Valtorta MÃ¡ria: JÃ©zus csodÃ¡i - PÃ¡zmÃ¡ny PÃ©ter Elektronikus KÃ¶nyvtÃ¡r

More documents

Recommendations

Info

14 PPEK / <strong>Valtorta</strong> Mária: Jézus csodái ahogy kezdek hozzászokni a látáshoz... Ez itt a föld füve... az meg biztosan egy kút, ott pedig egy szőlőtőke van. – Állj fel, barátom! Az ember, aki sír is, nevet is, föláll, majd tétovázik egy pillanatra a hódolat és a kívánság között. Azután fölemeli arcát, és Jézus tekintetével találkozik. Jézuséval, akinek mosolya csupa könyörülő szeretet. Nagy dolog lehet visszanyerni a látást, és első napként ezt az arcot pillantani meg! Az ember felkiált, és feléje tárja két karját. Ösztönös mozdulat ez, de fékezi magát. Ekkor azonban Jézus tárja ki karját, és magához vonja az embert, aki jóval alacsonyabb nála. – Most térj vissza házadba, és légy boldog és igaz! Menj az én békémmel! – Mester, Mester! Uram! Jézus! Szent! Áldott! A világosság... látok... mindent látok... Itt a kék tó, a tiszta ég, a lemenő nap, ott meg a hold kezd látszani... De a legszebb, legtisztább kékséget a te szemedben látom, és Benned látom a legigazibb nap szépségét, és ragyogni a legszentebb hold tisztaságát. Szenvedők csillaga, vakok Világossága! Könyörület, aki élsz és munkálkodsz! – A lelkek Világossága vagyok. Légy a Világosság fia! – Mindig az leszek, Jézus! Ahányszor összezárom szemhéjamat újjászületett pupillámon, annyiszor újítom meg ezt az eskümet. Légy áldott te, és a Magasságbeli! – Áldott legyen a Fölséges Atya! Menj! Az ember boldogan, biztos léptekkel távozik, Jézus és az apostolok pedig beszállnak a bárkákba, és elkezdik a hajózási műveleteket. (2-108)
PPEK / <strong>Valtorta</strong> Mária: Jézus csodái 15 Én vagyok a könyörület Miután Péter házában Jézus elmondja a hálátlan lóról szóló példabeszédet (P 1,8-10), megparancsolja a tanítványoknak: – Vezessétek előre a szegényeket! Gazdag adományom van számukra valakitől, aki cserébe imáikba ajánlja magát, hogy elnyerje Isten bocsánatát. (Máté küldte titokban az adományt.) Három rongyos kis öregember jön előre, ezenkívül két vak és egy nyomorék, majd egy özvegyasszony hét betegesen vézna gyerekkel. Jézus jól szemügyre veszi őket, egyenként... odahívja a szegény betegeket, és megkérdi: – Nem akartok valamit mondani nekem? A vakok hallgatnak, a nyomorék csak ennyit mond: – Akitől jössz, oltalmazzon meg téged. – Semmi mást. Jézus ennek ép kezébe beleteszi az alamizsnát. Az ember így szól: – Isten jutalmazzon meg érte. De, ennél is inkább, nos, gyógyulást kérnék tőled. – Nem kérted. – Szegény vagyok, egy féreg, akire a nagyok rátaposnak, és nem is mertem remélni, hogy megkönyörülsz egy kolduson. – Én vagyok a Könyörület, aki lehajlik minden nyomorúságra, aki hív engem. Senkit sem utasítok el. Csak szeretetet és hitet kérek, hogy kimondhassam: meghallgatlak. – Ó Uram! Én hiszek, és szeretlek! Akkor hát ments meg engem! Gyógyítsd meg szolgádat! Jézus kezét a meggörnyedt hátra teszi, végighúzza rajta, mintha simogatná, és ezt mondja: – Akarom, gyógyulj meg! Az ember kiegyenesedik, könnyen és épen, és végtelenül hálálkodik. Jézus a vakoknak is odaadja az alamizsnát, egy pillanatig vár, mielőtt elbocsátaná őket, azután hagyja, hogy elmenjenek. Az öregeket szólítja. Az elsőnek átadja az alamizsnát, bátorítja, és segít neki betenni a pénzt az övébe. Szánakozva érdeklődik a második bajai iránt. Az elmondja neki egyik leánya betegségét. – Rajta kívül senkim sincs! És most halálán van. Mi lesz velem? Ó, ha te eljönnél! Ő nem tud, nem tud lábra állni. Szeretne... de nem tud. Mester, Uram, Jézus, könyörülj rajtunk! – Hol laksz, apa? – Korozainban. Kérdezősködj Jónás fia, Izsák után, akit az Idősebbnek hívnak. Csakugyan eljössz? Nem feledkezel meg bajomról? És meggyógyítod leányomat? – Hiszed, hogy meg tudom gyógyítani? – Ó, de mennyire, hogy hiszem! Ezért beszélek neked róla! – Menj haza, apa! Leányod az ajtóban lesz, hogy üdvözöljön. – De hiszen ágyban fekszik, és nem tud fölkelni már három... Ah! Értem már! Ó, köszönöm, Mester! Áldott légy te és az, aki küldött! Dicséret Istennek és Messiásának! – Az öreg sírva távozik, és olyan gyorsan megy, ahogy csak bír. De amikor már majdnem kinn van a kertből, visszaszól: – Mester, de azért eljössz szegény házamba? Izsák vár, hogy megcsókolja lábadat, megmossa könnyeivel, és megkínáljon a szeretet kenyerével. Gyere el, Jézus! Beszélni fogok rólad a városbelieknek. – Elmegyek. Menj békével, és légy boldog! (2-131)
Page 1 and 2: PPEK 313 Valtorta Mária: Jézus cs
Page 3 and 4: PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 13: PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 65 and 66:
PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145:
show all

Valtorta MÃ¡ria: JÃ©zus csodÃ¡i - PÃ¡zmÃ¡ny PÃ©ter Elektronikus KÃ¶nyvtÃ¡r

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?