You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Jó Pajtás, <strong>22</strong>–<strong>23.</strong> szám, 2010. június 10.<br />
39<br />
Beszél a város<br />
(Monológ)<br />
Januárban tombolt a tél, sötétszürke felhők<br />
borították az eget, metsző szél fújt. A városban<br />
jártam, és dolgom végeztével elhatároztam, hogy<br />
gyalog teszem meg a hazavezető utat.<br />
A Városháza előtti tér kihalt volt, csak a szél<br />
süvített. Borzongva húztam össze magamon a<br />
kabátomat. A teret körülvevő házak némán álltak,<br />
ablakaik csukva. Mögöttük folyik az élet. Az<br />
egyik lakásban talán éppen az ebédhez készülődnek.<br />
Már hallom is a tányérok csörömpölését,<br />
érzem a sültek illatát. A téren egy árva galamb<br />
csipegeti a szétszórt kukoricaszemeket. Eszembe<br />
jut a tavalyelőtti nyár. Akkor a téren rengeteg<br />
ember sétált, nemzetközi tánccsoportok gyűltek<br />
össze. A táncosok vígan ropták, a bámészkodók<br />
fagylaltot ettek, kavargott a tömeg. Hamarosan<br />
színes ruhába öltözött tűznyelők bukkantak fel.<br />
Ügyesen nyelték a kékes lángokat. Vajon most<br />
mit csinálhatnak? Lehet, hogy ők is valahol a<br />
világban dideregve várják a tavaszt. Egy elnyúlt,<br />
szakadozott nagykabátos koldust látok, aki valami<br />
kincset keres a közeli szemetesben. Lehet,<br />
hogy pár évvel ezelőtt még őt is megterített asztal<br />
várta valahol egy meleg szobában. A Zombori<br />
út elején járok. Megjelennek az első hópihék. Az<br />
itt levő házak nagy részét a környező tanyákról<br />
beköltözött gazdag földbirtokosok építették. A<br />
hatalmas ablakok az akkori jómódról beszélnek.<br />
A házak homlokzatán cifra díszítés. Csak néhányat<br />
újítottak fel közülük. A legtöbbön meglátszik<br />
az idő vasfoga. Az egyik házban a betört<br />
ablakot kartonpapírral helyettesítették. Szomorú<br />
látvány, rosszkedvem lesz tőle.<br />
Az utcámban járok, már mindent elborított a<br />
hó. Az utamon láttam szépet is, szomorút is. Ennek<br />
ellenére Szabadka az én városom, itt születtem,<br />
itt élek. Amit nekem mesél, bármikor meghallgatom.<br />
Jaramazović Martin, 7. osztály,<br />
Ivan Goran Kovačić iskola, Szabadka<br />
Vukov Johanna szabadkai tanuló rajza<br />
Itt születtem<br />
Az én szülőfalum Szilágyi. Amióta megszülettem,<br />
itt élek. Itt élnek a szüleim, nagyszüleim, sőt a<br />
dédszüleim is. Mind itt születtek.<br />
Az én falum nagyon kicsi, kevés a lakosa, rövidek<br />
az utcái, de olyan egyenesek, hogy végig lehet<br />
látni rajtuk. A főutca a legszélesebb. Keresztezi a<br />
főút, amely a horvát határ felé vezet. A falu központjában<br />
van az iskola, bolt, pékség, a kultúrotthon.<br />
A legszebb helyen pedig a templomot építették,<br />
a park közelébe. A parkban található Szilágyi<br />
Dezső szobra, akiről a nevét kapta a falunk. Tavaszszal<br />
és nyáron nagyon-nagyon szép a park. Színes<br />
virágokkal ültetik teli. Padok vannak, s most már<br />
szemeteskosarak is találhatók a parkban, mert a falunk<br />
ekofalu. Van újonnan épült egészségházunk,<br />
ahol általános orvos és fogorvos is dolgozik, meg<br />
gyógyszertárunk is van. Ruhákat, cipőket is lehet<br />
venni a Bim-Bam butikban, amely a benzinkút és<br />
a Merci önkiszolgáló között található, a szövetkezet<br />
épületében. A falu végén Apatin felé haladva<br />
van a Preradović tejfeldolgozó üzem, ahol túrót,<br />
sajtot, tejfelt lehet venni. A falunkban működik<br />
