Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

30 PPEK / Valtorta Mária: Jézus csodái
Csodák a hegyi-beszéd alatt
A hegyi-beszéd hétnapos beszédsorozat volt, s az emberek elvitték oda betegjeiket is. Az
első napon Jézus így bocsátotta el a népet:
– Menjetek! Holnap újra beszélek nektek. Most csak a betegek maradjanak, hogy
segítséget nyújtsak nekik bajaikban!
(3-182)
A második napon Jézus ezzel fejezi be beszédjét:
– Itt, énelőttem is van valaki, aki gyűlöl engem, és nem meri kérni: „Gyógyíts meg!” mert
tudja, hogy ismerem gondolatait. Én azonban azt mondom: „Legyen meg, amit akarsz! És
ahogyan a hályog lehull szemeidről, úgy hulljon ki szívedből is a harag és a sötétség.”
Menjetek mindnyájan, az én békémmel! Holnap újra beszélek nektek.
Az emberek lassan távoznak. Talán a megtörtént csoda hangos bejelentésére várnak, de az
nem hangzik el. Az apostolok és legrégibb tanítványok is – akik a hegyen maradnak –
megkérdezik:
– Ugyan, ki volt? Talán nem gyógyult meg? – És nem távoznak a Mester mellől, aki állva
maradt, karbatett kézzel, hogy lássa, mint vonul lefelé a nép. Jézus először semmit sem
válaszol, majd kijelenti:
– A szeme meggyógyult, a lelke nem. Nem gyógyulhat meg, mert tele van gyűlölettel.
– De ki az? Talán az a római?
– Nem. Egy szerencsétlen ember.
– De akkor miért gyógyítottad meg? – kérdi Péter.
– Sújtsak talán villámmal minden hozzá hasonlót?
– Uram... tudom, te nem akarod, hogy azt mondjam: „igen”, és ezért nem is mondom...
csak gondolom... és ez ugyanaz...
– Ugyanaz, Simon, Jónás fia. De tudd meg, hogy akkor... Ó, mennyi szív van körülöttem
is tele a gyűlölet hályogával! Gyere! Menjünk fel egészen a csúcsra, és nézzük meg onnan
föntről a mi szép Galileai-tengerünket. Csak mi, én meg te.
(3-138)
A harmadik napon, miután Jézus elbocsátja a népet, ott tart két szegényt. Az egyik egy
csonttá-bőrré aszott asszony, a másik egy igen öreg férfi. De nincsenek együtt, a véletlen
hozta őket össze, és ott maradtak az egyik sarokban, megalázottan, mert hiába nyújtották
kezüket az előttük elhaladók felé.
Jézus egyenesen feléjük tart, minthogy nem mernek előbbre jönni, és kézenfogva vezeti
őket a tanítványok csoportjának közepére, egy sátorféleség alá, amelyet Péter készített egy
sarokban. Talán ez alatt húzzák meg magukat éjszakára, és ott gyűlnek össze a nap
legmelegebb óráiban. Egy lombos ágakból és... köpenyekből összetákolt fészer ez. A célnak
azonban megfelel, bár olyan alacsony, hogy Jézus és a Kerióti, a két legmagasabb, csak
meghajolva tud belépni alája.
– Ez itt az apa, és ez itt egy nővéretek. Hozzátok ide, amink van. Amíg elfogyasztjuk,
meghallgatjuk történetüket. – És Jézus személyesen szolgálja ki a két szégyenlőst, és
végighallgatja panaszos elbeszélésüket. Az öreg egyedül él, mivel leánya messzire költözött
urával, és megfeledkezett apjáról. Egyedül él az asszony is, mert férjét megölte a láz, és
ráadásul ő is beteg.