Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

16 PPEK / Valtorta Mária: Jézus csodái
A darabokra tört kések csodája
Jeruzsálemben, a Hal-kapu előtt a zöldség- és élelmiszerkereskedők várják a kapu
kinyitását. Nagy szamárordítás hallatszik, és a szamarak egymásnak mennek. De gazdáik sem
ismernek tréfát. Sértegetik egymást, majd fütykösök csapdosnak, de nemcsak a szamarak
hátán, hanem az emberek fején is.
Két árus komolyan egymásnak támad egyikük szamara miatt. A szamár ugyanis jócskán
falatozott a másik szamár kosarában lévő pompás salátákból. De az is lehet, hogy ez csak
ürügy egy régen esett csorba kiköszörüléséhez. Tény az, hogy a ruhák alól előkerül két rövid,
tenyérnyi széles kés. Olyanok, mint a csonka, de jól kihegyezett, rövid, kétélű kardok, és
villognak a napsütésben. Az asszonyok visítoznak, a férfiak összevissza kiabálnak. De senki
se lép közbe, hogy szétválassza a két embert, akik készen állnak a paraszt-párbaj
megvívására.
Jézus, aki elmélkedve haladt a kapu felé, fölemeli fejét. Meglátja őket. Igen gyors
léptekkel a kettő közé siet.
– Hagyjátok abba, Isten nevében! – parancsolja.
– Nem! Végezni akarok ezzel az átkozott kutyával!
– Én is! Nagyra vagy bojtjaiddal? Majd csinálok én neked bojtokat a beleidből!
A két ember ott forog Jézus körül. Meglökik, sértegetik, hogy menjen el közülük, s
közben megpróbálják eltalálni egymást, de sikertelenül, mert Jézus, köpenyének jól
kiszámított mozgatásával kivédi az ütéseket, és megakadályozza a célzást. Emiatt szakadások
keletkeznek köpenyén. Az emberek kiabálnak:
– Menj el onnan, Názáreti, még te kerülsz veszélybe! – Ő azonban nem mozdul, és azzal
igyekszik nyugalomra inteni őket, hogy emlékezetükbe idézi Istent. Hiába! A harag őrültté
teszi a két küzdőt.
Jézus ekkor utoljára rájuk parancsol:
– Parancsolom, hagyjátok abba!
– Nem! Eredj innen! Eredj utadra, názáreti kutya!
Jézus ekkor kinyújtja kezeit, és erő tündöklik szemeiben. Egyetlen szót sem szól. A
pengék azonban szétrepedve hullanak a földre, mintha üvegből lettek volna, és egy sziklának
ütődtek volna. Mindkettő a kezében maradt rövid, de már semmire se való késnyelet nézi. Az
ámulat elnyomja a haragot. A tömeg is kiáltozik az álmélkodástól.
– És most? – kérdi Jézus komolyan. – Hol van az erőtök? Mire alapoztátok jogotokat?
Ezekre a fémdarabokra, amelyek most szilánkokban hevernek a porban? Ezekre a
fémdarabokra, amelyekben nem volt más erő, csak a testvér elleni harag bűnének az ereje, és
ezzel a bűnnel eldobtátok magatoktól Isten minden áldását, s így minden erőt? Ó,
nyomorultak azok, akik győzelmükhöz emberi eszközökben bíznak, és nem tudják, hogy nem
az erőszak, hanem az életszentség tesz minket győztessé a földön és a földön túl! Mert Isten
az igazakkal van.
Halljátok mindnyájan, ti, Izrael gyermekei, és ti is, Róma katonái. Isten Szava minden
emberfiának szól, és nem az Emberfia lesz az, aki megtagadja azt a pogányoktól.
Az Úr előírásai között a második a szeretet parancsa. Isten jó, és gyermekeiben is
jóindulatot akar. Aki nem jóindulatú felebarátjához, az nem nevezhető Isten gyermekének, és
Isten nem lehet az ilyen emberrel. Az ember nem esztelen állat, amely ráveti magát a
másikra, és megharapja, hogy övé legyen a zsákmány. Az embernek van esze és lelke. Esze
miatt tudnia kell emberként viselkedni. Lelke miatt pedig tudnia kell szentként viselkedni.
Aki másként tesz, az alábbvalóvá teszi magát az állatnál, lesüllyed az ördögökkel való
ölelkezéshez. A harag bűnével ugyanis a lélek ördögtől megszállott lesz.