négy kocsma és négy bolt, meg két pékség és egy<br />
újságosbódé.<br />
Nagyon szeretem a falumat, mert nyugalmas<br />
itt az élet, kedvesek az emberek, mindenki ismer<br />
mindenkit, egyedül elmehetek mindenfelé. Nem<br />
hagynám el semmi pénzért, mert megszoktam.<br />
Mészáros Noémi, 3. osztály,<br />
Kis Ferenc iskola, Szilágyi<br />
Zsibongó természet<br />
Tavaly nyáron a szüleimmel a horvát tengerparton<br />
nyaraltunk, Makarskán.<br />
Egy ötödik emeleti lakásban szálltunk meg,<br />
amelynek előnye, hogy közel van a strandhoz,<br />
és a teraszról gyönyörű volt a kilátás a tengerre.<br />
Sokat sétáltunk a szüleimmel a parton, főleg<br />
azon a részén, ahol nem nyüzsögtek a fürdőzők.<br />
Nagyon élveztem ezeket a kirándulásokat. Sétáltam<br />
a napsütötte sziklák között, magamba<br />
szívtam a tenger sós illatát, és hallgattam a kabócák<br />
ciripelését. A sziklás sétányon lila virágok<br />
nőttek, élénk színük nagyon elütött a száraz,<br />
szürke kövektől. Nem győztem csodálkozni<br />
szépségükön, és azon, hogy virítanak a perzselő<br />
napon. Kolibrik röpködtek körülöttük, melyek<br />
olyan aprók, akárcsak a virágok. Itt könnyű volt<br />
fára mászni, mert a part menti sziklán átnyúló<br />
girbe-görbe fenyőágak alacsonyak voltak, hogy<br />
elérjem őket és vastagok, hogy megtartsanak.<br />
A tengerparton egy üvegbe kavicsot és kagylót<br />
gyűjtöttem, mind más-más színűt, hogy otthon<br />
megmaradjon emlékül.<br />
Az idén is szeretnék ismét Makarskára látogatni,<br />
de ha nem sikerül, akkor is emlékezni fogok<br />
erre a gyönyörű tájra, melyet örökre a szívembe<br />
zártam.<br />
Varjú Orsolya, 7. osztály,<br />
Október 10. iskola, Szabadka<br />
Nyári vihar<br />
A barátnőmmel a szomszédos utcában sétáltunk.<br />
Nagy volt a hőség, szikrázott a nyári nap.<br />
Hirtelen vastag, fekete viharfelhők szaladtak össze<br />
az égen. A vidám, rikítós nyári színek pillanatok<br />
alatt elsötétültek. Feltámadt a szél, vadul rohangált<br />
a kiürült utcákon, süvítve csavarta a fákat, s<br />
azok fájdalmasan nyögtek. Sűrű porfelhőt kavart<br />
az út menti porból, mint egy tornádó.<br />
– Siessünk haza! Itt nagy vihar lesz! – kiáltottam<br />
a barátnőmnek, Lídiának.<br />
Rohanni kezdtünk, mert féltünk, hogy megázunk.<br />
A távolban villám cikázott át az égen, és<br />
megdördült az ég. Lídia nagyon fél a villámlástól,<br />
ezért még jobban siettünk. Már majdnem otthon<br />
voltunk, amikor dagadt esőcseppek kezdtek hullani.<br />
A villámot már közelebb láttuk, és az égzörgés<br />
is hangosabb volt. Már az ajtókilincsen volt a<br />
kezem, amikor velőtrázó égzengés ijesztette meg<br />
a tájat. Az eső eleredt, csak úgy ömlött. Lídiával<br />
már bentről figyeltük a zivatart. A száraz kert földje<br />
szomjasan nyelte a vizet. Csattogott, cikázott a villám,<br />
az ég dörgött, mintha dobot vernének.<br />
Hirtelen elállt az eső, eltűntek a felhők, és kisütött<br />
a nap. A vízcseppek csillogtak a fűszálakon.<br />
Előbújtak rovarok, és megjelent a hétszínű szivárvány.<br />
Tápai Ramóna, 5. osztály, Petőfi Sándor<br />
iskola, Újvidék<br />
A patakok vize<br />
A patakot nézem:<br />
ragyog, csillámlik vize,<br />
a szemem káprázik<br />
tőle.<br />
Napokig gyönyörködnék<br />
benne, míg a<br />
szívem, lelkem<br />
ünneplőbe öltözne.<br />
Orosz Beatrix, 5. osztály,<br />
Gligorije Popov iskola, Kisorosz<br />
Csőke Adrián topolyai tanuló rajza
Change language