondolata rémisztő, mert az az egész nyarat
megpecsételi, ráadásul kérdéses, hová lehet
még bejutni a második körben. Tehát nagy kihívás
ez minden végzős tanulónak, melyet az
újtól és ismeretlentől való félelem, és a régitől,
megszokottól való elszakadás tovább nehezít.
A szabadkai Sonja Marinković iskola nyolcadikosaival
a pályaválasztással kapcsolatos
dolgokról beszélgettünk, vagyis hogy melyik
középiskolába szeretnének bekerülni, milyen
szakra iratkoznának legszívesebben, terveznek-e
a nem túl távoli jövőben egyetemre
menni, és milyen szakmában szeretnének
majd dolgozni.
Lőrinc Szebasztián a közgazdasági középiskolába
szeretne bejutni szakács szakra,
de egyelőre még ez sem biztos.
– Azt tudom, hogy hároméves középiskolába
iratkozom. A felvételit meg sem próbálom,
mert nem biztos, hogy sikerülne, egyébként
legszívesebben olyan iskolába járnék, ami a
számítógépekkel van kapcsolatban. De a szakács
szakma is tetszik, már tudok is főzni, sokat
megtanultam a bátyámtól, aki úgyszintén
szakácsnak tanult. Szívesen dolgoznék egy étteremben,
sőt lehet, hogy saját éttermet nyitok
egyszer Palicson, és lesz valamilyen specialitásom.
Például a tyúkhúslevest nagyon jól
el tudom készíteni, bár majd kiderül, milyen
szakács lesz belőlem – bizonytalankodik Szebasztián.
– Én gimibe készülök, természeti szakra,
de nem tudom, sikerül-e a felvételim. Voltam
nyílt napon is, és sok jót hallottam a gimiről,
de az az igazság, hogy félek is az egésztől, az
új tanároktól, osztálytársaktól. Másodiknak a
közgazdasági iskolát, pontosabban a pénzügyi
adminisztrátor szakot írtam be. Eredetileg
gyógyszerészetre mentem volna, de az az idén
nem nyílik. Majd, ha befejezem a középiskolát
és még mindig a gyógyszerészet vonz, beírom
a főiskolát, vagy ha valami más érdekel, akkor
valamilyen egyetemet, de szerintem addigra
már valami más fog érdekelni, és az is elképzelhető,
hogy Magyarországon tanulok majd
tovább – mondja Csabai Bettina.
Ágoston Judit a vegyészeti szakközépiskolába
készül gyógyszeripari technikusnak.
– Engem a gyógyszerek előállítása érdekel,
itt pedig arról tanulnék, míg az egészségügyi
középiskolában, ha nyílt volna ilyen szak, ott
azt tanultam volna, hogy melyik gyógyszer
mire való. Még nem tudom, hol és mit fogok
dolgozni. Lehet, hogy valamelyik itteni gyógyszertárnak
készítek majd gyógyszereket. Az
is lehet, hogy külföldön dolgozom, ugyanis
úgy tervezem, hogy az egyetemet Magyarországon
végzem majd el, mert Újvidéken
csak szerb nyelven tanulhatok. Megtörténhet,
hogy a középiskola alatt megváltozik a véleményem,
és más szakmát választok.
Most az a lényeg, hogy sikerüljön a felvételeim.
A másodiknak a környezetvédelmi technikus
szakot írtam be, de oda is kell a felvételi,
így remélem, sikerül bejutnom valamelyikre.
– Én a pénzügyi adminisztrátori szakot
írtam be elsőnek, második a számítógépes
elektrotechnikusi szak vagy a telekommunikáció,
a harmadik pedig az egészségügyi
középiskolában a gyógytornász szak, de a
turizmus is érdekel – tudjuk meg Novák Attilától.
– Legszívesebben talán számítógépes
játékokat terveznék, így inkább számítógépes
elektrotechnikusnak kellene mennem, de mivel
a közgazdaságiba nehezebb bejutni, ezt
tettem első helyre. Persze, ha bejutok, végigcsinálom.
A középiskola után viszont szeretnék
sportegyetemre menni, és edzőként vagy
tornatanárként dolgoznék, mert úgy érzem, ez
olyasmi, amit szívesen csinálnék, és szerintem
nem fog megváltozni a véleményem.
Rózsa Fiona is a pénzügyi adminisztrátor
és a közgazdász-technikusi szakon próbál szerencsét,
és Attilához hasonlóan még a gyógytornász
szak jöhet számításba.
– Igazság szerint nem nagyon érdekel,
hogy gyógytornász legyek, de egy olyan szak
sem nyílt, amire szívesen beiratkoztam volna.
Elsősorban sportgimibe szerettem volna járni,
érdekel még a fényképészet, meg banktisztviselőként
tudom elképzelni még magam, de
egyiket sem indítják az idén, illetve nem lesz
magyarul, ez pedig nagyban befolyásolja,
hová megyünk tovább. Elsősorban sporttal
szeretnék foglalkozni, és talán karate- vagy
asztalitenisz-edzőként dolgoznék, de a fényképészet
is része lehet az életemnek, mert
művészi képeket szeretnék csinálni, és ahhoz
nem kell mindenáron az iskola. A sportról viszont
nehéz lenne lemondanom, mert mindig
arról álmodtam, hogy a kicsiket tanítom karatézni.
Sajnálnám, ha ez nem valósulna meg,
bár ki tudja, lehet, hogy egy irodában is jól
érezném magam. Majd kiderül.
Sztojánovity Lívia